Április 21-én, életének 88., pápaságának 12. évében elhunyt Ferenc pápa, a Katolikus Egyház 266. vezetője. Jorge Mario Bergoglio néven született Buenos Airesben, és 2013 márciusában választották pápává XVI. Benedek lemondása után. Ő volt az első jezsuita, az első latin-amerikai és az első Ferenc nevű pápa — és mindenekelőtt olyan egyházfő, aki a közelséget, az irgalmat és a társadalmi igazságosságot helyezte tanításának középpontjába.

Ferenc pápa pontifikátusa mérföldkő volt a Katolikus Egyház történetében. Személyében nemcsak egy rendkívüli lelki vezetőt, hanem egy közvetlen, emberséges, időnként provokatívan őszinte pásztort ismert meg a világ, aki gyakran szólt a „peremre szorultak” nevében — a szegények, menekültek, idősek, hajléktalanok és a társadalom kirekesztettjeinek védelmezőjeként.

Fotó: Szalai Attila

Sokan emlékeznek első szavaira, melyek egyszerre voltak meglepően egyszerűek és mélyen szimbolikusak: „Buona sera!” — köszöntötte Róma városát és a világot a Szent Péter-bazilika erkélyéről. Már ekkor lehetett sejteni, hogy egy másfajta pápaság kezdődik: nem a pompa, hanem a közelség, nem a távolságtartás, hanem a kísérés jegyében.

Ferenc pápa társadalmi tanításaiban gyakran bírált strukturális igazságtalanságokat, és fáradhatatlanul sürgette az ökológiai megtérést, a párbeszédet és a békét. 2015-ben kiadott Laudato si’ enciklikája a teremtett világ védelmét helyezte az egyház és a világ figyelmének középpontjába, míg Fratelli tutti kezdetű írásában az emberi testvériségről szólt világos, evangéliumi hangon.

Bár sokak számára karizmatikus és szerethető egyházfő volt, nem volt mentes a bírálatoktól sem. Egyházon belül és kívül is voltak, akik túl haladónak vagy éppen túl konzervatívnak tartották bizonyos megnyilatkozásait. Mégis, sokak szerint az ő pápasága segített átfogalmazni az egyház nyelvezetét, hogy az újra megszólítsa a ma emberét — különösen azokat, akik régóta távol érezték magukat a templomoktól.

Ferenc pápa halálhíre megrendítette a világ katolikus közösségét és a más vallásokhoz tartozókat is. Számtalan világi és vallási vezető, valamint egyszerű hívő emlékezik meg róla mint olyan pápáról, aki hídszerepet töltött be vallások, népek és generációk között.

A temetése várhatóan a következő napokban lesz Rómában. Bár a hagyomány szerint a pápák nyughelye a Szent Péter-bazilika altemploma, Ferenc pápa végakaratának megfelelően ettől eltérnek: földi maradványait a római Santa Maria Maggiore-bazilikában helyezik örök nyugalomra — abban a templomban, ahol pápaként rendszeresen imádkozott, és ahová első útja is vezetett megválasztása után.

A Katolikus Egyház történetében ismét új korszak kezdődik: a bíborosi testületnek hamarosan új pápát kell választania. Az utódlás kérdésén túl azonban sokak szívében sokkal fontosabb kérdés marad: hogyan tudjuk továbbvinni azt a hiteles, evangéliumi lelkületet, amelyet Ferenc pápa példája nyújtott számunkra. Mosolya, egyszerűsége és bátor mondatai még sokáig velünk maradnak — és emlékeztetnek arra, kihez is tartozunk.