Ha ezt keressük — és persze, hogy keressük —, mindenképp érdemes ellátogatnunk a budapesti Vörösmarty térre, ahol az egyik legnevezetesebb karácsonyi vásár zajlik le minden évben november 16-ától december 31-éig a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft. rendezésében. Itt aztán úszkálhatunk a pompás hangulatban, nem csupán egy reklám erejéig, és anélkül, hogy a tele-shop egy kozmodiszkes ajánlatával felébresztene bennünket a téli illúziónkból.
A helyszín remek
Könnyen megközelíthető a Váci utcáról. Akik távolabbról, vonattal érkeznek a fővárosba, azoknak a metrót ajánlom. Hiszen ahogy megérkeznek a pályaudvarra, rögtön felszállhatnak rá a zsúfolt városi forgalmat elkerülve. Keresgetniük sem kell úti céljukat, hiszen a metróból kilépve, az aluljáróból feljőve a vásár kellős közepén találják magukat.
A tér nem túl nagy, mégis rengeteg érdekességet rejt magában. Nem kell órákig járkálnunk, mire a végére érünk, vagy attól tartanunk, hogy fáradtságunk túl hamar legyűr bennünket, s egy csomó dolgot kihagyunk.
A vásárt körbezárják az impozáns épületek, köztük a Gerbeaud cukrászda is, ami a turisták egyik kedvenc pihenőhelye. Nem messze tőle áll az egyik színpad, a tér másik végén pedig a másik, ahol naponta váltakoznak a különféle előadók a szórakoztató műsoraikkal. Hétvégén bábszínház várja látogatóit.
A téren magasodó hatalmas, feldíszített fenyőt akár irányjelzőként is használhatjuk (nem mintha szükségünk lenne rá), mert jól látható bármely pontról. Sajnos a fa alatt ajándékot nem találtam, vagy mert már összekapkodták, vagy — ami még valószínűbb — mert ott ilyesmi nem is volt. Nagy kár... Lehet, hogy a finn Mikulás még nem érkezett meg?
Valahol a vásár közepén megtalálhatjuk az adventi koszorút is. Először észre sem vettem, mintha ezúttal el akarták volna rejteni. Meg is értem ennek okát. Szegény, a tavalyi mellett tényleg elbújhat. Méretre persze még mindig óriási, csak üres, és olyan semmitmondó. A készítőiben az idén szerényebben munkálkodott az alkotói láz. Ám lehet, hogy csak én vagyok túlságosan kritikus.  
A délelőtti órákban
Mivel a vásár tíz órakor nyit, én meg fél órával korábban érkeztem, ezért gazdag látványban nemigen volt részem. A takarítóbrigád még szorgosan dolgozott azon, hogy eltávolítsa az előző napi „termés”-t, amit a lelkes hulladékpotyogtatók hagytak maguk után. Az árusok roppant fürgén és nagy rutinnal halásszák elő zsákjaikból a portékáikat, majd sorakoztatják fel őket az asztalokra, polcokra. A ráérősebbek tisztogatják, fényesítik holmijukat, hogy minél szembetűnőbb, csábítóbb legyen. A vendéglősök — vagy ahogyan én nevezem őket: a sátrasok — rohanva hordják szét a padokat, asztalokat, miközben a szakácsok már megkezdik az első adagok előkészítését. A padsorok között sétálgatva, és a pompás illatokat beszippantva akaratlanul is kicsordul az ember nyála. Ha ez mind még nem volna elég ahhoz, hogy megéhezzünk, akkor a hatalmas gőzölgő tálak, telis-tele sült húsokkal, töltött káposztával, és a rudakról lelógó kolbászok látványa biztos meghozza az étvágyunkat. Természetesen édességben sincs hiány. Találunk itt mindent, a vásári cukorkáktól a híres kürtőskalácsig.
