Október a gyász hónapja a magyarság számára. Nemzetünket alig másfél évszázad alatt három olyan súlyos veszteség érte, amelyet nagyon nehéz pótolni, talán lehetetlen is. Az 1848-as forradalom és szabadságharc után az aradi vesztőhelyen kivégzett 13 hazafi és ezzel egyidejűleg gróf Batthyányi Lajos miniszterelnök pesti kivégzése, egy évszázaddal később az 56-os forradalom vérbefojtása, majd az 1944-es délvidéki ártatlan magyar polgárok likvidálása fájó seb a nemzet lelkén... E szavakkal kezdte Gyulay Endre nyugalmazott szeged--csanádi megyés püspök az október 14-i gyászmisét, melyet az új-szegedi Magyar Szent Erzsébet-plébániatemplomban tartottak a szőregi Csodaszarvas Polgári Kör, a VMDK szegedi tagozata és a Kereszténydemokrata Néppárt ifjúsági szervezetének szervezésében. Az Isten háza erre az alkalomra zsúfolásig megtelt szegedi és határon túli emlékezőkkel, hozzátartozókkal, rokonokkal. A megjelentek között volt dr. Becsey Zsolt, az Európai Parlament néppárti képviselője, Kalmár Ferenc, a KDNP országos alelnöke, Bodó Imre, Tiszasziget polgármestere, Haág Zalán, a KDNP szegedi ifjúsági szervezetének elnöke, Dobák Lászlóné, a szőregi Csodaszarvas Polgári Kör vezetője, Nagy Abonyi Attila, a VMDK szegedi tagozatának elnöke, továbbá helyi önkormányzati képviselők, akadémikusok, ismert közéleti személyiségek is.
Az emlékező gyászmisét celebráló Gyulay Endre megyés püspök beszédében a gyűlöletről szólt, és a leprához hasonlította ezt a romboló emberi tulajdonságot, amelyet nagyon nehéz kiölni az ember lelkéből. A történelem tanúsága szerint generációkon át él egyesekben a gyűlölet, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény, hogy a Délvidéken -- az ártatlan áldozatok emlékére -- felállított sírköveket, kopjafákat, emlékhelyeket még mindig lerombolják, megbecstelenítik. Azoknak az embereknek az emlékét igyekeznek eltörölni a föld színéről is, akik csak azért haltak meg, azért gyilkolták őket halomra, mert magyarok voltak. Égbekiáltó bűn ez, mégpedig nemcsak a puszta gyilkosság, hanem a kegyelet ilyetén való megcsúfolása is.
A szentmisét követően rövid emlékező műsor következett, amelyben elhangzott, hogy az októberi gyászos napok mindegyike elevenen él az emlékezetünkben, és igyekszünk fejet hajtani a nemzetünkért hősi halált halt emberek előtt. A délvidéki eseményt magyar holokausztnak lehet minősíteni, melyben nemcsak gyilkosságokat követtek el Tito partizánjai és csatlósai, hanem egész falvak magyarságát irtották ki -- Csúrog, Mozsor, Zsablya kiváló példa erre. S az is, hogy az ottani életben maradt magyar lakosságot a járeki gyűjtőtáborba hurcolták, ahol rengeteg gyermek és nő a fagyhalál áldozatává vált. A bocsánatkérés természetesen elmaradt, sőt ma is a kollektív bűnösséget emlegetik az eseménnyel kapcsolatosan. Akkor, amikor az ország a civilizált Európa felé tendál. Természetesen az EU-tag Magyarország segítségére is számítva.
A műsorban Ady Endre, Bogdán József és Gerecz Zoltán költők azon verseiből szavaltak, amelyek a három idézett eseményhez kötődnek.
A fenti gondolatmenethez kapcsolódott dr. Becsey Zsoltnak, az EU néppárti parlamenti képviselőjének az emlékezőbeszéde is, melyben a kollektív bűnösség napjainkban is meg-megújuló fogalmát említette. Mert hogy a kulturált Európában még mindig találkozunk ilyen jelenségekkel, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Szlovákiában a közelmúltban megerősített Beneš-dekrétumok esete. Az ilyen példák pedig figyelmeztetésül is szolgálnak, nemcsak számunkra, hanem egész Európa számára. Míg egy közösséget a kollektív bűnösség stigmájával látnak el, addig nem lesz igazi békesség, nyugalom e földrészen. Becsey arra is rámutatott, hogy az áldozathozatal nem volt hiábavaló, hiszen az utókor okult a történtekből, és ha nem is azonnal, de előbb-utóbb bekövetkeztek azok a változások, amelyeket a nemzet kívánt és követelt. Bízzunk abban, hogy a délvidéki ártatlan áldozatok mártírhaláláról is meg tudunk majd emlékezni olyan körülmények között, ahogyan azt egy kulturált társadalomban mindenütt megtehetik. S nem kell azon rettegni, hogy mikor döntik le és törik össze a csúrogi emlékkeresztet vagy mikor becstelenítik meg bármelyik délvidéki magyar emlékhelyet.
A tartalmas és mély érzéseket sugárzó műsort követően a jelenlévők egymás kezét fogva énekelték el nemzeti imánkat, a Himnuszt, majd a székely himnuszt, és egy-egy gyertyát gyújtottak az aradi, az 56-os és az 1944-es ártatlan délvidéki mártírok emlékére.