* Ukrajna egészét tekintve jelenleg milyen a társadalmi helyzet, hogyan zajlanak a mindennapok? Feltételezhetően a harci övezetekben egészen máshogyan, mint a többi régióban. Szóval röviden megfogalmazva a kérdést, hogyan működik az ország jelenleg?

— A háború természetesen rányomja a bélyegét az ország egészének életére, a frontról távolabb eső területeken is rendszeresek a légiriadók, a téli áramkimaradások idején ellepték a városokat a generátorok, az ország keleti részének lakói közül sokan a nyugati területekre menekültek. A hétköznapokban a légitámadások veszélyei és a gazdasági nehézségek mellett a szinte folyamatos mozgósítás is a hátország életének része, a férfiak közül sokan bujkálnak a behívók elől, de rendszeresen jelennek meg olyan videók is, amelyeken erőszakkal adják át a behívókat a mozgósítani kívánt személyeknek. Sok minden azonban a régi maradt, a gazdaság és a kereskedelem sem került teljes állami kontroll alá, nincs áruhiány, sok helyen az éttermek és a szórakozóhelyek is nyitva vannak.

Kosztur András (www.xxiszazadintezet.hu)

* Sokak szerint Ukrajna a nyugati pénzügyi támogatások nélkül már működésképtelenné vált volna. Mégis mi az oka annak, hogy a Nyugat szinte stratégia nélkül önti az országba a pénzt, mindezzel valójában gerjesztve a háborút?

— A Nyugat, pontosabban az Egyesült Államok a háború kitörésétől kezdve úgy vélheti, hogy relatíve csekély befektetéssel és kis kockázat mellett jelentősen meggyengítheti egyik stratégiai riválisát, Oroszországot, ezáltal rontva a többi ellenfele — Kína, a Koreai NDK, Irán — pozícióit is. Emellett az afganisztáni kivonulás után Washington úgy gondolhatta, egy újabb geopolitikai kudarc nem engedhető meg, hiszen láncreakciót indíthatna el, és az USA még meglévő globális befolyásának összeomlásához vezethetne. Más kérdés, hogy tartható-e az amerikai terv, és valóban csekély lesz-e végül az az ár, amelyet a Nyugat a jelenleg elég kétesnek tűnő végeredményért fizetni kényszerül majd.

* Az ukránok szerint néhány éven belül ott a helyük az Európai Unióban. Vannak olyan racionális érvek, amelyek megalapozzák ezt az elképzelést?

— A sokat szenvedő ország népével való szolidaritáson kívül nem sok érvet lehet felsorolni Ukrajna közeljövőben bekövetkező európai integrációja mellett. Ha az európai uniós normákból indulunk ki, nem csupán a nemzeti kisebbségek — minket is érintő — problémáját kellene megoldani, de a sajtó, a politikai pártok vagy éppen az egyházak működésének területén is felmerülhetnek kérdések, melyek az elmúlt egy évben természetszerűen csak súlyosbodtak. A Nyugat politikai okokból ezek jelentős részétől eltekint, hiszen elsősorban az orosz nyelvűeket, illetve az oroszbarátnak tekintett csoportokat érintik ezek a problémák, de az EU-val való integráció esetén ezek vélhetően előjönnek majd. Más kérdés, hogy az elmúlt hónapokban olyan feltételezéseket is olvasni, hogy Ukrajna számára amolyan vigaszdíj lehet az EU-tagság, ha esetleg területveszteséget kellene elszenvednie. Ehhez azonban nagyon súlyos amerikai nyomásnak kellene helyeződnie nemcsak Brüsszelre, de az egyes tagállamokra és persze Ukrajnára is. Jelenleg azonban még nem úgy tűnik, hogy az USA kihátrálna a konfliktusból, így ez a kérdés sem aktuális — de persze azzá válhat a jövőben.

