„Az Óbecse szívében található idősek otthona több mint száz éve biztosít otthont az időseknek és felnőtteknek. Három helyszínen kínálunk menedéket és gondoskodást 184 csodálatos lélek számára, akik csak a legjobbat érdemlik. Küldetésünk? Hogy az idősek élvezhessék az aranyéveiket és ne érezzék magukat tehernek!” — áll a központ honlapján. És valóban. Láthatatlan karok emelkednek segítségül az erejüket elveszítő koros vagy korosodó embereknek. Orvos, ápolónő, szociális munkások és minden foglalkoztatott értük, miattuk van ott. Színt visznek az életükbe, és törődést a nap 24 órájában. A falak mögött embert próbáló munka folyik. Nézni, segíteni, együttérezni, megérteni a másik embert, közben arra gondolni, hogy az az ajtó, amelyen nap mint nap hivatásukat végezve bejönnek, egyszer mögöttük is becsukódhat, lelkileg, de fizikailag sem könnyű. „Óbecsén az idősek nem csupán számok, ők a hőseink! Csatlakozzon hozzánk, hogy együtt alkossunk felejthetetlen emlékeket és élvezzünk minden pillanatot, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy csendben töltsük!” — olvasható tovább a honlapon a kedves felhívás.

Hogy a fenti sorokat komolyan veszik, azt az is bizonyította, hogy a központ udvarában második alkalommal szervezték meg a sportjátékokat. Mint mondták, a nap a sporté, a barátkozásé és a szórakozásé. Célja, hogy a lakók megismerjék egymást, kapcsolatokat teremtsenek, a pillanat erejéig megfeledkezzenek a mindennapok terheiről.

A megmérettetés több versenyszámból állt: társasjáték, kerekesszékes verseny, karikadobás, labdadobás vödörbe, kosárlabda, tojással és kanállal futás stb.

A napot, melyet nem zavart meg a májusi, kiszámíthatatlan idő sem, a játék szelleme, a mosoly, az összetartozás öröme fémjelezte. A verseny végén a legügyesebbeknek átadták az okleveleket, érmeket, serlegeket. A mindig finom ebéd ezúttal még finomabbnak tűnt, a šampita pedig csak tetézte ezt.

Fotók: Jusztin László