Kiss Árpád (Szabó Attila felvétele)

* A bőrünkön éreztük az idei nyár minden hátrányát — a hetekig tartó, csapadékmentes kánikula bizonyára a növényeket is megviselte. Érkezett panasz a termelőktől?

— Ahogy szokták mondani, a szegény embert még az ág is húzza. Ez az év bőven kitesz magáért. A közelmúltban láttam, hogy még a sövényt is lelegelték a hernyók. A bogarak és a rovarok csinálják a legnagyobb károkat, félő, hogy nemsokára a kukoricában is megjelennek, hiszen szárazságban történnek leginkább az ilyen bajok.

* Tehát ez kifejezetten a szárazság velejárója?

— Leginkább akkor jelennek meg a kártevő bogarak, rovarok, ha száraz az idő. De nem csak ez a gond. A tavalyi rekordtermés után az idén is sokan számítottak hasonlóra. Személy szerint úgy gondolom, hogy tavaly sem dicsekedhettünk azért mindennel, például a szőlő vagy egyes gyümölcsök a sok csapadék miatt nem voltak elég édesek, tehát a minőségre lehetett panasz, de a mennyiségre nem, volt bőven mindenből. De ez a gabonára is igaz, összességében elmondhatjuk, hogy bő volt a termés, de a minőség nem volt éppen a legmegfelelőbb. Az idén a tavalyihoz képest 20-30 százalékkal kevesebb a termés, ennek függvényében sokan panaszkodnak. Ez viszont önmagában nem lenne gond, ha nem csökkentek volna az árak is. A tavalyi árutartalékok még mindig a raktárakban vannak, nem érződik a hiány, emiatt az ár is alacsony. Kisebb a kereslet, és ez az, ami kihat a gazdák életére.

* Vagyis az idei kiesés hatását csak jövőre lehet majd érezni.

— Az állattenyésztők közül sokan mondták, hogy félig tele a góré kukoricával, gabonával, de még az idén ki akartak takarítani, hogy a moly meg a zsizsik ne menjen bele. Most már azonban azt hangoztatják, hogy nem fogják eladni, mert jövőre annyival kevesebb lesz az idei kiesés miatt, inkább feletetik az állatokkal. Látják az emberek, hogy a termés mértéke az idén nem éri el az átlagot. Vannak gabonafajták — például a búza, melyet nagyrészt már learattak —, amelyeknél máris látni lehet, hogy a tavalyi évhez képest 20-30 százalékos a visszaesés, és a gazdák ugyanezt várják a kukorica esetében is. Azt mondják, a napraforgó jól bírta a hőséget, a téli csapadékból megmaradt tartalékait használta fel, de azért ott sem lesz rekordtermés. Én a saját földjeimen is látom, hogy gyengébb lesz a hozam, úgyhogy megértem az aggodalmaskodókat. Sok gazda jön az ügyintézésből, és mondja a maga panaszát, gondját, elégedetlenek a fokhagymatermesztők is, mindenben van kiesés. Az is gondot okoz, hogy a piaci viszonyok nincsenek rendezve, a felvásárlók monopolhelyzetben vannak, a gazdák pedig ki vannak szolgáltatva. A közösség nem segít nekik, ők pedig nem tudnak versenyképessé válni.

* Említette, hogy a gyümölcstermelők jól jártak az idén, mert jó minőségű és édes a termés a sok napsütés miatt. Laikusként felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a minőség vagy a mennyiség a hasznosabb egy gazda számára?

— Attól függ, ki hogyan nézi a dolgot. Sokan mondják például, hogy a kínai fokhagyma az igazi, mert azt olcsón lehet eladni. De ha minőségi fokhagymát akar használni az ember, akkor hazait vesz, mert annak van íze, zamata, aromája, és ez minden másra is vonatkozik. A finom, édes szőlőből jó minőségű, ízletes borokat lehet készíteni, de még a pálinka is jobb lesz a lédús, édes barackból az idén. Sőt, lehet, hogy hozamban, literben is többet ad, habár kilóra kevesebb termett a tavasszal. Ezért mondtam, hogy nem mindenkinek ugyanaz a jó.

