Topolya községi képviselő-testületének elnöke minden évben a város napja alkalmából polgármesteri plaketteket és köszönőleveleket ad át az arra érdemeseknek. Az idén a kitüntetettek között volt Diósi Rózsa, a topolyai Alapfokú Zeneiskola igazgatónője is: polgármesteri köszönőlevelet vehetett át.
Diósi Rózsa 1980 júniusában diplomázott az újvidéki Zeneakadémián. Még az év szeptemberétől harmonikatanárként kezdett el dolgozni a topolyai Alapfokú Zeneiskolában, melynek 2002 óta az igazgatója. Az iskola az elmúlt tíz év alatt jelentős fejlődést mutatott, tanulói mindig maximális pontszámú első díjakkal, speciális díjakkal vagy más értékes elismeréssel térnek haza a belföldi és külföldi versenyekről. 2005-ben az intézmény tagja lett az Európai Zeneiskolák Uniójának.

* Mit jelent Önnek ez a községi elismerés?
— Őszinte, szívből jövő örömmel fogadtam, mert hiszen nemcsak az én 32 éves munkámnak az elismerése, hanem az egész kollektíváé is. Nagyra értékeljük, hogy felfigyeltek intézményünkre, mely a vajdasági kisiskolák között az egyik legeredményesebb, hiszen évente mintegy 70-80 díjat szerez különféle hazai és külföldi szemléken. Mind tanáraink, mind diákjaink lendületesek, igényesek, tenni vágyók. Szigorú követelményrendszert állítanak fel maguknak még az év elején, és nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy gyakran túl is teljesítik. Pedagógusaink fiatalok, jó módszerekkel dolgoznak, s nyitottak a világ felé. Tanítványainknak kéthetente vannak hangversenyeik az iskolában, de jeles művészvendégeket is fogadunk. Tavaly 50 diákunk fényképét függesztettük ki a közös tablóra — ők iskolánk és községünk hírnevét öregbítették azáltal, hogy számtalan megméretésen részt vettek és maximálisan helytálltak. Sokuk különféle nemzetközi, sőt világméretű versenyen is figyelemre méltó eredményeket értek el, épp ennek a kitartásnak és fejlődőképességnek köszönhetően. Legutóbb például a kishegyesi Csőke Noémi (tanárai édesapja, Csőke András, valamint a szabadkai Székely Mária zongoratanárok) Ausztriában, Grazban a II. Takács Jenő nemzetközi zongoraversenyen ért el 5. helyezést, ahol az elsők a koreaiak, másodikak a japánok, harmadikak az oroszok, negyedikek pedig az olaszok voltak. Ilyen zenei világnagyságok közé bekerülni nem hétköznapi esemény.

* A topolyai Alapfokú Zeneiskola még igen fiatal, négy év múlva tölti be csak megalapításának 50. esztendejét. Elmondaná röviden a történetét?
— 1966-ban alakult az iskola három tanszakkal (harmonika, zongora és hegedű), alig hetven növendékkel. Akkor még a harmonika volt a legnépszerűbb hangszer, magam is ezen a szakon kezdtem el tanulmányaimat (Lőrinc Klára és Németh Erika tanítványaiként az egykori Kray-kastélyban). Mostanra már hétre növeltük a tanszakok számát (az előbbiekhez csatlakozott még a fuvola, a gitár, a gordonka és a magánének). 310 diákunk van: az anyaiskolában, Topolyán 260, a többi növendékünk a kihelyezett tagozatainkon tanul Bácskossuthfalván, Pacséron, Zentagunarason és Bajsán. Kishegyesen is szeretnénk egy újabb kültagozatot nyitni, de sajnos a bonyolult minisztériumi követelményeknek még nem tettünk maradéktalanul eleget. Két tannyelven és két váltásban dolgozunk 28 hangszeroktatóval. Megnehezíti a munkánkat, hogy alkalmazkodnunk kell a két általános iskola tanmenetéhez, valamint hogy épületünk immár százéves, és — egy szó mint száz — kinőttük. Öt tanterem áll csak a rendelkezésünkre, olykor a tanáriban, és az irodahelyiségben is órák folynak. Átadtuk már kérvényünket a községi vezetőségnél, hogy támogasson bennünket a mellettünk lévő épület megvásárlásában, ezáltal gondjaink nagy része megoldódna. Működik a zeneóvodánk is, ahová 5-6 éveseket fogadunk. Az idén nagy létszámúak az óvodáscsoportjaink, és erre is büszkék vagyunk.

