Megfelelő kezelés nélkül a fafelületek idővel elveszítik a színüket, repedeznek, elkorhadnak, és gyorsabban tönkre is mennek, mint ahogyan azt mi szeretnénk.

A kültéren lévő fafelületek nagy ellensége a nedvesség és a napsugár, de a kórokozók sem éppen a legjobb barátai. S mivel a fa természetes anyag, minden évben megfelelően kell kezelnünk. Ahogyan a nádbútorokat, ácsolt faszerkezeteket, kerítéseket, kapukat is.

A fát tehát védenünk kell a nedvességtől, a kiszáradástól, a gombáktól, a rovaroktól és még az UV-sugaraktól is.

Felületek kezelése

A fafelületek kezelésére alkalmazhatjuk a pácolást, gombásodásgátlót, rovarölőket, de viaszolhatunk, olajozhatunk, lakkozhatunk, valamint lazúrozhatunk is.

Csiszolás

Első körben a tökéletes favédelem csak megfelelő előkészítés után lehetséges, ami mechanikai előkészületnek számít, ez pedig a fafelület csiszolása. Hiszen e nélkül nem lesz tökéletes a végeredmény sem drága lakkal, sem minőségi lazúrral.

Pácolás

A páccal olyan felületet kezelünk, ahol megmaradnak a fa természetes erezetei, tehát csak színezésre való. Ez viszont még nem védi meg az anyagot a nedvességtől és egyéb hatásoktól, tehát tovább kell dolgoznunk rajta lakkozással, olajozással, illetve viaszolással.

Viaszolás

Ősidők óta alkalmazzuk a fa védelmére a méhviaszt, mely természetes anyag, és véd a kiszáradástól, a nedvességtől. A méhviasz ártalmatlan mind az egészségünkre, mind a környezetünkre, és kombinálható olajokkal.

Olaj-viasz bevonatok

Ismerjük az olajnak azt a kiváló tulajdonságát, hogy beszívódik a fa anyagába, impregnálja, valamint csökkenti a nedvességfelvevő képességét. Ezután a viasztartalom vékony bevonatot ad, lepergeti a vizet és védi, nemesíti a faanyagot.

Olajozás

A lenolaj egy több száz éve ismert anyag. Olcsó, könnyedén kezelhető, egészségünkre ártalmatlan. Használatával élénkíthetjük a fa színét. Egyetlen hátránya, hogy lassan szárad, emiatt inkább a belőle készült lenolajkencét alkalmazzuk. Azokat a fafajtákat, illetve bútorokat, amelyek nem igényelnek különösebb kezelést, szintén kezelhetjük olajjal, így nem szürkülnek meg. Ilyen az akác, vörösfenyő, tölgy, rattan, bambusz.

Lazúrozás

A fapácok terén gazdag a kínálat vizes és alkoholos kivitelben egyaránt. A végső árnyalat függ a vizes oldat töménységétől, illetve attól is, hogy hány rétegben vittük fel. A rétegek között meg kell várni a teljes száradást, és ha felszálkásodást észlelünk, akkor finoman csiszoljunk a felületen.

Lakk és lakklazúr

Legismertebb ezek közül a csónaklakk, mely oldószeres. Ezt elsősorban a tartósan vízbe merülő, időjárási viszonyoknak erősen kitett faszerkezetek védelmére használják. Mindenképp igényel alapozást, előzetes favédelmet.

A lakklazúr egy színezett lakk, és ahogyan a többi, ez sem szívódik a fába, hanem annak külső felületén hoz létre védőréteget, eközben pedig színez is.

Vékony- és vastaglazúr

A vékonylazúr beszívódik a fába, növeli annak víztaszító képességét. A vastaglazúr pedig, ahogyan a neve is jelzi, egy viszkózusabb anyag. Nem szívódik mélyen a faanyagba, inkább a külső felületen alakít ki vastag védelmet. Nagyobb igénybevételnek is megfelel — lépcsők, korlátok, asztallapok védelmére. A vékony- és vastaglazúrok olyan adalékot is tartalmaznak, amely a gombák, a kártevők és az UV-sugárzás ellen is védelmet nyújt.

A fafelületek kezelésére szánt termékek között jelentős eltéréseket tapasztalhatunk árban és tartósságban is. A különbség viszont nem mindig a drágább javára billenti a mérleg nyelvét. A hazai gyártók között is érdemes szétnéznünk, termékeikkel ugyanis szintén kiváló eredményt érhetünk el.

Felvételek forrása: Ezermester.hu, Butorkovacs.hu