Ezen a napon hunyt el 1864-ben Bécsben Vuk Stefanović Karadžić szerb filológus, nyelvész, folklórkutató, író és történész, a modern szerb nyelv sztenderdizálásának a kezdeményezője, e nyelv cirill írásának a megalkotója és helyesírásának a megalapozója.
Szentendre — 2024. február 4.
1787. november 6-án született a nyugat-szerbiai Tršić faluban. A szülei addig született gyerekei mind elhaltak, ezért keresztelték régi népi szokásnak megfelelően Vukra (szerbül farkas), hogy ne árthassanak neki a gonosz erők, boszorkányok, démonok.
Loznica, Tronoša kolostor, Jadar, Belgrád... tanulmányainak kezdeti állomáshelyei ezek, viszont tudásának legnagyobb részét autodidaktaként szerezte. Karadžić fontos feladatának tekintette egy megfelelő és elfogadható szerb irodalmi nyelv létrehozását, idejében ugyanis a szerb írott nyelv és irodalom igen elavult, elmaradott volt. A XIX. században még mindig egy középkori eredetű, mesterséges írott nyelvet használtak, mely az óegyházi szlávból fejlődött ki, ám ez nem tudta követni a beszélt nyelv változásait. Karadžić tehát leegyszerűsítette az addig használt cirill ábécét, és a szerb nyelv beszédhangjainak pontos lejegyzésére tette alkalmassá.
1819-ben Vuk Karadžić az új szerb irodalmi nyelv egyik megalapozásaként lefordította és kiadta az Újszövetség fordítását az általa korszerűsített nyelven. Karadžić helyesírását és irodalmi nyelvét hivatalosan 1868-ban fogadták el Szerbiában. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Budapest, Tabán — 2018. április 4.
Fényképezte: Martinek Imre