A környező éttermek pincérei kint az utcán ácsorogva figyelik az eseményeket, s közben vidáman csacsognak, pihennek, mielőtt megindulna a délutáni emberáradat. Minden okuk megvan az örömre, ahogyan az árusoknak is, hiszen az adventi időszak vonzza a turistákat, akik feltételezhetőleg nem üres zsebbel érkeznek, és nem is üres kézzel távoznak.
Itt jól megtölthetik batyuikat mindenféle ajándékkal, emlékkel. Találhatnak különféle festett kerámiákat, tálakat, bögréket — bármilyen színben, káprázatosnál káprázatosabb díszítésekkel. Faragott szobrokat. Bőrből készült, kimunkált emléktárgyakat. Antik külsejű képkereteket és faliórákat. Képeket és képeslapokat. Kézzel font kosarakat — álló, csüggő, tologatható és hordozható formában, a kicsitől a hatalmasig. Plüssjátékok véget nem érő választéka, a kutyától a medvéig, a szőröstől a kopaszig. Emellett ostorokat, nyergeket is találhatunk... Talán csak lovat nem. A szokásos téli sapkák, sálak sem maradnak el. Sorolhatnám még sokáig, mert a választék az nagyon bő. Egy 5 fős zsűri döntötte el, hogy kik állíthatták ki az idei vásárban a műveiket. Mi pedig több mint 120 árusítóhelyen válogathattunk. Persze mindennek megvan az ára. Nem árt, ha felkészítjük a tárcánkat. Azt nem mondanám, hogy drágaság van, de aprópénzért az ajándék is igencsak aprócska lesz.  A kézművesek talán több készítményüket adják el itt a vásáron, mint egész évben. A felszolgálóknak meg ezen a pár héten lehet, több a borravalójuk, mint a fizetésük.
Másodjára estefelé látogattunk ki
A zsivaj már az aluljáróban elkezdődött.  A látvány, ami fenn, a téren várt, pedig gyönyörű volt! Az első, amin megakadt a szemem, a Gerbeaud-ház volt. A homlokzatát vetítőfelületként használták fel, s animációs filmeket nézhettünk. Máris lázba jöttünk tőle! Mikor megfordultunk, fényárban úsztunk. Az a rengeteg karácsonyi dísz, ami nappal láthatatlanul megbújt, most mind teljes pompájában megmutatkozott. Gyertyák, mécsesek, szalagszerű világítók... Mintha kicserélték volna az egész környéket. A reggel kihalt, csendes tér átalakult egy emberektől nyüzsgő mesevilággá. A fenyő mellett pedig, ami már nappal is látványos volt pompás ékeivel, minden más eltörpült.  Az emberek többsége egy pohár puncsot vagy forralt bort szorongatott a kezében, de volt, aki inkább a pálinkát választotta, s azzal próbálta elérni a megfelelő hőfokot a kinti szeles időben. Üres padot, illetve asztalt már nem lehetett találni. A sátrakban szüntelenül folyt a munka, rendelésre készültek az adagok.
A nagy zajban, tömegben nem is tudtuk hirtelen, merre forduljunk először. Szinte mindent megnéztem volna újra és újra, és a kóstolást sem hagytam volna ki. Úgy éreztem, hogy már karácsony van, s nem akartam szabadulni az érzéstől. Sajnos, időnk kevés volt, így hamar magunk mögött kellett hagynunk mindent. De már tervezzük is a napot, amikor egy kicsit hosszabb időre kilátogathatunk, hogy elemeinket újra feltöltsük.
A nagyon távol lakóknak persze nem biztos, hogy megéri csupán a vásár kedvéért megtenniük az utat Budapestig, de aki véletlenül erre jár, annak mindenképp ajánlom: látogasson ki a Vörösmarty térre! Nem csupán a sok csecsebecséért, ami itt kapható, hanem a jó hangulat végett is, ami itt garantálva van! Bárkinek! Gazdagnak, szegénynek, fiatalnak, idősnek, fiúnak és lánynak egyaránt... Hiszen a karácsony mindenkihez szól.