A vörös kereszt szimbólumot 1864-ben fogadták el, és a genfi egyezménnyel szabályozták. A dokumentum határozottan kimondta, hogy a szervezet jelképeit (a vörös keresztet, majd a későbbiekben a vörös félholdat és a vörös kristályt) csak bizonyos katonai egységek egészségügyi alakulatai és a Vöröskereszt Mozgalom tagjai használhatják. Ennek ellenére több mint másfél évszázada folyik a küzdelem a jelkép szuverenitásának megőrzése érdekében. Számtalan szervezet próbálta és próbálja kisajátítani, illetve magáénak tudni az eredetileg kamilliánus szerzetesek által viselt szimbólumot.

Jean Henri Dunant svájci üzletemberben, a Vöröskereszt megalapítójában mély nyomot hagyott, ahogyan az 1800-as évek közepén a solferinói csatatéren a skapuláréjukon vörös színű keresztet viselő kamilliánus szerzetesek napnyugta után odaadóan ellátták az ezer sebből vérző sérülteket. Ezért választotta szervezetének ezt a jelképet. A Vöröskereszt azóta elképesztő mennyiségű pert folytatott le nemcsak különféle magáncégekkel, hanem állami szervekkel is, például kórházakkal, gyógyszertárakkal. Valójában ezek az egészségügyi intézmények sem használhatják hivatalosan a jelképet, ahogyan a mentőautók vagy a vakvezető kutyák sem.

Kevesen tudják, de a Vöröskereszt egykor olyan cégekkel is perben állt, mint a Zwack gyár. Az Unicum nevű italt a kezdetek óta gömbölyű palackban, címkéjén pedig vörös kereszttel forgalmazták. Mindezért a cég 1899-től tekintélyes összeget fizetett a Magyar Vöröskereszt Egyesületnek. 1922 után viszont érvényét vesztette a megállapodás, emiatt a kereszt színét aranyra, a háttérét pedig pirosra változtatták.

Ez természetesen csak egy a számtalan érdekes történet közül, mely a Vöröskereszt jelképe kapcsán merült fel. A lényeg, hogy senkinek sem szabad jogtalanul használnia a szimbólumot, annak érdekében, hogy komolysága megmaradjon, és háborús helyzetben tiszteletben tartsák az ellenséges felek!