Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási és művelődési titkárt a mandátuma idején elért eredményeinek ismertetésére kértem, és eközben kisebb kulisszatitkokat is megosztott velünk. Dr. Jeges megítélése szerint a szabadkai egyetem kérdése időszerűbb, mint valaha.
* Az új tartományi kormány megalakítása előtt hogyan tekint vissza az ön által vezetett tárca elmúlt másfél-két éves időszakára?
- Nem a legjobb dolog az, ha valaki ilyen tisztségben nem négy évre tud tervezni. Ettől függetlenül megítélésem szerint sok minden történt. Nagyon fontosnak tartom Szabadkán a Kosztolányi Dezső Gimnáziumon belül a sporttagozat megindítását. Ezzel magát az intézményt is támogattuk, illetve annak erősítésével egyben a közösség egészét is erősítettük, hiszen immáron lehetőség van arra, hogy a tehetséges magyar sportoló diákok mind a sportot, mind tanulmányaikat a legmagasabb szinten műveljék, végezzék, s hogy a legjobbak között legyenek országos viszonylatban. Szintén fontos fejlesztések voltak a zentai Bolyai gimnáziumban is, s nagyon nagy harcok árán sikerült Becskereken három középiskolai magyar osztályt indítani. A bánsági városban elsősorban az ott élők igényeit vettük figyelembe, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy magyar oktatási-művelődési központot hozzunk létre, ami a régi időkben is létezett már. Olyan szórványtelepülések tekintetében, mint a szerémségi Maradék, szintén előrelépésről számolhatok be. Az idén magyar óvoda indul ezen a településen, ahol az asszimiláció már annyira előrehaladott, hogy a szülők és gyermekeik sokszor már nem az anyanyelvükön kommunikálnak egymással, magyarul csak a nagyszülőkkel beszélhetnek a gyerekek. Ezenkívül beindítottunk egy olyan programot, amely több Vajdaságban élő nemzet nyelvén íródott oktatási kiadványok megjelentetését szolgálja, valamint a többnyelvű iskolai naplók és egyéb dokumentumok kinyomtatása és felhasználási helyükre történő eljuttatása is ide tartozik. Nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy amennyire a magyarságot igyekszünk támogatni, annyira tegyük ezt meg a többi itt élő nemzeti közösséggel is -- igyekezvén megállítani az asszimilációjukat, illetve a lemorzsolódásukat. (Néha szomorúan veszem tudomásul, hogy a többi nemzeti közösség ezt nemigen akceptálja, illetve nem is nagyon foglalkozik mindezzel.) A Magyar Nemzeti Tanáccsal együttműködve írtunk alá megegyezést a belgrádi tankkönyvkiadóval, abból a célból, hogy rendezzük a tankönyvek kérdését. Művelődési téren kevesebb dolog történt, amit elsősorban annak tulajdonítok, hogy az előző ciklusban erre a területre jobban odafigyeltünk, így valójában az akkor megkezdett folyamatok bővítését, esetleges korrigálását kellett az elmúlt másfél-két évben elvégezni. Rendeztük a Fórum Könyvkiadó helyzetét és státusát. Végérvényesen megmentettük a magánosítástól, ezáltal biztosítottuk azt, hogy a legnagyobb vajdasági magyar könyvkiadó továbbra is a közösség szolgálatában maradhasson. Sőt itt is jelentős eredmények vannak, az idén újra elindult a könyvbusz. Ily módon a távoli falvakba is eljutnak a magyar könyvek, s az ott élőknek ismét lehetőségük van arra, hogy intézményes támogatás közvetítésével olvassanak, művelődjenek. Természetesen számos más dologgal is foglalkoztunk a tartományi hatáskör keretében.
* Nem feltétlenül a szaktárcájának a prioritási területe, de az egyházakkal is jó kapcsolatot épített ki. Ennek köszönhető az orgonaprogram realizálása. Tulajdonképpen miről is van szó?
