Fényképek és hangfelvételek egy idegen világból - a Titán
A Huygens űrszonda sikeresen leszállt a Szaturnusz Titán elnevezésű holdjára, és képeket közvetített a távoli égitestről.
Ezzel a Titán a negyedik azoknak az égitesteknek a sorában ( a Vénusz, a Mars, és természetesen a Hold után), amelyeknek felszínéről szonda közvetített képeket és adatokat.
A küldetés nemzetközi összefogás eredménye: a NASA, az ESA és a ASI - tehát az ameriaki és az európai űrügynökségek, illetve az olasz űrkutatási szervezet évtizedes munkájának a gyümölcse. A küldetés hivatalos elnevezése Cassini-Huygens vállalkozás. Két olyan csillagászról kapta a nevét, akik a XVII. században úttörői voltak a Szaturnusz-kutatásnak. Huygens fedezte fel a Titánt, míg Cassiniről nevezték el az egyik "rést" a Szaturnusz gyűrűszerkezetében.
A Cassini-Huygens űrszondát egy Titan IV. B hordozórakétával lőtték fel - a név csak véletlen egybeesés műve - 1997 október 15-én. A két egybekapcsolt űrszonda 5600 kg-os tömegét nem lehetett azonnal a Szaturnusz felé irányítani. Ekkora tömeget még ma sem tudnánk közvetlenül a naprendszer külső bolygói felé elindítani. Ez az egyik oka annak, ami miatt a tudósok ezt a vállalkozást tartják az egyik legnagyobbnak az űrkutatás eddigi történetében.
A Cassini-Huygenst tehát elindították az ellenkező irányba, Nap körüli pályára. Hihetetlenül összetett utazása sorárán kétszer elrepült a Vénusz mellett, majd 1999 augusztusában újra elrepült a Föld mellett, és kihasználva ezek tömegvonzását, egyre jobban felgyorsult. Végül 2000 decemberében megkerülte a Jupitert, és annak gravitációs tere, mint egy nagy ,,csúzli", úgy lőtte ki a Szaturnusz felé. Innen ,,csak" négy év kellett a 2004 júliusi célba éréshez. A fentiekhez szerényen még csak annyit hadd tegyünk hozzá, hogy a számtalan pályamódósítást jó előre ki kellett számítani, és precízen végre is hajtani. Például, amikor az űrszonda a Szaturnusz körüli pályára állt, egyszer keresztülrepült a bolygó gyűrűjén is, ami nem kis kockázatot jelentett az egész vállalkozásra nézve.
A másik dolog, ami oly kiemelkedővé teszi ezt a vállalkozást: a távolságok. Pontosabban a távolság okozta időeltolódások. A Szaturnusz majdnem tízszer nagyobb távolságra van a Naptól, mint a Föld, és a rádiójeleknek kevéssel több mint egy órára (!) van szükségük ahhoz, hogy elérjenek odáig, és ugyanannyira, hogy visszatérjenek. A földi irányítóközpont szakemberei az utolsó pályamódosításokat úgy végezték el, hogy több mint két óra múlva kaphattak csak visszajelzést, hogy sikeres volt-e a beavatkozás. Bármilyen kis hiba miatt is kudarcba fulladhatott volna a terv. Ide tartozik az is, hogy a Cassini-Huygens a kilencvenes évek ,,csúcstechnológiájá"-t vitte magával, mely mostanra már enyhén szólva is szinte teljesen elavult.
Persze, sok más technikai kérdést is meg kellett oldaniuk, amíg a Huygens szonda 2004. december 25-én levált a Cassini hordozóról, és elindult a Titánhoz vezető 22 napos útjára, majd 2005. január 14-én sikeres leszállást hajtott végre.
A hírügynökségek azonnal világgá kürtölték a nagy eseményt, és megjelentek a Titánról az első képek is. A Huygens szonda meglehetősen jól bírta a Titán barátságtalan klímáját, és jobban teljesített a vártnál. Annyi kép- és hanganyagot, valamint egyéb mérési eredményt küldött ,,haza", hogy a szakembereknek évekre lesz szükségük a feldolgozásukhoz.
Azt azonban már nem sokan említik, hogy a Cassini továbbra is a Szaturnusz-rendszerben maradt, és értékes információkkal szolgál arról a távoli világról. Ha visszapillantunk azokra a célokra, amelyeket ennek az űrvállalkozásnak a tervezői eredetileg kitűztek, akkor láthatjuk, hogy a Titánra való leereszkedés csak egy kis része egy nagy mozaiknak. Ez a tudományos siker leglátványosabb része, és bizonyosan vigaszt nyújt az ESA szakembereinek a felemásra sikerült Mars-expedíció után, hiszen a Huygens leszállóegység elsősorban európai gyártmányú.
A Cassini-Huygens vállalkozás:
Sok olyan kérdés van, amelyre a földi megfigyelések még nem adtak választ, és helyettük most remélhetőleg a Cassini-Huygens-küldetés majd mindenért kárpótol...

A Szaturnusz

A Szaturnusz 87%-kal több energiát bocsát ki, mint amennyit a Naptól kap. Milyen folyamatok hozzák ezt létre?
Hogyan, miért és mikor keletkeztek a Szaturnusz gyűrűi?
Miért ilyen összetett a gyűrűk szerkezete és a színképük?
Vannak-e a Szaturnusznak még eddig fel nem fedezett holdjai?
Mi az oka a Iapetus és az Encladus holdak felszínén megfigyelt rendellenességeknek?
Milyen a Titán légkörének pontos összetétele?
Milyen forrásból származik a Titánon a metán? Lehetséges-e, hogy ugyanazon folyamatok hozták létre, mint amelyek a Földön is?
Vannak-e óceánok a Titánon?
Vannak-e összetett ,,pre-biotikus" molekulák a Titán felszínén vagy a légkörében? (Értsd: van-e valamilyen életnek nyoma?)
Bizonyos kérdésekre máris választ kaptak a kutatók, más kérdések nyitja pedig még ott rejtezik nyilván abban az adatrengetegben, amelyet a Cassini-Huygens vállalkozás szolgáltat, megint mások magyarázatára azonban, sajnos - ahogy ez már lenni szokott - még nagyon sokat kell várni.
A Titán
A naprendszer második legnagyobb holdja, Christiaan Huygens fedezte fel 1655-ben.
Átmérője 5150 km, és ezzel vetekszik a Merkúr és a Plútó nagyságával.
Tömege a Föld tömegének 1/45-öd része.
A Naptól mért távolsága 9,54 CSE (csillagászati egység - angol rövidítése AU - 1 500 000 km, a Földnek a Naptól való közepes távolsága).
Tizenhat nap alatt kerüli meg a Szaturnuszt, és a tengelyforgási ideje is ennyi. Kötött tengelyforgása van, mint a mi holdunknak is, és ezért mindig ugyanazt a felét ,,mutatja" a Szaturnusznak.
A földi irányítóközpont szakemberei az utolsó pályamódosításokat úgy végezték el, hogy több mint két óra múlva kaphattak csak visszajelzést arról, sikeres volt-e a beavatkozás.
kk.