Szegedi tudósítónktól
Megdöbbentő, szinte hihetetlennek tűnő estről értesült a közelmúltban a magyarországi nyilvánosság: egy Szeged környéki településen boszorkánysággal vádoltak egy édesanyát! Nem, még véletlenül sem élemedett korú hölgyeményről van szó, hanem egy 38 éves, ápolt, csinosnak mondható fiatalasszonyról, akitől e vádak alapján elvették két gyermekét!
Az előzményekről. Zákányszék alig tíz-egynéhány kilométerre van Szegedtől, ott élt Kálmán Andrea két gyermekével, a 11 éves Lilla nevű lányával és a 14 éves Norbert fiával. Férjétől, Papp Róberttől tavaly januárban vált el, a bíróság neki ítélte a gyerekeket, apjuk viszont láthatási jogán kéthetente látogatta őket. Nem is volt ebben semmi különös, hiszen napjainkban -- sajnos -- ezerszám lehetünk tanúi hasonló eseteknek. Igen ám, de az idén történt valami, amiből később, egészen furcsa módon, ,,boszorkányság” lett... Jelesül az történt, hogy a gyerekeket az anyával való görögországi nyaralás után apjuk Tiszaalpáron fogadhatta a nyári kéthetes láthatásra. S itt kezdődik az események fura sora.
A gyerekek az apánál maradnak
Az apa nem viszi vissza a két kiskorú gyermeket az édesanyjukhoz, hanem egy időre a nagyszülőknél helyezi el őket. (Meg kell jegyezni, hogy a nagyszülők, Papp Vince és felesége, volt menyük tőszomszédságában laknak.) Közben Kálmán Andrea Zákányszék jegyzőjétől kap egy értesítést, melyben közli, hogy határozata értelmében a gyerekeket az apjuknál helyezi el. Indoklás: az édesanya mágikus szertartásokat végez a temetőben, rendszeresen jár jósnőhöz, különféle boszorkány-rituálékat gyakorol, átkokat küld a környezetében élő emberekre és otthonában gyertyákat (!) éget... Tatár Zoltán jegyző az apa beadványa alapján döntött az ügyben. A gyerekek apja az egyik honi internetes újságnak még drasztikusabb dolgokat mondott. Szerinte volt felesége nem beszámítható, elmeorvosi vizsgálatra kellene beutalni.
Nos, az édesanya összeomlott, kétségbeesetten próbált harcolni gyermekeiért, akiket rendkívüli módon szeret, és egyszerűen felfoghatatlannak tartotta, hogy ilyesmivel vádolják. A magyarországi közvéleményt felkavaró eset kapcsán többször is elmondta, hogy a temetőbe egyáltalán nem jár, gyertyát csak az arra kijelölt napokon kegyeleti célból gyújt, jósnőnél már volt ugyan, de ezt valószínűleg minden felnőtt nő életében egyszer már megtette, a ,,rituálé”-val kapcsolatosan pedig kijelentette: egyik nyáron valamilyen kellemetlen szagú bogarak lepték el házának a falát, és azokat rovarirtóval próbálta elűzni...
Tettlegességig fajuló viszály
Megszólalt a nagyapa is, aki keresetlen szavakkal illette volt menyét, és kijelentette: jobb lenne a gyerekek szempontjából, ha azok az apánál nyernének elhelyezést, mert az anya rossz hatással van rájuk. Ugyanakkor rendőrségi jegyzőkönyvekből azt is tudjuk, hogy a nagyapa, Papp Vince és a menye között -- lévén, hogy egymás mellett laknak -- gyakori volt az ellenséges szóváltás, sőt több ízben tettlegességre is sor került. Egyszer például az édesanya gázspray-vel volt kénytelen lefújni az apósát, amikor az hasábfával támadott rá, másik esetben pedig harapással védekezett az idős férfi tettlegessége ellen. A volt após egyszer feljelentette menyét, amiért állítólag lopni próbált az általuk üzemeltetett élelmiszerüzletből.
Szóval ment a vádaskodás pro és kontra. Volt azonban ennek a sajnálatos ügynek egy másik érdekes mozzanata is. Nevezetesen a helyi jegyzőnek, Tatár Zoltánnak az intézkedését követő másnapi megnyilatkozása, amely szerint végzésében azt is jelezte, hogy ,,nem várható el tőle a tárgyilagos megítélés, hiszen a gyermekek édesapja, Papp Róbert volt a hivatali elődje...” Így az egész ügyet a szolnoki gyámhivatalnak adta át.