- Megítélésem szerint nem elég csupán a Tartományi Nagyberuházási Alap révén a templomok felújítási munkálatainak a pénzelése, szükséges maguknak a templomoknak a belső megújítása is. Ezt a célt szolgálja az orgonaprogram, amely ezen hangszerek megjavítását, restaurálását segíti. Ezzel kettőst célt szolgálunk: teljesebbé tesszük az istentiszteleteket, ugyanakkor lehetőséget teremtünk arra, hogy számos kis településen újra legyenek hangversenyek, orgonakoncertek. Jelenleg a program elsősorban a falvakra koncentrál, ott szeretnénk fejleszteni a templomok segítségével a zenei életet, meghonosítani a komolyzenét. Bízom benne, hogy a közeljövőben az újságokat kinyitva azt látjuk, hogy itt is, ott is egyházzenei koncertre kerül sor. Ezzel összefüggésben a zeneiskolákban elindítottuk a kántorképző szakot.
* Sokszor említették nevét a sajtóban negatív előjellel. Milyen sorsa van Újvidéken egy oktatási tikárnak?
- Nehéz. A mi céljaink ugyanis sokszor egészen mások, mint azokéi, akikkel együtt dolgozunk vagy kormányzati szinten, vagy az oktatás és a művelődés terén. A legnehezebb azokat az eseteket kezelni, amikor a pártpolitika szivárog be az oktatási és művelődési területekre. Hiszen amíg nekem személy szerint a magyar ügyek prioritást jelentenek, addig a koalíciós partner számára ezek harmadlagos kérdés, sokszor csupán szükséges rossz. Ilyen helyzetben pedig sokszor konfrontáció alakul ki. A tapasztalatom az, hogy az embernek minden lépését, cselekedetét kétszer át kell gondolnia. Ez sokszor nem könnyű. De az is igaz, hogy ha sikerül ezeket a politikai nekifeszüléseket levetkőzni, s olyan ötlettel, koncepcióval áll elő az ember, amely a fejlődésről, illetve a humánumról szól, akkor igen gyorsan jól lehet együtt dolgozni azokkal, akikkel a politikai kérdésekben nem tudunk zöld ágra vergődni. Az előbb említett orgonaprogram ennek szép példája.
* Felröppent a hír, hogy a tárcáját két részre fogják bontani. Mit gondol erről?
- Megítélésem szerint egy ember nem lehet egyformán jó és hatékony az oktatásban és a művelődésben is. Másrészt, ha mégis az, akkor egyszerűen nincs energiája és ideje mindkettővel azonos mértékben foglalkozni. Ettől függetlenül, nekünk, magyaroknak mindkettő nagyon fontos. Viszont az is tény, hogy az elkövetkező időszakban az oktatás számunkra stratégiailag mint kihívás és mint lehetőség is fontosabb. Ne felejtsük el: a szabadkai egyetem kérdése még mindig aktuális, sőt igazán csak most lesz azzá. De nemcsak ezért. Seregnyi -- sokszor már másfél évtizede húzódó - oktatási kérdést kell a közeljövőben megoldanunk. Művelődési téren nagyobb a mozgáslehetőség, mivel művelődéi intézményeink anyagi fedezete - és járjunk újra a földön, mert ez a legfontosabb - nagyjából rendezve van. Jelen pillanatban az egyetlen jelentős kihívás a Vajdasági Magyar Színház létrehozásának a kérdése. Mindent összevetve: jó lenne, ha a következő négy évben sikerülne mindkét tárca felett megtartani az ellenőrzést. A választási eredményeket figyelembe véve -- s bármennyire fájó is a számunkra -- jobb felkészülni arra az eshetőségre, hogy a művelődés irányításáról le kell mondanunk, s ott titkárhelyettesi szinten lehet beleszólásunk a dolgokba. Éppen ezért szakmai és politikai szempontból - személy szerint - úgy vélem, hogy a művelődés kérdését hosszú távon a nemzeti tanácsok hatáskörében kell adekvát módon megoldani.
* Mandátuma végén mik a tervei?
- 1976 óta a magyar oktatás kérdésével foglalkozom. Ezt csinálom. Erre tettem fel az életem. Bízom benne, hogy még pár évig egészséges leszek, s tudok cselekedni e szférában a közösségért. Hogy milyen minőségben, milyen tisztségben, az nem csupán tőlem függ.