Először az lepett meg, hogy a postaládán lévő magyar nevem ellenére bedobták, ezután pedig azon csodálkoztam, hogy milyen nyilvánosan propagálják a magyar nyelv tanulását, amikor az újvidéki városi buszban egyszerűen veszélyes hangosan magyarul beszélni, mert vagy rád szólnak vagy szájon vágnak. Hogy Temerinről ne is beszéljünk. Persze feltettem azt a kérdést is, hogy kik, miért és kiknek csinálják ezeket az intenzív magyar nyelvtanfolyamokat. Netán a nyelvművelők és a nyelvbarátok köre toboroz új tagokat, és legalább igyekeznek azt elérni, hogy errefelé ne csak szidják a magyarokat, hanem beszéljék is a nyelvüket, hogy aztán magyarul szidhassák őket? Valóban kik tanulnak mostanában intenzíven magyarul? Néhai vegyes házasságokban született gyermekek, esetleg a 15-20 éve itt élő menekültek, vagy az észak-bácskai és bánáti falvakban letelepülő koszovói és dél-szerbiai polgárok?

Szerencsére a választ gyorsan megtaláltam, amint figyelmesen továbbolvastam a reklámszöveget. A tanfolyam ugyanis lényegében a magyar állampolgárság megszerzését célozza meg, és ezzel összhangban a magyar nyelv mellett megtanulhatják, hogyan kell az állampolgársági kérvényt megírni, hogyan kell beszélgetni az illetékesekkel, hogyan megírni a rövid, de magyar életrajzot, és hogyan válaszolni az illetékesek kérdéseire. A Talpra magyar megtanulása valószínűleg házi feladat lesz. A legfontosabb azonban jó hangsúllyal kimondani azt, hogy: én lenni magyar. De az sem mellékes, hogy a nyelvtanfolyam reklámlapjának alapszíne piros-fehér-zöld.

Azt gyanítom különben, hogy nem a magyarok és a magyar nyelv iránti szeretet és tisztelet van a háttérben, hanem egy bizonyos europesszimizmus. Koszovó távozásával ugyanis az Unió nem került közelebb, és az úgynevezett dátum is lidércálomként lebeg Szerbia felett. Az uniós tagságot egyelőre a 2020-2030-as évekre remélhetjük gyermekeinkkel és unokáinkkal együtt. Egy huszonéves fiatal életében 10-15 év nagyon sokat jelent, mindenekelőtt az életkezdést. Magyar állampolgárként, magyar útlevéllel az Unió máris itt van. De vannak még pesszimistábbak is, akik Szerbia uniós tagságában még kevésbé bíznak. Ezek nem a magyar állampolgárságban látják a megoldást, hanem abban, hogy a 4-5 éves óvodás kisgyermekeket íratják úgyszintén intenzív angol nyelvtanfolyamra. Ezek a gyermekek tehát saját szervezésben készülnek Európába, itt hagyva a koszovói bölcsőt is. De ha mindenki elmegy, ki marad itthon? Olyan kevesen maradunk, hogy elférünk néhány szilvafa alatt. Különben így van ez rendjén: a süllyedő hajóról a fiatalok meneküljenek el elsőként. Az öregek és a kapitány maradjon. Lényegében azonban a kapitány is ravasz. Azért hagyja el utolsóként a süllyedő hajót, mert megvárja, amíg a cápák jóllaknak.