Eljárási mulasztások
Ábrahám László, szegedi sztárügyvéd, az édesanya ügyvédje szerint a helyi jegyző eljárása több elemében is jogszabálysértő volt, ezért ellene feljelentést is tettek. A legalapvetőbb hiba már akkor jelentkezett, amikor a jegyző kijelenti, hogy nem tud elfogulatlanul eljárni az ügyben, mégis meghozza az érdemi döntést a gyermekek és az édesanya sorsáról. Ugyanakkor azt is figyelmen kívül hagyja, hogy a családgondozó véleménye szerint nincs ok az úgynevezett sürgető teendők elvégzésére, tehát a gyermekeknek az anyjuktól való elszakítására.
Az anya tehát jogi útra terelte az ügyet. Ugyanakkor az úgynevezett ideiglenes elhelyezés idején is találkozhatott a gyermekeivel, elment az iskolába a lánya évnyitójára, a fia néhányszor nála is aludt és szeptember folyamán rendszeresen találkozott Lillával és Norbival.
Szerencsés kimenetel
A napokban azután a boszorkánysággal vádolt anya volt férjétől sms-t kapott, melyben közölte: másnap este fél 6-kor érkeznek hozzá a gyerekek. Így is történt, az apjuk hozta haza őket kocsival. A gyerekek gyorsan ,,belakták” volt szobájukat, és minden úgy folytatódott, mint korábban -- élték és élik mindennapi életüket.
Hogy miért kerületek haza a Papp gyerekek? Mert a Szolnoki Városi Gyámügyi Hivatal környezettanulmányt folytatott mind az apa, mind az anya otthonában, továbbá meghallgatta mindkét gyermeket is. Ennek alapján hozta meg a döntését, melynek értelmében nem állnak fenn olyan reális veszélyek, amelyek kizárnák az anyánál történő -- a korábbi bírósági határozat értelmében is meghatározott -- elhelyezést. Elvetették az apának (aki azóta a makói bíróságon titkárként dolgozik) a volt felesége ellen felhozott vádjait, miszerint az asszony veszélyezteti a gyerekek szellemi és erkölcsi fejlődését, illetve testi épségét.
A nagy port kavart ügy tehát ,,happy and”-del végződött. Látszólag. Azt ugyanis senki sem említi, hogy néhány hónap alatt, míg ez a kínos hercehurca zajlott, a gyermekek lelkében mi játszódott le, és lesz-e esetleg valamilyen következménye.
A boszorkánysággal kapcsolatosan gyakran említik Szegedet (még a nótában is helyet kap a szegedi lány -- boszorkány strófa...). Joggal. Itt volt ugyanis a 18. században, pontosabban 1728-ban a legnagyobb boszorkányüldözés a magyar történelem során. Az említett év június 28-án 14 szegedi és környékbeli lányt, asszonyt égettek el a Tiszán lévő kis szigeten! Az azóta is Boszorkányszigetnek nevezett területen égett a máglya a ,,rosszéletű nők alatt”, csak azért, mert valaki megvádolta a bábát, hogy miatta halt meg a gyermeke, vagy a haragos szomszéd boszorkánynak kiáltotta ki a szomszédasszonyát, mert az ,,megrontotta” az udvar jószágát, emiatt elpusztultak a disznai, vagy egyszerűen nem fogadta az udvarlását... Nos, volt ennek az 1728. évi boszorkánypernek egy érdekes fordulata is. Nevezetesen az, hogy egy Kökényné Nagy Anna nevű asszony, akit kínvallatással akartak szóra bírni, bosszúból a város bíráját vádolta meg boszorkánysággal. Mindezt sikerrel tette: Rózsa Dánielt, a jog nagy tudorát, az asszonyokkal együtt elégették!
Szerencsére az volt az utolsó ilyen boszorkányper Magyarországon. Hatása és a boszorkánysággal kapcsolatos hiedelemrendszer azonban még a múlt században is jelen volt. A boszik azonban már régen nem röpködnek seprűn, nem vágtatnak a sötét éjszakában (természetesen az éjféli harangszó idején) fekete macskán, nem is rontják meg a szomszéd szérűjén békésen kapirgáló tyúkokat. De a kakasokat sem.
A boszorkányság fogalma azonban még úgy látszik, él az emberek emlékezetében, gyakran tudatában is. Ezért veszik elő időnként, sőt, használják is...