LXVII. Országos Függetlenfilm Fesztivál és Konferencia. Egy rendezvény, mely szeret költözni, évről évre új helyszínt keres és talál magának. így került az idén Vajdaságba, Szabadkára, s hogy még pontosabbak legyünk, a Kosztolányi Dezső Színházba. Mondhatni, két napon keresztül reggeltől estig filmeknek és filmekben éltünk.
Filmekben éltünk, olyannyira, hogy vasárnap estére egészen skizofrén állapotba kerültem, hiszen több mint negyven alkotást nézhettem végig. Jóleső érzésről van szó, magamat is egy film szereplőjének kezdtem érezni a sok filmes között, aki erre a néhány napra Szabadkára érkezett.
Csoportképen a fesztivál szervezői, zsűrije, a filmalkotók és a közönség
A magyar rövid-, dokumentum-, kísérleti vagy animációs filmeket nehéz levadászni. Egy-egy talán még elő is fordul különféle videómegosztó oldalakon, de nincs például egy honlap, ahol szépen sorban rá tudnánk kattintani a friss filmestermésre, hogy végignézzük. Legalábbis a kiválogatott jobb alkotásokat, hiszen filmet rengetegen csinálnak, s annyi időnk a világon nincs, hogy a nagyon erőtlen, filmtelen, kreativitást mellőző próbálkozásokat is végignézzük.
A rendezvény plakátja
Szóval kellene egy platform, de addig is milyen nagyon jó, hogy van egy olyan fesztivál, mint a magyar függetlenfilm-fesztivál, ahol pontosan ez történik, csokorba válogatott alkotásokat nézhettünk két napon át. A legfrissebb termést. És bizony voltak köztük meghökkentő történeteket ízlésesen tálaló dokumentumfilmek, jó dramaturgiára fűzött kisjátékfilmek, újszerű kameramozgással felvett filmek, és persze volt köztük olyan is, amelyre csak legyintettünk a zsűri többi tagjával, akik rajtam kívül a következők voltak: Pálos Hanna, Fazekas „Pamach” Sándor, Hammer Ferenc és Igor Buharov. A fesztivál fővédnökeként Tolnai Ottó írót tüntették fel.
Nyílt konzultáció a zsűrivel (Hevér Lóránt fotója)
A fesztivál csütörtökön indult, filmvetítéssel és beszélgetéssel emlékeztek Káldy László független filmes munkásságára, a Hosszú téli estéken, illetve a Santo és a többiek című filmjeit levetítve. Őket a Gentry Sultan kvartett koncertje követte. Amolyan bemelegítőként, ráhangolódásként. Ismerős arcok köztük, még a Mediawave-ről, talán egy romos pince sötétjében játszottak, amikor először hallottam őket? S lehet még valami Pop Iván is volt a dologban? Minden megtörténhet. A zenekar muzsikája egy szóval nem meghatározható, fúziós zene, a free jazztől a kortárs zenén át a worldig megtalálható benne még sok-sok műfaj, érinti a punkot, és sramlit, noise-t is tartalmaz nyomokban. Sodró lendületű, nagyon sajátos hangulatú koncert volt, Ivan Buharov, azaz Hevesi Nándor frontemberként is jól funkcionált, nem csak basszusgitárja mellett. Mondhatni, sokat nevettünk. A zenekar további tagjai pedig Horváth Laci (trombita, effektek), Vereb Szabolcs (szaxofon, elektronika) és Kovács Gergely (dob).
Gentry Sultan-koncert (Fotó Szerda Zsófi fotója)
Pénteken pedig belecsaptunk a versenyprogramokba. A filmezést és a moziban üldögélést Igor Lazin kiállításának megnyitójával törtük meg, jót lehetett nyújtózni a bőröndökből készült órái előtt. Mindegyik saját történetről regél, időt zár be és nyit ki előttünk a bőröndórákkal.
Nem illendő zsűritagként kiemelni filmeket a sorból, mindenesetre valóban nem volt könnyű kiválasztani a legjobbakat. De megtörtént, így aki október 23-án Budapesten jár, a díjátadón kiderítheti, melyek voltak az idei év legjobb független és amatőr filmjei. Aminek viszont személy szerint külön örültem, hogy a fesztiválra beválogatott alkotások között több vajdasági filmes is szerepelt, s hogy egy igazi vegyes felvágottal volt dolgunk.
