Budapest, Józsefváros — 2022. február 19.

Bölcseleti tanulmányait Kassán elvégezvén 1838-ban katonai pályára lépett. Személyével a Temesközben, a perlaszi csatában is találkozhatunk, melyben segédtisztként vett részt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc első esztendejében, dátumilag magvető havának hatodik napján a komáromi vár tűzparancsnokságával bízatik meg.

„A várat védelmi állapotba helyezte, 400 ágyút és mozsarat helyezett el a vár sánczaira, s miután a várban honvédtüzérség nem volt, ezer tüzért oktatott be a tüzérségi szolgálatba s ezekkel a megtámadott várat 1849. márcz. 7-től ápr. 18-ig védelmezte; ezen idő alatt közel 10,000 bomba, gránát és tüzes golyó röpíttetett a várba s a városba.”

A komáromi vár tüzérfőparancsnoki tisztét — melyre őt személyesen Kossuth kormányzó emelé — Krivácsy a vár átadásáig (1849. szeptember 30-áig) viselte. Az augusztus 3-ai kirohanáskor Klapka őt bízta meg a Horváth-féle dandár vezetésével, és az osztrák körülzárló sereg ellen a Duna jobb partján sikeresen működött. Ezen érdeméért augusztus 9-én alezredessé léptették elő. (Külső hivatkozás: arcanum.com) A komáromi kitörés részletei egyébként a Magyar Nemzet vonatkozó cikkében is olvashatóak.

Világos után a Mack-féle összeesküvés részeseként halálra ítélték, majd kegyelemből várfogságot kapott, 1857-ben szabadult; azonnal átszökött az olaszországi magyar légióba, s az olasz hadsereg ezredeseként harcolt tovább. (Külső hivatkozás: Nemeskürty István: „Kik érted haltak, szent Világszabadság” — A negyvennyolcas honvéd hadsereg katonaforradalmárai. Magvető Kiadó, Budapest, 1977, 47. o.) A kiegyezés után hazatért. Személyét civilként előbb vasúti hivatalnokként, végül főfelügyelőként jegyzik. (Külső hivatkozás: arcanum.com)

Krivácsy József 1903. október 31-én hunyt el Budapesten. Földi, nemzeti örökségvédelem alá helyezett nyughelye a Fiumei úti sírkertben található.