* Tegyük fel, hogy az orosz—ukrán háború viszonylag rövid idő múlva befejeződik, Oroszország azonban megtartja a meghódított területeket. Ebben az esetben milyen jövő várhat Ukrajnára? Egy folyamatosan külföldről pénzelt, „anyagi infúzión” tartott ország lehet belőle? Milyen gazdasági kilátásokkal vághat neki a következő évtizednek Európa egyik legszegényebb országa?

— Bizonyos szempontból csapdahelyzetben van az ország, hiszen a konfliktus fenntartása gátolja, hogy megfelelő környezet alakuljon ki a helyreállításhoz szükséges befektetések számára, ám a konfliktus lezárása után Ukrajna hamar kieshet a nemzetközi figyelem középpontjából, ez pedig a közvetlen támogatások elapadásához vezethet. Ha olyan forgatókönyvvel számolunk, amelyben Ukrajna tartós területveszteséget szenved, akkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy az ország nyersanyagainak és energetikai rendszerének jelentős része jelenleg orosz kézen van. A közeljövő tehát mindenképp nehézségeket tartogat Ukrajna számára, melyeket a demográfiai probléma is tetéz. Ez egyébként szintén ambivalens helyzet: egyrészt munka- és persze katonaképes lakosok milliói vannak az országon kívül, másrészt a menekültek ellátása addig sem az ukrán költségvetést terheli. Hosszabb távon viszont, egy tartós béke esetén, egyenesbe is jöhetne az ország, hiszen — még a kérdésben felvetett területveszteséggel számolva is — jelentős ipari és mezőgazdasági kapacitások állnak Kijev ellenőrzése alatt. A háború kérdésén túl a korrupció gondját is meg kellene oldania Kijevnek, hiszen, mint az elmúlt hónapokban kiderült, még a humanitárius segélyek és a katonai beszerzések kapcsán is jócskán előfordultak visszaélések.

* Vajon várhatóak belső villongások vagy akár polgárháború is a mostani konfliktus után? Mi határozhatja meg az ukrán belpolitikai erőteret? Zelenszkij még inkább megerősödik, vagy egyre inkább a felszínre törnek majd a különféle erők közötti ellentétek?

— A háború végeztével valószínűleg kiújulnak majd az országon belüli politikai ellentétek, a közvetlen veszély elhárultával az elnök körüli konszenzus megszűnhet, sőt, egyesek akár számon is kérhetik az államfőt azért, amit a háború előtt és alatt tett, illetve nem tett — mindez persze nagymértékben függ attól is, milyen eredménnyel ér véget a háború. Jelenleg két tendenciát látunk az ország belpolitikájában. Az egyik a hagyományos pártok és politikai szereplők jelentőségének drasztikus csökkenése: sem érdemi mondanivalójuk, sem mozgásterük nincs a kormányzattal szemben, ez persze békés körülmények között akár hamar meg is változhatna, egyesek politikai térből való eltűnése azonban valószínűleg túlságosan is szembetűnő lenne. A másik tendencia a háború körüli aktív személyek — katonák, hátországi önkéntesek — népszerűségének növekedése. Hogy az ő politikai életbe való integrálásuk milyen körülmények között fog történni, az még kérdéses. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy az ország vezetői ismét elővettek egy háború előtti javaslatot, mely a hadsereg feletti polgári ellenőrzést lenne hivatott fokozni, és melynek értelmében aktív katonák semmilyen szinten sem indulhatnának választásokon. Ezt a javaslatot többen élesen bírálták az ukrán közéletben, volt, aki egyenesen diktatórikusnak nevezte, mások úgy vélték, hogy a hazát védő hősök száját kívánják vele befogni. Az ukrán elnöki iroda és a hadsereg közötti nézetkülönbségekről régóta beszélnek, nemcsak az orosz, de az ukrán sajtónak is abban a szegmensében, amely többé-kevésbé a kormányzattól független maradt. Úgy tűnik, a kijevi hatalom valóban a fegyveres erőket tekinti olyan csoportnak, amelyből potenciális politikai riválisok kerülhetnek elő.