Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember és annak két fia. Az idősebb fiút Bandinak, a fiatalabbat pedig Palkónak hívták. Palkót kicsit együgyűnek tartották. Szegények voltak, mint a templom egere. A fiúkat az apjuk etette. Egy nap az apa megbetegedett....
Egy nap az apa megbetegedett. A fiúk eldöntötték, hogy pénzt hoznak a házhoz. Még aznap az ország királya kihirdette, hogy annak adja a fele királyságát, aki megmondja, hogy mi az ő becsületes neve. A királyt is Palkónak hívták, de ezt senki sem tudta, csak a palota öreg tanácsosa. A két fiú elment szerencsét próbálni. Az idősebb legény úgy döntött, hogy beáll szolgának a közeli fogadóshoz. Palkó egyedül folytatta az útját. Nemsokára beért a királyi udvarba. Akkora tömeg volt ott, hogy az orra hegyéig se látott el. Palkó estére a király elé került. A király megkérdezte tőle:
- No, fiam, hogy hívnak?
A fiú csak azt hajtogatta, hogy:
- Palkó, Palkó, Palkó!
Olyan együgyű volt, hogy azt hitte a király az ő becses nevére kíváncsi.
Megörült a király, hogy végre kitalálták a nevét. Mindjárt Palkónak adta a fele királyságát. Palkó örömében hazáig futott. Gazdaggá tette az apját, aki így kigyógyult a betegségéből. Ő pedig továbbra is akkor érezte jól magát, ha mindennap bukfencezhetett a porban.
Aki nem hiszi, járjon utána!