Gyakran járok horgász-vadász kiállításokra, így van alkalmam meggyőződni arról, hogy az aktuális évben mi a trendi. A gyártók a profit érdekében minden évben sok újdonsággal állnak elő, és jó reklámmal igyekeznek rávenni az érdeklődőket, hogy minél több kelléket meg is vásároljanak. Különféle akciók vannak, bemutatók, melyeknek az a céljuk, hogy minél sikeresebb legyen az eladás. Itt is van divat, trend, melyet lehet követni, de ez iszonyú sok pénzbe kerül.

Én inkább az észszerűség híve vagyok, de néhanapján én is kísértésbe esek… Liba és kacsa vadászatánál ugyebár csalisípokat használunk, és hát nekem szép kis gyűjteményem van belőlük: magyar gyártmányú, dán, német, orosz, de a legtöbb az USA-ból származik. Mindegyik másképp szól, nagyon eredményes és érdekes velük a vadászat. Ezekhez kell 2 úgynevezett lanyard, azaz olyan madzag, amellyel a nyakamba akasztom őket. Kb. 15 van belőlük, ez több száz euró értéket képvisel. Hogy van-e szükségem ilyen sokra? Persze hogy nincs, de be nem vallanám. Ha egy libacsapatot sikerül letérítenem az eredeti útvonaláról a sípjaimmal, akkor bizsereg a szívem, és ez az érzés minden pénzt megér.

Nem is olyan régen történt, hogy kinn voltunk kacsázni, elfoglaltam a helyemet, síri csend lett, sehol semmi mozgás. Rázendítettem a sípjaimmal a muzsikára, csak úgy visszhangzott a táj. A dupla sípos amerikai megtette a magáét, nagyon jól szerepelt. Néhány dallam után megjöttek a kacsák. Szinte hihetetlen mennyiségben, csak ámultam és bámultam, még a fülem mögött is kacsák hápogtak. Mit tesz a jó felszerelés! Emellett persze nagyon sok gyakorlásra is szükség van, mert senki sem születik profi sípkezelőnek. A technikákat el kell sajátítani, akkor várható sikerélmény. Többféle hangot használunk, az egyiknek a neve „Hé, gyere vissza!”, a másiké „Gyere, itt csoda sok kaja van!” A kacsák ugyanis folyton fecsegnek, mi pedig ellestük tőlük a mondókájukat, ami nagyon bevált.

A hatékony kacsa-liba vadászathoz kellenek a decoyok, azaz csalik. Minél több van belőlük, annál jobb, mert a liba társas lény. Nagyon szeret bandázni. Ott száll le, ahol már van egy csapat a földön. Nekem 24 csalilibám van, mely szép kis gyűjtemény. Kedves ismerősöm által szereztem be őket az USA-ból. A libák nagylilik-utánzatok és windsock típusúak, vagyis szélben felfúvódnak, és jobbra-balra táncolnak. Az igazi élmény, amikor egy csapat lúd leszáll melléjük, ez a mennyország.

A libavadászathoz nélkülözhetetlen a jó álca. A ruhának, a kabátnak, a nadrágnak víz- és szélállónak kell lennie, mert a vadászat nagyon hideg környezetben zajlik. Fontos kelléknek számít a jó csizma vagy bakancs, mely megvédi az embert a felfázástól. Ha a vadász fázik, nem tud összpontosítani, ezenkívül meg is betegszik, ami nem cél. Nem árt, ha van kéznél egy jó meleg kesztyű, és a vastag harisnya is a felszerelés része. Nem lehet akármilyen kesztyűt használni. Fontos, hogy zavartalanul tudjuk kezelni a fegyver ravaszát. Nekem van katonai kesztyűm, melyet a katonaság alatt csórtam el. Megígértem magamnak, hogy kesztyű nélkül nem szerelek le a bakaságból. Igaz, hogy kék, nem zöld, mert én a légierőnél szolgáltam mint sofőr, és nekünk az összes cuccunk kék volt. Ha mozgalmas a vadászat, nem is húzok kesztyűt, mert nincs meg az az érzés, amely a pontos célzáshoz kell.

A vadász legfontosabb kelléke maga a fegyver. Itt lehet sokat kombinálni, mindenki saját ízlése szerint választ fegyvert, kalibert. Van, aki a Hammerless típusú sörétest szereti, mások a Bock puskát részesítik előnyben, nekem is ilyen van. Idestova negyvenöt éve vadászom vele, volt időm hozzászokni rendesen. Hammerless-szel nem is tudok lőni, fogalmam sincs, hogyan kell célozni vele. Egy vadászaton erőltettem, de nem ment. Ahogy visszakaptam a saját fegyveremet, azonnal esett a fácánkakas. Maga a lőszer, a töltények is nagyon fontosak egy vadász számára. Talán az a nyerő, ha nem váltogatjuk a töltények fajtáját, mert egészen másképp is tudnak viselkedni, mint amire rászokott a vadász. Nekem az olasz, gyors töltények felelnek meg legjobban, ezekre esküszöm. Különösen kedvelem a veronai Mirage golyókat, a gondolatnál is gyorsabbak. Némely fajtájuk svéd puskaporral van töltve (Bofors), és ezeknél a golyóknál nem számít, télen vagy nyáron vadászunk-e, ami nem minden golyóra jellemző.

Egy vadász alapfelszereléséhez tartozik a jó kés és a szíj is, melyben a töltényeket tároljuk. 25—30 db-nak van helye, ez bőven elég egy átlagos vadászathoz. A végére maradt a kalap, mely megadja a vadász stílusát. Fontos a rajta levő szalag, mert oda lehet tűzni a szajkótollakat, a fácán farktollát, és nagyvadak vadászata alkalmával a kalap szalagját díszíti a töret is, mely azt hirdeti, hogy a vadász sikeres kalandon van túl.

Fotók: a szerző felvételei