A rendezvény főtámogatói a Nemzeti Filmintézet, a Magyar Művészeti Akadémia és a Kosztolányi Dezső Színház voltak. Jövőre új város, új filmek, új zsűri. Ne hagyjuk ki, akárhol legyen is. Hiszen néhány napig filmekben élni nagyon jó érzés.
1931 tavaszán alapították budapesti alkotók, akkor még Amatőr Mozgófényképezők Egyesülete néven. Sikerrel szerepeltek nemzetközi fesztiválokon, memorandumuk nyomán a Vallás- és Közoktatási Minisztérium bevezette az oktatásban a keskenyfilm használatát (1932), és kezdeményezésükre alakult meg a Nemzetközi Amatőrfilm Szövetség (UNICA — Union Internationale du Cinema d’Amateur) 1937-ben. Ekkor szervezték első országos fesztiváljukat Szent István kupa néven. Országos szervezetté nőttek, melyből 1938-ban alakult meg a Magyar Amatőrfilm Szövetség. 1933-tól saját lapot adtak ki, a Pergő Képeket, mely a mozgalom legfőbb szellemi háttere lett. Saját székházuk volt vetítőteremmel, klubbal és archívummal, rendszeresen tartottak szakmai előadásokat és vetítéseket egymás munkáiból. A háború alatt egy jelentős dokumentumfilmes irányzat is elkezdte bontogatni szárnyait. Persze egy-két kivételtől eltekintve passzióból, a szó legnemesebb értelmében vett kedvtelésből filmeztek, még akkor is, ha nagy igényeket támasztottak magukkal szemben. Éppen ez volt a háború után a legfőbb érv a mozgalom újjászervezése ellen: „polgári játékszernek” nemigen volt helye az ’50-es években a maga békebeli életszemléletével, világával és igényével. Hosszú halotti csend következett, a filmkészítési vágy azonban nem hagyott alább. Sok hivatalos akadály elhárítása után 1966 januárjában újraalakulhatott a Magyar Amatőrfilm Szövetség. Ezt az időszakot, a ’60-as éveket ma már az amatőrfilmezés aranykorának hívják. Az 1961. évi fesztiváltól kezdődő huszonöt év felszabadult, gazdag időszak volt. A ’60-as évek közepétől a dokumentum- és a néprajzi filmek, a ’70-es évek elejétől viszont a játék- és a kísérleti, valamint az animációs filmek térnyerése volt jellemző. Az 1966-beli újraalakulás után, annak ellenére, hogy soha nem kapott állami támogatást, a mozgalom szépen fejlődött. Újra megjelent a Pergő Képek, a televízió rendszeresen sugárzott műsort az amatőr filmesek munkáiból. 1981-ben a szövetség hatalmas sikerrel rendezte meg az UNICA világfesztiválját Siófokon. 1989-ben az országos közgyűlés határozott a szövetség nevének megváltoztatásáról, azóta Magyar Független Film és Video Szövetségnek hívják. Egyik legfontosabb feladata azóta, hogy összefogja, integrálja s informálja a magyarországi amatőr és független filmes alkotókat, fesztiváljain bemutatkozási és konzultációs lehetőséget teremtve számukra. Gondozza és fejleszti az egyetlen magyar alternatív film és videóarchívumot, alkotótáborokat szervez, magyar filmek terjesztésekor PR-feladatokat vállal, tehát minden lehetséges eszközzel támogatja a magyar amatőr és független filmek készítését. Azok között, akik a független filmes mozgalomból indultak, vagy azzal szoros kapcsolatot tartottak fenn, olyan neveket találhatunk, mint Bódy Gábor, Huszárik Zoltán, Herskó János, Péterffy András, Czakó Ferenc, Kardos Sándor, Gulyás János, Gulyás Gyula, Bucsek Tibor, Máthé Tibor, Vajda Béla, Mertz Lóránt, Xantus János, Ráday Mihály, Kern András, Jeles András, Simó Sándor, Matkócsik András, Rák József, Tímár Péter, és még sokan mások. A MAFSZ-nak jelenleg csaknem 700 tagja van, akiknek körülbelül a fele rendszeresen készít filmeket.
