Törökbecsén, a Sóskopónál újra magasan szálltak és szépen szóltak a darumadarak. A Sóskopó Speciális Természetvédelmi Rezervátum időszakosan kiszáradó szikes mocsár, mely a Tisza egyik ősi mederágában alakult ki. A terület az észak—déli migrációs útvonal mentén a madarak jelentős pihenő- és táplálkozóhelye.
Kora tavasztól késő őszig nagyon sok madárfaj — libák, darvak, récék, cankók, lilék, bíbicek, pólingok — repül át a terület felett. A hidegebb időszakban a Sóskopó a darvak vonulásának is fő útvonalába esik. Ezt a természeti jelenséget kísérhetik ősszel a törökbecseiek a már hagyománnyá vált Darvak fesztiválján.
A madarak ideköltözésének megfigyelését immár harmadszor rendezte meg a törökbecsei vadászegyesület és az idegenforgalmi szervezet. Az érdeklődőket szervezetten szállították a Sóskopóhoz. A különleges természeti jelenséget az általános iskolás gyermekek, a helyi, valamint a Hollandiából, Németországból, Szlovéniából, Belgrádból érkező természetkedvelők kísérték figyelemmel. A gyermekeknek műhelymunkát tartottak, agyagból és gyurmából elkészítették a daru és a réce láblenyomatát. A házigazdák látcsőről is gondoskodtak, hogy a jelenlévők figyelemmel kísérhessék a darvak leszállását alvóhelyükre.
A darvak a levegő lehűlésekor Észak-Európából indulnak el, és megérzik, hol található ilyenkor melegebb élőhely. Egy ideig Magyarországon, Boszniában és itt, a Sóskopónál tanyáznak, majd december végén Afrika irányába folytatják útjukat.
— Az állam 2001. évi ren alapján a Sóskopó védett terület, s a törökbecsei vadászegyesület felügyelete alá tartozik. A nyáron kiszáradt, a csapadékos időnek köszönhetően azonban újra megtelt vízzel, és nagy örömünkre megjelentek a vízimadarak is. Tavaly 32 daru telelt itt — mondta el Szőnyi László a helyi vadászegyesület nevében.
Ilyenkor a törökbecsei rónaság és az Aracs pusztatemplom környéke hangos a darvak erős krúgatásától. A daru a magyar nép egyik megbecsült vándormadara, kapcsolatban áll ősi hitvilágunkkal, illetve a hűség és az éberség jelképének is tartják.