* Ha magasabb az ár, mindjárt kevesebb a kereslet is?

— Így igaz. Sajnálatos, de nálunk nincs fizetőképes kereslet. Inkább a minőségtelenebb, olcsóbb árut vásárolják meg. Alacsonyak a jövedelmek, így ez nem is meglepő. Aki teheti, az megfizeti a minőségi árut, és ebből az idén lesz bőven.

Szalai Attila illusztrációja

— Nemcsak a növények, hanem az állatok is megsínylették a kánikulát. Érkeztek panaszok ezzel kapcsolatban?

— Hajaj, bőven! Voltam több gazdaságban is, mondhatom, hogy az emberek sokat panaszkodtak. A disznóólakban ordítanak az állatok, nincs hűvös, nem lehet kellőképpen lehűteni a levegőt a számukra. A fiatal jószág még csak-csak tűri a meleget, a törzsállomány azonban igazán megsínyli, a kocák, a hízók. Volt sajnos elhullás is, egy helyen a saját szememmel láttam, hogy az állat elpusztul a hőségtől. Pedig minden gazda igyekszik a legjobb körülményeket megteremteni, és igen korszerűek is ezek az ólak, de ebben az extrém kánikulában nehéz hűteni: a ventilátorok ugyan dolgoznak, de csak a negyven fokos külső hőmérsékletet keverik. További hűtőberendezések beszerzését javasoltam a gazdáknak, de mivel ez nagy befektetés, pályázatok útján próbálják majd megvalósítani. A gazdák ismeretei is hiányosak, ezért tanfolyamokat is szerveztünk. Régen úgy volt, hogy az állatokat szabadon tartották, nagy területen, és azok maguk találták meg az árnyékos, hűvös helyeket. Ma ólakba vannak bezárva, sokszor bezsúfolva, a gazda teremti meg számukra a szellőztetést. A tehenészek számára mi már három éve is szerveztünk szakmai napot, amelyen hűtőrendszerekről és ventilátorokról láthattak bemutatót, frissítő- és permetezőrendszereket mutattunk be, melyek vízpermettel hűtik az állatok felhevült testét. Ez azért is nagyon fontos, például a tehenek esetében, mert a kánikulában kevesebb tejet adnak, és ez a gazdák számára is kiesés. A hőség tehát egyenesen kihat a tejhozamra, és általában nagyon sok gondot okoz az állattartóknak.

* Van pályázati lehetőség a hűtőberendezések beszerzésére? Ez nem kis befektetést igényel, bizonyára kell a támogatás…

— Természetesen van lehetőség. Viszont az ólaknak már eleve úgy kell épülniük, hogy ezek a berendezések felszerelhetőek legyenek. Jómagam többféle megoldást is láttam, tudok ajánlani néhányat azoknak, akik megkérdeznek. Nálunk a gazdák nem nagyon ismerik a tartástechnológia legújabb vívmányait, nem igazán jutottak még el hozzánk, két-három év kell, mire egy külföldi gyakorlatot nálunk is alkalmazni kezdenek. Az év végére várható a jelentősebb források megjelenése, de sajnos megint nagy különbséget tesznek majd a nagygazdák és a kisgazdák között. Nem a nagyok veszik el a kicsiktől a lehetőséget, hanem a piaci verseny hat ki rájuk. Én mindennek ellenére úgy gondolom, hogy azok, akik kis, családi közösségekben dolgoznak, megtermelik maguknak, ami szükséges, fenn tudnak maradni. A történelem során jöttek-mentek a rendszerek, válságok, de a parasztság megmaradt. Az embernek mindig megvolt az az ösztöne, hogy megtermelje magának az élelmet, és ez a jövőben is így lesz. A földhöz szeretettel kell nyúlni, és nem csak anyagi hasznot várni tőle, mert abban nem lesz köszönet.