* A méltatásban az is elhangzott, hogy eredményesen együttműködnek más országok hasonló tanintézményeivel. Kikkel tartják a kapcsolatot?
— Tízéves hagyománya van annak, hogy minden év októberében vendégszerepelünk Nyíregyházán, a határon túli zeneiskolák találkozóján, ahová számtalan fellépő érkezik Európa más-más országából. Az idén a három és fél órás gálahangversenyen mi is megmutatkoztunk: Jovanović Csilla csellón, Marko Mrkaljević pedig harmonikán játszott. Ez egy nagyon hasznos találkozó, amelyen pedagógiai eszmecserét folytathatunk, megtudhatjuk, ki mit csinál, hol tart a világi történések terén. Minden évben várnak ránk Vytkovban (Csehország) és Máramarosszigeten (Románia) is. Húszéves múltra tekint vissza a szentesiekkel való barátságunk. Az idén ők látogatnak el hozzánk két napra, a 40 tagú fúvós zenekarukkal november 30-án lépnek fel a topolyai moziteremben. Idehaza is számos versenyen megmutatkozunk: Loznicán, Belgrádban, Smederevóban, Lazarevacon, Ubon, Aranđelovacon…

* Milyen terveket szőnek a 2012-2013-as iskolaév hátralévő hónapjaira?
— Hadd dicsekedjem el vele, hogy mögöttünk van egy sikeres jótékonysági koncert, amelyet a Jézus Szíve templomban tartottunk a Vöröskereszt és Duško Petrović szervezésében. Több mint 9000 dinárt gyűjtöttünk össze a szegény sorsú és a beteg kisgyermekek Télapó-csomagjaira. Nagy lendülettel készülődünk a szokásos karácsonyi, december 18-ai és a majdani évzáró bemutatkozásainkra is, továbbá jeles rendezvényeinkre. 2013. március 14-étől 17-éig tartanak a Zenei napok. Ezt úgynevezett zenei összfesztiválnak tervezzük, amellyel először örvendeztetjük meg a topolyaiakat. A tücskök ciripelnek elnevezésű 8. nemzetközi vonós- és az 5. Zenei pillanatok elnevezésű nemzetközi zongoraversenyünkön kívül lesz gitár- és harmonikaverseny is. Természetesen, mint mindig, jövő augusztusa sem múlhat el a nyári zongora- és hegedűoktató táboraink nélkül.

* Mi az, ami ihletet, energiát ad a munkájához?
— A tudat, hogy jól dolgozunk, hogy együttes erővel nagyon eredményes éveket hagytunk magunk mögött, hogy nem hiábavalóak az erőfeszítéseink. Hogy iskolánkat elhagyva évente 5-6 diákunk tanul tovább valamelyik középfokú zeneiskolában, hogy egykori növendékeink tanárként visszatérnek az iskolába dolgozni…

* S mi az, amit még hiányol a (magyar) zenei közoktatásban?
— A figyelmet és a megbecsülést a hivatalos szférákból. A zeneiskolák köztudomásúan drága iskolák. Egy harmonika pl. 7000 euróba kerül… Ha ilyen irányban halad a társadalmi-gazdasági fejlődés, mint most, önerőből nem tudjuk fenntartani magunkat. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy azok a gyerekek, akik ide beiratkoznak, nagyrészt tehetséges fiatalok — leendő művészeink, akik ma vagy holnap a világba kürtölhetik országunk, városunk nevét.