A Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja támogatásával idén két tábort is rendeztek kárpátaljai fiataloknak. A viski és a sátoraljaújhelyi nyári eseményekről Pál Katalin, a kárpátaljai hálózat vezetője számolt be.

„A Viski Népzenei, Néptánc- és Kézművestábor megszervezése az ismert helyzet és a pandémia miatt régóta szünetelt, pedig fontos szerepe van a Felső-Tisza-vidéki szórványból érkező fiatalok képzésében. Az idei találkozón június 11–15. között – a helyi tanárok mellett – főleg erdélyi oktatók vettek részt, összesen tizenöten. Az összefogást jellemzi, hogy a tábor finanszírozásában az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Csoóri Sándor Alap is részt vállalt, a Hálózat pedig szakmai partnerként vett részt a megvalósításban.

A tábor vezérfonala a találkozás lehetősége volt, a fókuszban két tájegység, Kalotaszeg és Rábaköz állt: az előbbit erdélyi, az utóbbit magyarországi tanárok okították. A délutáni programokba a helyi kézműveseket is bevontuk. Az együttlétet színesítette az erdélyi zenészek három koncertje: Visken, Técsőn és Sajánban.

 Az idén – a korábbinál kevesebben, adminisztratív okokból – nyolcvanan érkeztek a kárpátaljai településre, a vendéglátók nagy szeretettel fogadták a vendégeket. A helyiek aktívan vettek részt a programokban, az esti táncházakban is ott voltak, az egybegyűltek kiszolgálásába, uzsonnakészítésbe is besegítettek, s a helyi önkormányzat is kitett magáért. A táborzárót az önkormányzat képviselői is megtisztelték jelenlétükkel.

A folytatásra nem kellett sokat várni, június 18-24. között Sátoraljaújhely adott otthont a XXVII. Kárpátaljai Népzenei, Néptánc- és Kézművestábornak. Idén második alkalommal szerveztük a rendezvényt ’Zemplén fővárosában’. A Rákóczi tábor ugyancsak benépesült, közel félezer gyerek, kísérő, pedagógus – javarészt Kárpátaljáról – gyűlt össze; ilyen létszámmal otthon a találkozót nem tudtuk volna megoldani, s nem titkolt célunk volt a kárpátaljaiak ’kimozdítása’. A részvételt meghívásos alapon biztosítottuk, a viski táborban is résztvevők mellett tizennégy település fiataljait vártuk.

A programok összeállításánál azokat az együtteseket, folkműhelyeket, művelődési házakat szólítottuk meg, akik részt vettek a Hagyományok Háza mentorprogramjában. A megnyitón egyébként ezek az együttesek egyben számot is adtak egész éves munkájukról. Egy másik alkalommal az általunk kinevelt táncházzenészek mutatkoztak be. Szomorú, hogy az ismert okok miatt e muzsikusok Magyarországon élnek, de próbáltuk bennük tartani a lelket. Ennek jegyében a találkozón hat kárpátaljai együttes mutatkozhatott be. A házigazda Pál István Szalonna és Bandája mindent megtett, hogy ezek az együttesek máshol is felléphessenek.

 A sátoraljaújhelyi találkozót a viski szerves folytatásának tekintettük, olyannyira, hogy akik mindkét eseményen részt vettek, azok ugyancsak elfáradtak, de ennek nem adták tanújelét. A hely ideális a közös munkához, hiszen egy hegy tetején éltünk, s el voltunk zárva a külső hatásoktól. Hiába voltunk félezren, a hetet az öröm hatotta át: egy nagy családként éltük meg.”