A díjazottak - Szabó Attila felvétele

Kiállítással kezdődött a jubileumi rendezvény: Lennert Géza Reflexiók címmel mutatta be ,,a grafika nyelvére lefordított fotóit”, melyekhez Boros György grafikusművész készített megnyitóbeszédet, kiemelve, hogy a művész ügyesen kihasználta a fotótechnika nyújtotta lehetőségeket, az emberi test, a fény-árnyék kínálta effektusokat, s bármelyik alkotása akár egy akció vagy performance dokumentumfotója is lehetne.
A díszülést Toldi Éva, a 40 éves Szenteleky-napok tanácsának elnöke nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, köztük jeles irodalmárokat, politikusokat, majd rövid visszatekintést adott a kezdetekre. Jó koncepcióval indultak 1971-ben, mondta, dr. Bori Imre és Kristály Klára bábáskodtak a születésnél, s nagy erénye a rendezvénynek az, hogy az örökös pénztelenség ellenére is folyamatosan meg tudott újulni. Ezért is tudott fennmaradni. Alig 8000 lakosa volt Szivácnak 1920-ban, amikor Kornelije Stanković/Szenteleky Kornél ideérkezett Pestről, hogy orvosi hivatását gyakorolja. Többségben voltak a szerbek, kevesebben a németek és igen kevesen a magyarok: mintegy ezren, többnyire cselédek, béresek, magyar értelmiségi nem volt, kivéve a tanítót. Szenteleky lázasan kereste a szellemi társakat, s habár eleinte csak orvos akart lenni, később mégis ő lett irodalmunk Kazinczyja.
Az idei műsor az átalakulások, áthallások, transzformációk gondolatkörében alakult, arra próbált fényt vetni, hogy a 21. század alkotói hogyan alakítják át a hagyományos kifejezésformákat, mivé válik a fotó, hogyan látja egy életút állomásait, alakulását a dokumentumfilm készítője -- ezúttal a kanizsai Csubrilo Zoltán Még oda nem ér az idő c. nagyszerű alkotását láthattuk --, hogyan találkozik a vers mai szenzibilitásunkkal -- amit az újvidéki Magyar Tanszék tanára, Harkai Vass Éva és hallgatói érzékeltettek a hallgatósággal Sziváci ősz című versválogatásukkal. Dr. Bányai János, a Szenteleky Kornél Irodalmi Díj és a Bazsalikom Műfordítói Díj bírálóbizottságának elnöke méltatta a díjazottak munkásságát: mgr. Virág Gábornak a több évtizedes alapos, pontos, kistérségi (Csantavér, Kishegyes, Feketics, Topolya) névtudományi, művelődés- és helytörténeti műveit, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy otthon legyünk a magunk világában, amelyek segítenek abban, hogy tartalmasan éljünk. A díjazott megköszönve a rangos elismerést, kiemelte: az a közös ezekben a kötetekben, hogy a kor emberei mondják el saját szavaikkal azt, amit érdemes elmondani a múltról, ez azért is fontos, mert a kisember valahogy mindig kimarad a történelemből.
A Bazsalikom Műfordítói Díjat ezúttal kivételesen egy szerkesztő, a Letopis Matice srpske 2007. júniusi és 2011. júniusi számának összeállítója, az Újvidéki Egyetem tanára, Ivan Negrišorac (polgári nevén: Dragan Stanić) kapta, mivel kivételes affinitással prezentálta a szerb olvasóközönségnek a kortárs anyaországi és itteni magyar próza- és versirodalom keresztmetszetét. Végső ideje volna, köszönte meg a díjat a rangos folyóirat fő- és felelős szerkesztője, hogy az eddiginél sokkal nagyobb elánnal forduljon egymás felé ez a két együtt élő nép, és ápolja viszonyait, a többi között egymás kultúrájának a jobb megismerésével, amihez a fordításirodalom kiválóan hozzájárulhat. Ezt kellene színvonalas válogatással és anyagilag segíteni.
Az ünnepi záróműsorban felléptek a kúlai Népkör, a veprődi Kossuth Lajos és a sziváci Szenteleky Kornél művelődési egyesületek tagjai, majd Varagić Gabriella, a sziváci művelődési egyesület nevében köszönőlevelet adott át a rendezvény támogatóinak a 40 éves jubileum alkalmából. Vendégek és vendéglátók végezetül virágot helyeztek el Szenteleky emléktábláján és sírján, majd a szokásos finom ebéd mellett baráti eszmecserével búcsúztak irodalmunk kivételes személyiségének emlékházától.