Keményen koppannak a címbéli szavak, kőkeményen. Sértők is, bántók is talán. Hisz neves emberekre, polgártársainkra, velünk együtt élőkre vonatkoznak. Nehéz időkben nem kevés kockázatot vállal az, aki kimondja vagy papírra veti őket. E sorok írója mégsem tehet másként. Hisz történelmünk, keserves kisebbségi létünk során annyi, de annyi bajunk származott már abból, ha félelemből, megalkuvásból, túlzott tapintatból elhallgattunk, kimondatlanul hagytunk dolgokat, mélyen elástunk, némaságra kárhoztattunk igazságokat; egészen bekerített bennünket a hallgatás fala, kis híján belepusztultunk.
Magunkra eszmélésünk, első érdekvédelmi szervezetünk megalakítása, az egypártrendszer lebontása és a miloševići diktatúra elleni elszánt küzdelmünk óta tudjuk, hogy csak összefogással érhetünk el eredményt, sokszor pedig még ez a magyar--magyar összefogás sem elegendő: küzdelmünkhöz partnerekre, európai módon gondolkodó demokratákra kellene lelnünk a többségi nemzet soraiban. Már amikor és már ahol vannak ilyen európai módon gondolkodó demokraták...
Emlékszünk, ugye: Milošević és Šešelj, a vörös-fekete koalíció ellenében támogattuk mi Ivan Ðurićot, Milan Panićot, Vuk Draškovićot, Vojislav Koštunicát, Miroljub Labust, Nenad Čanakot, Zoran Ðinðićet, Zoran Živkovićot, Dragoljub Mićunovićot, Boris Tadićot, s a jó ég tudja, még kit nem. Kaptak is tőlünk bőségesen tapsot, szavazatot. Ivan Ðurić és Zoran Ðinðić kivételével valamiképpen mindegyik cserbenhagyott bennünket, nem egy közülük rútul becsapott... Kiderült róluk, hogy sem nem európai gondolkodásúak, sem nem demokraták... Tudjuk, ugye: Ivan Ðurić és Zoran Ðinðić rég halott... Ki merné halálos biztonsággal megmondani, hogy mi történik, ha az ő politikai pályafutásuk tovább folytatódik -- vajon bennük is csalódnunk kellett volna?
A legújabb csalódásunkat Boris Tadićnak és Demokrata Pártnak hívják. Annak ellenére, hogy a vajdasági magyarság legnagyobb támogatottsággal rendelkező pártjával, a VMSZ-szel hosszú távú együttműködési megállapodást kötöttek, meg hogy Boris Tadić jórészt a magyar szavazatoknak hála lett Szerbia elnöke (a radikálisok hörögtek is miatta!), egy pillanatig sem haboztak, hogy a délvidéki magyarság szellemi központjában, Kosztolányi Dezső városában, Szabadkán mindent, de valóban mindent elkövessenek a ,,stratégiai partner' által állított magyar polgármesterjelölt lejáratása és legyőzése, a ,,magyar uralom megdöntése' -- ők fogalmaztak így! -- érdekében. Az a ,,csekélyke' szépséghiba sem zavarta őket (fel sem fogták, hogy ez bármiféle gondot jelenthet!), hogy dr. Oliver Dulić személyében olyan erős emberüket állították szembe Kucsera Gézával, aki nem beszéli az itt élő lakosság közel negyven százalékának nyelvét. Hogyan akar akkor Szabadka minden polgárának polgármestere lenni?!, ahogy nagy hangon hirdette és hirdeti. Hogyan akarja vajon ilyen súlyos nyelvi korlátok által akadályozva Kosztolányi Dezső városát eljuttatni az általa hőn áhított Európába, amikor ez az út az európai uniós Magyarországon keresztül vezet?! Hogyan, hogyan?!
Mindez nyilván fel sem vetődött benne, amikor jóval a választási eredmény hivatalos kihirdetése előtt polgármesterként ünnepeltette magát az általa dirigált szabadkai szerb televízióban és a főtéren a zsoldosvezér árnyékában. Mindez nyilván meg sem fordult Boris Tadić szerb elnök és stratégiai partnerünk fejében sem, amikor a kampánycsend kellős közepén kedvenc párthíve és polgármesterjelöltje társaságában defilírozott Szabadkán, hadd lássa a mulya nép, hogy ő ki mellett áll...
Mindez nyilván meg sem fordult a fejében, amikor Belgrádból rábólintott, hogy pártja egy valóban apró formális mulasztás, s egyetlen szavazat miatt az egyik helyen minden eszközzel megpróbálja kierőszakolni a szavazás megismétlését. Hiába: nagy dolog a hatalom, annak megkaparintása, s úgy mellékesen a ,,magyar uralom megdöntése'. Nagyobb, mint az adott szó, az együttműködési megállapodás tiszteletben tartása. Ahogy ez Európában szokásos.
A hírek szerint a demokraták más vajdasági községekben is kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy összeálljanak stratégiai partnerük, a VMSZ és a magyarság ellenfeleivel, így jussanak pozíciókhoz, hatalommorzsákhoz. S nem mellékesen persze így járuljanak hozzá a ,,magyar uralom megdöntésé"-hez a túlnyomórészt magyarok által lakott településeken...
Mindezek után mondhat-e mást az ember, mint ami az írás címében foglaltatik?!