A szabadkai színházépület körüli történések foglalkoztatják újra a közvéleményt vagy legalábbis azokat, akik még reménykednek abban, hogy egyszer csak véget ér a színházépület kálváriája! Mert, ugye, régóta tart, nagyon régóta.
Nem tudom, hogy a kedves Olvasó emlékszik-e még arra a megrázó, figyelmeztető nyílt levélre, amelyet röviddel a halála előtt Garay Béla, színjátszásunk kimagasló személyisége intézett a Szabadkai Műemlékvédelmi Intézethez. Emlékeztetőül idézem a levél zárósorait: ,,A város polgársága, színészei és színházi alkalmazottainak a nevében kérem Önöket, tegyenek meg mindent, hogy egyesek romboló terve ne sikerüljön, és színházépületünkben unokáink, dédunokáink is előadásokban gyönyörködhessenek és hálatelt szívvel gondoljanak azokra, akiknek mindezt köszönhetik. Madách Imre gyönyörű szavaival zárom soraimat: 'Ember küzdj, és bízva bízzál!''
(Garay Béla 1987-ben, 90 éves korában köszönt el ettől a mi világunktól.)
Két és fél évtizede tart a szabadkai színházépület kálváriája. Kezdődött, ugye, azzal az elhíresült szakvéleménnyel, amely a 80-as évek második felében fogalmazódott meg, és amelynek alapján ,,elrendeltetett' a színházépület lebontása. (Garay Béla erre reagált az említett nyílt levélben.) Tudnunk kell persze, hogy akkor, azokban az esztendőkben, Ristić úr már ott volt Szabadkán (1985-től kezdve), és ,,áldásos' tevékenysége nagyban hozzájárult a színházépület körüli történésekhez...
S múltak az évek. Az épület sorsa a különböző érdekek közt őrlődött, mert elmaradt mind a rendszeres anyagi támogatás, mind a színházépület melletti határozott kiállás, amelyet az illetékesek ígértek (különösen onnan a fővárosból)! S kétségkívül a színházépítés iránti mostoha viszonyulás miatt akadozott, sőt mint manapság ugyancsak tapasztalhatjuk, le is állt az építkezés. A nyilvánosság azonban, persze mindenekelőtt azok a nézők, akik ragaszkodtak a színházukhoz, továbbra is türelmetlenül várják, hogy végre már érdemi dolgok történjenek a színház ügyében (mellőzve a félmegoldásokat), hogy végre valódi, reménykeltő információkhoz jussanak a színházépület további sorsával kapcsolatban!
Néhány héttel ezelőtt a Magyar Szó hasábjain egy igen figyelemre méltó írás jelent meg a színházépítéssel kapcsolatban, Mihályi Katalin Elfecsérelt évek című írása. Idézem néhány sorát: ,,A szabadkai színházépítés és mindaz, ami körülötte folyik, olyan, mint egy több ismeretlenes egyenlet. Lassan húsz éve foglalkozom ezzel a témával, attól kezdve, hogy a terveket bemutatták. De mindig sok volt a ködösítés, a mellébeszélés, a manipuláció, nem volt két olyan nyilatkozat, amelyben hajszálra pontosan egyeztek volna a számok, a tényeknek vélt információk...!?''
A szerző nemcsak arról a köntörfalazó, a színház körüli valódi történéseket elkendőző magatartásról szól, amely a mögöttünk maradt éveket jellemezte, hanem a jelenlegi történésekről is, amelyek meglepetésszerűen érték a nyilvánosságot. Többek között a következőket írja a szerző: ,,...épp mostanság értesült a nyilvánosság arról, hogy a bécsi Cineplex mozit alakítana ki a színházépületben, s mint mondják, ez hárommillió eurós befektetésével előmozdíthatná a színházépítés ügyét?!'
Bevallom, hirtelenében nem is értettem, miről van szó.
Nem értettem, hogy miképpen kerül most szóba ez a mozi-ügy, hiszen, ha jól tudom, nem erről volt szó, már ami a színházépület rendeltetését illeti. De igen hamar rájöttem, hogy nincs okom kételkedni az információ hitelességében. S most, amikor ezeket a sorokat gépelem, már tisztában vagyok azzal, hogy tényként tudomásul kell vennünk: ,,Öttermes multiplex mozit alakítanak ki a Népszínház épületében!?' S azt is tudomásul kell venni, hogy most az üzlethelyiségekkel vannak elfoglalva az illetékesek, azokat kínálják a befektetőknek (természetesen az új épületben), mert a megszakadt munkálatokat folytatni kell, és azokhoz persze szükség van az anyagiakra!
S ez azt jelenti, hogy módosulnak az eddigi, a színházépítéssel kapcsolatos tervek, és ennek következtében az új színházépület nem lesz majd olyan, mint amilyent a színház igaz elkötelezettjei vártak, reméltek! Mert, ugye, azt remélték, hogy az új színházépület is, hasonlóan a régihez, a többnemzetiségű város, Szabadka színházi életének szellemi otthona, jelképe lesz!
Mivel azonban annyi minden történt és történik a színházépület körül, talán továbbra is reménykedni kell, hogy végül is majd olyan épülettel gazdagodik ez a nagy múltú város, amilyent minden tekintetben megérdemelt!