A topolyai városnapi rendezvények keretében hatodik alkalommal került sor a néprajzkutatók vajdasági tanácskozására. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság 1990-beli megalakulása óta (akkor még a JMMT keretében működött, 1997-ben pedig, Szabadkai székhellyel, önállósult) lehetőséget teremt a vajdasági néprajzkutatóknak eredményeik, kutatásaik bemutatására és megvitatására. Az új idők szele aztán a KLNT megszokott, bejáródott tevékenységét sem kerülte el. A tanácskozások vándorjellege megszűnt, a helyszín állandósulni látszik, legalábbis a szeptemberi biztosan. Topolya város 2002-től házigazdája e rangos rendezvénynek, és vállalja a megszervezését, természetesen a KLNT közreműködésével. S ahogy a helyszín állandósulni látszik, úgy kezdi elnyerni hivatalos arculatát is a topolyai konferencia, s válik a fiatal néprajzkutatók találkozóhelyévé. A fiatal néprajzkutatók és kulturális antropológiai szakos hallgatók IV. konferenciájára 2007. szeptember 8-án került sor a Topolyai Múzeumban.
A találkozás megemlékezéssel kezdődött. A vendégek és az előadók megkoszorúzták a tragikus körülmények között korán elhunyt Tóth Ferenc (1940-1980) folklorista sírját, felidézték emlékét dr. Harkai Imrének, aki restaurálta a topolyai tájházat, áthelyezte a topolyai szélmalmot, és helyreállított egy kovács- és bognárműhelyt. Aztán dr. Borús Rózsa tanárnőre, néprajzkutatóra emlékeztek, aki a Topolya népszokásai tanulmánykötetével beírta nevét az egyetemes magyar folklórtudományba. Mindhármuk hagyatéka példaként szolgál a fiatal néprajzkutatóknak.
A konferencia célkitűzését - azon túlmenően, hogy a fiatal néprajzkutatóknak bemutatkozási lehetőséget teremt - a témaválasztás heterogén volta miatt nehéz meghatározni. Az egynapos rendezvény a vizsgálódás lehetőségeit és az ebből eredő értelmezési lehetőség sokszínűségét volt hivatott bemutatni. Raffai Judit elnök asszony köszöntőbeszédében örömét fejezte ki, hogy minden évben több és több fiatal vesz részt a konferencián, ugyanakkor hallgatóként az idősebb és középnemzedék is jelen van, és ily módon tiszteli meg a többnyire még helyüket kereső ifjú kutatókat.
Az első előadáscsoport, a Kodály-év jegyében, a hangszeres népzene és néptánc különböző elemeinek vizsgálódási eredményeit mutatta be. Bodor Anikó népzenekutató Kodály Zoltánra emlékezett: kiemelte zeneszerzői, pedagógusi és tudós egyéniségét. 235 faluban végezte gyűjtését 1905-től 1950-ig. Az előadó hangzó- és vizuális anyaggal tette színesebbé előadását.
A Kodály-évre való tekintettel az előadások népzenével, néptánccal folytatódtak. A két fiatal szervező: Kocsis Zsuzsanna és Rind Melitta ügyesen csoportosította az előadásokat. Az elmúlt évtizedekben áttekinthető képet festettek a folkloristák a vajdasági népdalhagyományról, a hangszeres népzenekutatás és az eredeti vajdasági néptánc-koreográfiák lejegyzése azonban elkerülte a figyelmüket. Csonka Ferenc, a Népművészet Ifjú Mestere - a közelmúltban érdemelte ki e rangos kitüntetést - vállalkozott a péterrévei hangszeres népzene összegyűjtésére. Hasonlóan lenyűgöző volt Szűgyi Judit topolyai előadónak a gombosi táncok eredetére kiterjedő kutatása. A néptánccal kapcsolatos előadások általában némi alapismeretet megkövetelnek a hallgatótól, ez alkalommal azonban alaptudás nélkül is bárki élvezhette a az beszámolókat, hiszen a másik két előadó: Kovács Henrik (aki a budapesti Táncművészeti Főiskoláról érkezett) és Savelin László topolyai koreográfus (szintén a budapesti Táncművészeti Főiskola hallgatója) táncba vitte a jelenlevőket.
A második előadáscsoport tematikáját korántsem ilyen egyszerű definiálni. Szerepeltek itt az etnikumokat érintő társadalomnéprajz témakörébe tartozó előadások, az anyagi kultúrára vonatkozó jelen kutatások, de egy szál rozmaring révén egy egész szokásvilág is kitárulkozott előttünk. Dr. Simon András, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék tanára a Hódegyházán (odaát Jázovának nevezik) végzett gyűjtőmunkát mutatta be.
Veres Emese-Gyöngyvér, a Barcaságból származó, Budapesten élő néprajzkutató, a Vallási Néprajz kötetek szerkesztője mindannyiunk számára ismeretlen történelmi tényt tárt fel A barcasági csángók kimenekítése Torontál vármegyébe 1916-ban c. dolgozatában. A Trianon előtti idők eddig nem publikált történését.
