Drea egy Óbecséhez tartozó kis település, közel a városhoz, de mégis igen messze. Sokáig úgy tűnt, az ott élő emberekkel senki sem törődik. A gyermekek igénye nem tudott kibontakozni, mert a település legnagyobb ura maga a szegénység volt. Aztán valaki felfigyelt rájuk. A lapok hírül adták, hogy adományokból Lurkóházat létesítettek (november 17-én nyílt meg), napközi otthont a hányatott sorsú gyermekeknek. Betérhetnek oda enni, melegedni, barátkozni, tanulni, játszani. A felavatás után megint csendes mederbe terelődött a házban az élet, de nem hosszú időre.
December 9-én, már a reggeli órákban, a megszokottnál hangosabbá vált a Lurkóház környéke: dreai támogatói, valamint a VMSZ óbecsei községi szervezetének tagjai éppen az első lurkóházi disznótorhoz készülődtek. A hűtőláda számára megérkezett a 200 kg-os sertés is (a VMSZ ajándéka), a hangulat pedig jött magától. (Mert adni öröm!)
A disznótor élményét, aki tehette, nem hagyta ki. Jelen volt Buszia Ilona szakácsnő, Csík Ildikó tanítónő és jobb keze, Rácz Szabó Irén nyugalmazott pedagógus, és természetesen, a Lurkóház többi dreai támogatója mellett azok, akikért mindezt megszervezték: a gyermekek, szám szerint 14-en.
A legtöbb gyermek életében ez volt az első ilyen esemény, többségük csak hallomásból ismerte a téli örömök közt emlegetett disznótort. Mintha az időjárás is velük örült volna, vagy tetézni kívánta volna az élményt, a nap aranyosan sütött, a hőmérséklet elérte a 15 fokot. A gyerekeket 11 óra után már nem lehetett benn tartani. Ezer kérdéssel fordultak a vendégekhez, pózoltak a kattogó fényképezőgépek előtt, és a szó legszorosabb értelmében mindenben részt akartak venni. A disznópaprikást Fehér Ferenc készítette, a többiek a kolbásszal, hurkával voltak elfoglalva.
A délelőtti órákban megérkezett Kasza József, a VMSZ elnöke, és Pál Károly az elnökség tagja is. A VMSZ elnöke minden kisgyermeknek ajándékcsomaggal kedveskedett (édességet, tanszereket, fogkefét, fogkrémet tartalmaztak). A Lurkóház is több nagy kartondoboz tisztítószert kapott.
Az ajándékok kiosztására közvetlenül az ínycsiklandó paprikás felszolgálása előtt került sor, nem kis zűrzavart keltve a házban, ugyanis minden kis ajándékozott ellenőrizte a szomszédja csomagját: vajon mindenkié egyforma-e.
Az ebéd előtti imát a jelenlevők ft. Fuderer László atyával, az óbecsei Nagyboldogasszony-plébánia lelkipásztorával együtt mondták el.
A többórás együttlét alatt a Lurkóház lakói barátkoztak az ajándékozókkal, és amikor Kasza József hazaindult Szabadkára, ezzel köszöntek el tőle: ,,Isten áldja, jöjjön máskor is!' A válasz egyértelmű volt.
Ugyanaznap estefelé (a VMSZ dreai támogató tagjai, a községi szervezet vezetőségével -- akik közül jelen volt Knézi Péter, a szervezet elnöke, Fehér László alelnök, Ferenc Edvin, a tanács elnöke, Fehér Ferenc és Acsai István elnökségi tagok, valamint több VMSZ-tag) megalakult Dreán is a VMSZ helyi szervezete. A főleg magyarlakta kis település életében ez az esemény mérföldkő lehet, hiszen nemzeti közösségünk politikai érdekvédelmét a faluban eddig senki sem képviselte. Ez az alakuló gyűlés reményt ad arra, hogy mindazok, akik a magyarság gondjaival, bajaival hajlandóak foglalkozni, képesek azt kifejezni, megfogalmazni és képviselni -- a lehetőség adva van. A jó szándék, a tenni akarás már elegendő ahhoz, hogy a dolgok elmozduljanak a holtpontról. Dreán erre nagy szükség van. Tenni akarásban pedig, a szombati tapasztalatok alapján, nincs hiány.