Ezen a mai napon a balatonfüredi Kerek-templomba látogat(t)unk el, mely 1841 és 1846 között épült, mindvégig a római Pantheon mintájára készült esztergomi Szent Anna-templom ihletésében alkotva. A késő klasszicista centrális felépítményt Frumann Antal győri építész tervezte anno. Az építkezést Rigler József építőmester vezette, a kőfaragásokat a győri Birkmayer, valamint a keszthelyi Kugler, az asztalosmunkát pedig Sturm Károly készítette. Templom. Az istentisztelet helye. Az imádság és az áldozatbemutatás felszentelt otthona. Világi megfogalmazásban: Műemlék. Körültekintő ízlésességgel és gondossággal ápolt környezetbe ágyazva. A vasráccsal elzárt beltérbe ugyan nem lehetséges minden küllőre bejutni, ellenben a padok közé beáramló késő délutáni nap fényében így is tisztán kirajzolódik mindama motívum, amelyről az átriumban fellelhető két, kézzel írott szöveggel bíró információs tábla szól.

Mondván ekképpen: „A köralaprajzú, centrális elrendeződésű épületnek három oldala görögkereszt alakú, kiálló szárnyvégződésekkel lezárt. Homlokzatán nyitott előcsarnok, amelynek háromszögletes oromzatát négy ion oszlop hordja. Kupolájának közepén levilágító laterna nyúlik fel.

A kupola-mennyezet rozettákkal díszített kazettás osztású. A kupolába átmenő csegelyeket Bucher Ferenc Négy evangelista képe ékesíti.

A főoltár falán Kaergling Henriettának 1846-ban készült képe van: Krisztus és a szamariai asszony*. A jobb oldali mellékoltár képét Vaszary János festette 1891-ben: Krisztus a kereszten.”

Az épület külső falára az előbbinél sokkal időállóbb matériából készültek a mementók.

„A kommunizmus idején az 1919. évi március-augusztus hónapokban Balatonfüredre menekültek szabadulásuk emlékére a balatonfüredi kápolna részére felajánlanak egy áldozókelyhet és egy bronzból készült képet, az Istennek járó hála és a vendégszerető embereket illető köszönetük jeléül, és hogy legyenek ezen kegyeleti tárgyak maradandó hirdetői a volt »bujdosók« részéről visszamaradt szeretetnek” — kelt Balatonfüreden 1928. június 7-én. Alatta pedig kilencvenegy név. A másik fémtábla főmotívuma a háborgó vizet lecsendesítő Úr Jézus, illetve annak szavai, Máté evangelista feljegyzései nyomán: „Mit féltek kicsinyhitűek!” (Mt 8,26)

* A főoltárkép: Jézus és a szamariai asszony Jákob kútjánál — Szent János evangéliumában, a 4. fejezetben (1—30.) egy megkapóan mély és szép esemény leírását találjuk. Jézus Jákob kútjánál elfáradva és megszomjazva inni kér a szamariai asszonytól, és hosszan elbeszélget vele. Az asszony csodálkozó viselkedésére Jézus kijelenti: „Ha tudnád az Isten ajándékát és azt aki mondja neked: adj innom, inkább te kérnéd Őt és Ő élő vizet adna neked. Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok nem szomjazik meg soha többé.” A hosszú beszélgetés folyamán kiderül, hogy Jézus a Messiás. A szamariai asszony tudott már arról, hogy eljön a Messiás, a fölkent. Jézus kinyilatkoztatja az asszonynak: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” A szamariai asszonyt öröm tölti el, a hit kegyelme és az örömhírt elmondja a város lakóinak is.

Ezt az újszövetségi eseményt ábrázolja a művész Kärling Henrietta, osztrák festő. A kép 1846-ban készült. Alkotója akkor — a hírek szerint — tizenhét éves volt. A művészek ritkán ábrázolták ezt a jelenetet, és még ritkábban lett ez a főoltárok képe.

Minden valószínűség szerint egy helyi adottsággal is összefüggésben van az oltárkép tárgyának kiválasztása. Amint a gyógytér Kossuth-forrásának egészséges vize sokaknak jelentett testi felüdülést, gyógyulást és egészséget, úgy itt, a Kerek-templomban az Oltáriszentség, a Krisztus által igért „élő vizek” forrása, a kegyelmek kimeríthetetlen gazdagsága sokak számára a lelki meggyógyulást hozta meg.

A Kerek-templom megáldásán 1848-ban Deák Ferenc, a haza bölcse is jelen volt. A helyszínen megkapott információk szerint az oltárképre vonatkozó eme adatokat dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek közölte.

A fotók 2021. augusztus 18-a és 2022. július 26-án készültek.