Ha valaki arra szánná magát, hogy (újra) megírja a magyar filmművészet történetét, bizony az nagy fába vágná a fejszéjét. Az első magyar nyelvű filmkönyv 1911 májusában Kaposvárott jelent meg Kozma Sándor mozitulajdonos gondozásában (A mozgófénykép). A mozizás múltja igen gazdag, merthogy a magyar filmalkotók - rendezők, színészek, operatőrök - éljenek is a világ bármely táján, jól tudták, hogy a valóságnak a kép a leghívebb közvetítője. Magyarok alapítottak filmgyárakat Hollywoodban is, Kordáék pedig az angol filmipart alapozták meg, de Berlinben, Bécsben, Párizsban, sőt még Dániában és Spanyolországban is fontos szerepet játszottak ennek a művészetnek a fejlődésében. Az első magyar film, A tánc 1901 tavaszán az Uránia társaság vállalkozásában készült. Az újvidéki születésű Garas Márton ekkor még csak tizenhat éves volt, és nem ismerte Zitkovszky Bélát, aki alkotásához már színészeket is szerződtetett. 1913-ban A sárga csikó című népszínmű filmváltozata világsikert aratott. Berky Lili, Várkonyi Mihály és mások jelenetein érződött, hogy a magyar etnikum külsőségeit szívesen exportálták a rendezők. 1914-ben Kabos Gyulát is kameraközelbe hívták. 1915-ben már jelentős magyar filmipar működött, tucatnyi cég és több műterem állt az alkotók rendelkezésére. Kertész Mihály megrendezte a Bánk bánt Jászai Marival, Paulay Erzsivel, Bakó Lászlóval és Szentgyörgyi Istvánnal. Ez idő tájt szerződtették Kolozsvárra az újvidéki születésű Garas Mártont (1885. május 18). Családi körülményeiről, itteni tartózkodásának részleteiről nem tudunk semmit. Némely források szerint 1906-ban a Színművészeti Akadémiára járt, s tanulmányait befejezve az 1897-ben megnyíló budapesti Magyar Színház tagjaként lépett fel szórakoztató előadásokban, a kordivatnak megfelelő vígjátékokban, operettekben. Szinte mindig a második vagy harmadik sorba szorult, a rendezők nem tartották figyelemreméltó tehetségnek az egyébként ambiciózus, érdeklődő fiatal színészt, aki aztán hirtelen elhatározással Berlinbe távozott. Max Reinhardt társulatában merészebb álmokat is szövögethetett, sőt a filmművészettel is kacérkodhatott. Villámgyorsan elsajátította a némafilm gyártásának minden csínját-bínját, és lemondott a színpadi munkáról. A filmkészítésnek kötelezte el magát, noha sok esztéta kategorikusan tagadta a film művészi voltát.
Az egykori színész tulajdonképpen akkor talált önmagára, amikor 1915-ben Kolozsvárra szerződtették filmrendezőnek. Az akkor még Magyarországhoz tartozó városban megalakult a Proja filmgyár, a budapesti Projectograph és a kolozsvári Janovics-stúdió társulásával. A szokatlan hangzású elnevezés e két cég kezdőbetűinek összevonásából ered. A munka megkezdődött. A stúdió rövid idő alatt tíz filmet dobott piacra, közülük hatot Garas Márton rendezett. Legsikeresebbnek az Arany János ismert balladája nyomán készült Tetemrehívás című bizonyult. A hatás leírhatatlan volt: a bécsi iskolákban irodalomtörténeti órák anyagául is szolgált. Később filmre átdolgozta Leonyid Andrejevnek az 1905-ös orosz forradalom hatására írott művét, A kormányzó címűt. Ekkor már Korda Sándor is dolgozott. Garas újabb hatalmas sikerét a Havasi Magdolna című filmjével aratta. Leginkább a gyönyörű külső felvételekkel nyűgözte le a közönséget: a havasok szűzi szépségének megigéző ábrázolásával, azonkívül a román emberek sorsának, a hegyekben sínylődő szegények minden bújának és bánatának a feltárásával. Korda Sándor filmrendezőnk rajongója volt. Ezt írta róla: ''Németországból a technika pontosságát és a nagyon pontos szakismereteket hozta magával”. Kezdő újságírókét ekkor azon fáradozott, hogy a film és mindaz, ami a fejlődését elősegíti, sajtóvisszhangot és kellő figyelmet kapjon. Közben számos Korda rendezte filmet mutattak be a mozikban: a Liliomfit, a Fedorát, a Mesék az írógépről címűt, A nagymamát, a János vitézt (ez volt a magyar némafilm legnagyobb szabású vállalkozása, a háború idején burjánzott a katonatéma, tábori mozik is működtek), végül megalakult az Astra filmvállalat is, feltűnt Lugosi Béla, aki Olt Arisztid néven szerepelt, Kertész Mihály bűnügyi filmet készített, és megrendezte az Ördögöt, Garas Márton pedig az Anna Karenina filmváltozatát, melyben Varsányi Irén volt a címszereplő, Karenin Fenyvessy Emil, Vronszkij pedig Kertész Dezső... Garas Márton végül elhagyta hazáját, és Németországban telepedett le. Sokat rendezett, egyik legsikeresebb filmje a Columbus Christof (1923). Budapesten érte a halál 1930. június 26-án. A magyar lexikonokban nem szerepel a neve...