Fehér Attila Hertelendyfalváról érkezett. Önszorgalomból kezdte néprajzi ismereteinek gazdagítását. Előadását - A bukovinai székelyek öröksége az 1900-as évek táján - a székely nyelvjárási sajátosság bűvölete hatja át. A tájszavak rétege is figyelemreméltóan bőséges Attila szókincsében. Dr. Silling István nyelvészprofesszor hozzászólalásában külön felkérte a fiatal előadót, hogy nagyon vigyázzon gazdag nyelvjárásukra, s járuljon hozzá továbbörökítéséhez.
A nyugat-bácskai Nemesmiliticsről a Czintula nemesi család templompad-ügyét kutatta fel Kothencz Kelemen néprajzkutató, a bajai Türr István Múzeum munkatársa. A templomi ülésrend a mindenkori társadalom hierarchikus tagolódását tükrözte. A templomi ülőhely örökölhető volt, még végrendelkeztek is felőle. A muzeológus hosszú és mélyreható vizsgálódás után egy ilyen ülésrendből fakadó bírósági per kimenetelét dolgozta fel tanulmányában.
Silling Léda A rozmaring nyugat-bácskai néprajzához címmel tartott színesen illusztrált előadást. Bevezetőjében a rozmaring kupuszinai elterjedéséről beszélt, arról, hogy milyen fontos szerepe volt az árucsere-forgalomban, majd említést tett a rozmaringnak a vajdasági szakirodalomban elfoglalt helyéről.
Külön dicséretet érdemel a szervezőknek az a törekvése, hogy a KMV-n a néprajzi kategória két legjobb pályamunkáját bevonták a tanácskozás anyagába. Mindkét pályamű elnyerte a résztvevők tetszését, és a tapasztalt ,,néprajzosok" újabb ötletekkel, tanácsokkal látták el a szerzőket. Lénárd Valentina és Tóth Bálint szerzőpáros a Meggytermesztés régen és most szülőfalumban, Bácsfeketehegyen című dolgozatában a feketicsi meggytermesztés történetét dolgozta fel, mégpedig kimerítő alapossággal. A másik KMV-dolgozat Sőreg Csilláé, melynek A fűszerpaprika története Martonoson és környékén a címe. A három fiatal a konferencián Juhász Antal nyugalmazott szegedi professzortól nagyon magas osztályzatot kapott. Mi is gratulálunk neki.
A délutáni előadások egyik csoportja nemzeti múltunk nagyjait hozta közelebb egy újabb szempontból megközelítve. Klamár Sára és Gleszer Norbert a Rákóczi-kultuszt kutatta Bácska területén, Tomik Nimród István király személyét helyezte a kor társadalmába. Gazsó Hargita egyetemi hallgató Fikció és valóság keveredése Jósika Miklós A szegedi boszorkányok című regényében címmel az irodalom szemszögéből vizsgálta a boszorkánypereket. A konferencia utolsó blokkja - ha szabad így neveznem - hat előadást foglalt magában. Mindegyik megérdemelné, hogy részletesebben foglalkozzunk velük, de helyszűke miatt csak a legfontosabbakat mondjuk el róluk. Faár Tamara az első szabadkai mozikat mutatta be hiteles dokumentumok, plakátok és fényképek segítségével. Losoncz Márk Lehetséges-e kisebbségi kulturális antropológia? címmel filozófiai gondolatokat boncolgatott tanulmányában. Dömötör Bea, az ELTE hallgatója, jövendő néprajzkutató Egy muzsikus család történeteit ismertette képekben. Kocsis Zsuzsanna a bajsai nyári táborról számolt be, s ehhez szorosan kapcsolódott dr. Papp Árpád identitásvizsgálat projektuma, melyben egy kisebb létszámú néprajzkutató vesz részt. Dr. Klamár Zoltán széleskörű gyűjtése a kanizsai helyismereti adatok birtokában e tanulmányában kiteljesedett.
Befejezésül el kell mondanunk, hogy az előadók száma igencsak feszegeti az egynapos rendezvény időkeretét. Huszonkét előadást meghallgatni s érdemben hozzászólni szinte képtelenség. Az anyagi lehetőségekből azonban csak ennyire futja. Kár. Szívesen beszélgettünk volna az előadókkal, hozzászólásainkkal segítettük volna őket a munkában, s bár fiataljainkból manapság nem hiányzik az önbizalom, a bemutatkozás lehetőségén túlmenően megerősítésre, mint mindenkinek, nekik is szükségük van. S hiányoztak a közös ,,nagy" beszélgetések. Erre azonban a táborok a leghivatottabbak. Mindettől függetlenül megállapíthatjuk, hogy egy sikeres konferenciát tudhatunk magunk mögött, melyet a tartalmas előadásokon kívül a jó hangulat is bearanyozott. Az ötlet, amelyet most közzéteszek, e sorok írójától származik: Olyan jó előadások hangzottak el, hogy nagy részüknek méltó helye volna a Vajdasági Magyar Kalendáriumban.