Ha élne, ebben a szomorkás jelenben még mindig prózájának egyik erősségével, alakjainak plasztikusságával, ,,életességével', embergalériájának gazdagságával színesítené, gyarapítaná a vajdasági és az egyetemes magyar irodalmat, s időnként talán belesne az Újvidéki Színházba, amelynek élén évekig állott, betérne az Újvidéki Rádióba is, természetesen a magyar szerkesztőségbe, elbeszélgetne a szerkesztőkkel, munkatársakkal, hevesen vitatkozna, érveket sorolna fel, hogy miért nem szabad műsorokat megszüntetni, és mesélne a feltörő nemzedéknek, akár egy öreg bölcs a hol barátságos, hol barátságtalan, hótól duzzadó téli éjszakákról, csillagosakról és csillagtalanokról, régi szép nyarakról és zöldellő szőlődombokról, a szenttamási rétről, határról, ahol a gyermekkorát töltötte, és hallgatta a leányokat, a leányok gyönyörű dalait, de Gion Nándor már nincs közöttünk, felszállt a sötétségbe induló gyorsvonatra, szép emlékű munkaéveket hagyva a sivár tájban maga után -- Gion Nándor 1941 februárjának első napján született Szenttamáson, és Szegeden hunyt el 2002. augusztus 27-én
Már fiatalon, a hatvanas években sokat hallatott magáról, sikeres novellákkal, egy kisregénnyel, könyvkritikákkal, de nem ,,mesélt', mint a legtöbb vajdasági magyar íróember, hanem tájékoztatott, s minden sora, betűje ,,mintha dalolt volna', megadta a mű esztétikai súlyát. 1968-ban a Kétéltűek a barlangban című regényében, első művében a kamaszvilág elevenedik meg az olvasó előtt, szól az emlékekről, melyeknek szülőfaluja a színtere. Majdnem valamennyi művében feltűnően kötődik az író Szenttamáshoz, de olcsó érzelgősség nélkül. Ifjúsági regényei nagy népszerűségnek örvendtek az olvasók körében, talán azért (is), mert Gion sohasem tetszelgett az igazságosztó szerepében, az emberi nagyság megörökítője akart lenni, és Herceg János szerint ,,ott, ahol ez sikerül neki, felejthetetlen alakokat teremt'. Megírta a regényeket, tudván, érezvén, hogy a gyermekkor addig maradhat csak egy másik világban, amíg a találkozás a felnőttekkel nem semmisíti meg.
Gion Nándor iparoscsaládból származott. Szabadkán tanult, ipari iskolába járt, majd 1963-ban az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett diplomát. Tanított is: 1963 és 1983 között. Ő volt 1979-től 1982-ig a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983-tól 1985-ig az Újvidéki Színházat vezette, 1985-től az Újvidéki Rádió újságírójaként tudósított, majd a rádió főszerkesztője lett. 1994-ben hagyta el az országot, és Magyarországon telepedett le, szabadfoglalkozású íróként dolgozott. 2000-ben lett a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Makovecz Imre nyilatkozatából (2000. december 14.): ,,Kedves Gion Nándor. Anélkül, hogy bárki engem fölkért volna erre, engedd meg, hogy azt mondjam: a Magyar Művészeti Akadémia téged nagy tisztelettel hívott meg és örömmel fogadjuk azt, hogy itt vagy. Nagyon nagy szükség van arra a hangra és arra a történelemre, ami most már a tiéd'.
Az író heves lázadóként kezdte pályáját, de gyorsan megtalálta a sajátos, elevenen, fordulatosan mesélő elbeszélői módszerét. Elment tőlünk, mert az ő világa itt, nálunk megszűnt, írni Magyarországon is tudott, vett egy lakást, és elkezdett dolgozni, habár sehol sem fogadták tárt karokkal. Mi elvesztettük őt is...

Munkái

Kétéltűek a barlangban (regény, 1968)
Testvérem, Joáb (regény, 1969)
Engem nem úgy hívnak (ifjúsági regény, 1970)
Ezen az oldalon (novellák, 1971)
Postarablók (regény, 1972)
Virágos katona (regény, 1973)
Olyan, mintha nyár volna (elbeszélések, 1974)
Latroknak is játszott (regény, 1976)
A kárókatonák még nem jöttek vissza (ifjúsági regény, 1982)
Az angyali vigasság (elbeszélések, 1985)
Börtönről álmodom mostanában (regény, 1990)
Izsakhár (regény, 1994)
Mint a felszabadítók (elbeszélések, 1996)
A vád (filmforgatókönyv, 1996)
Sorsfordítók -- 23 orvos legszebb történetei (1996)
Ez a nap a miénk (regény, 1997)
Jéghegyen, szalmakalapban (válogatott novellák, 1998)
Rózsaméz
Aranyat talált
Mit jelent a tök alsó? (novellák a hagyatékból, 2004)

Díjak, elismerések

Híd-díj (1973)
Neven-díj (1984)
Déry Tibor-jutalom (1987)
József Attila-díj (1988)
Az Év Könyve Jutalom (1991, 1994)
Soros-életműdíj (1993)
Az MTI-PRESS tárcanovella-pályázatának első díja (1996)
Márai Sándor-díj (1998)
Babérkoszorú (2000)
A Soros Alapítvány alkotói díja (2000)