Álom havának második szombatján (december 9-én) tartották meg Torontálvásárhelyen a Dél-bánáti Betlehemes és Karácsonyi Szokások sorrendben XXVI. Találkozóját.

A III. (1999), a X. (2006) és a XV. (2011) utáni visszatérése volt Debellácsra ez az immáron kiemelt, országos jelentőséggel bíró, vándor jellegű rendezvénynek, melynek ezúttal a falu általános iskolájának tornaterme nyújtott befogadó helyszínt. A régió hagyományőrzőinek téli találkozója megvalósulását az MNT, a Tartományi Művelődési Titkárság, valamint Antalfalva Község Önkormányzata támogatta. Pusztán számadatokban figyelve mindez tizenegy fellépői csoportot tett ki, mely rendezvényen — a helybéli résztvevők mellett — Versecről, Sándoregyházáról, Székelykevéről, Ürményházáról, Hertelendyfalváról, Keveváráról és Pancsováról érkeztek. Kicsik és nagyok, barátok, ismerősök. Magyarságu(n)kat féltőn őrző és gondosan ápoló művelődési egyesületek, melyekbe alkalmasint az ottani oskolás anyanyelvápolók is bátran kapaszkodhatnak. Lényegében csupa olyan ember, akinek igazándiból is szívügye az egymás közötti párbeszéd, együttműködés és tisztelet.

Torontálvásárhely

A meghívásnak eleget tevő prominens vendégek közül Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke köszöntötte az ünneplésre egybegyűlt közösséget. „Jólesik egy picit megpihenni. Megállni, ebben a rohanó világban. Szeretteinkkel, a családdal tölteni az időt, s készülni az ünnep csodájára, Jézus születésére. Azt mondják, hogy a hagyomány egy olyan mélységes mély kút, amiből az életet merítjük. Különösen érvényes ez a szórványra. Köztük a dél-bánátiakra is, akik híven őrzik e forrást, kitartóan ragaszkodnak hagyományaikhoz” — hangsúlyozta.

Ha csak néhány órácskára is, de visszarepültünk a múltba, és — a rögtönzött színpadra felvitt produkciókon által — újra átérezhettük messzeringó gyermekkorunk színes pillanatait. A legidősebbek számára ráadásul egy olyan korszakból, midőn mindez — a vallási szokások megélése — indexen volt. Hiteles, torontálvásárhelyi visszaemlékezők elmondása szerint a II. világháború után egyenesen tiltva volt a karácsony köszöntése. Lopva, bujkálva jártak a gyerekek kántálni. A kisebbek. A nagyobbak a kecskézés nevű pásztorjátékkal járták a falut, és kopogtattak be a házakba bebocsátást remélve. Feljegyeztetett, miszerint torontálvásárhelyi őseinknek ez utóbbi szellemi hagyatéka 1994-ben került vissza a köztudatba. Szénási Eszter fáradhatatlan gyűjtőmunkája eredményeként. A produkciót nemcsak a falu, pontosabban a hajdani önálló nagyközség publikumának, hanem a Kárpát-haza több érintőpontján is bemutatták annak idején. Ma e szokást a helyi iskolások elevenítik fel újra meg újra.

Sándoregyháza

S mielőtt bárki is elfogultsággal illetne ezen hazabeszélésem miatt, szolgáljanak mentségemül Irén óvó nénim örök érvényű gondolatai: „A másét becsüld, a sajátodra büszke légy.”

Tisztelettel szólunk tehát a XXVI. betlehemes találkozó többi fellépőjéről is, akik ezúttal is derekasan ötvözték a bennük lévő ősi tudást felkészítőik igyekezetével.

Versec — Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület, Árvalányhaj vegyes kórus; Torontálvásárhely — József Attila Művelődési Otthon, Ringató csoport; Sándoregyháza — Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület és a Moša Pijade Általános Iskola anyanyelvápoló csoportja; Székelykeve — Szalmaszál Művelődési Egyesület, hagyományőrző asszonykórus; Ürményháza — Közművelődés, az általános iskolások csoportja; Hertelendyfalva — Tamási Áron Székely—Magyar Művelődési Egyesület, ifjúsági hagyományőrző néptánccsoport és az Aprócska gyermektánccsoport; Kevevára — Keve Magyar Művelődési Egyesület, Keve népdalkör és az anyanyelvápoló csoport; Torontálvásárhely — Magyar Művelődési és Művészeti Központ, Gyökerek hagyományápoló vegyes kórus; Torontálvásárhely — József Attila Művelődési Otthon, Vörösbegy gyerekkórus; Pancsova — Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület, Pántlika énekcsoport.

„Az életben nemcsak a mindennapi kenyérre van szükség, hanem egy kis napsugárra is…” — jegyezte le annak idején Tutsek Anna Emília (Kolozsvár, 1865. március 12. — Budapest, 1944. december 17.) erdélyi származású írónő. Ilyenkor, advent idejében is érvényes ez. Sőt, elmagányosodó közösségeink világában talán inkább, mint egyébként! Advent. Egy olyan időszak ez, amely valójában a várakozás megszentelése is. Hiszen: „…minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme.” Ezek már Wass Albert bátorító soraiból valók. Csupán — kerekíti le intelmeit az író — a szemünket kell ránevelnünk arra, hogy tudjuk, merjük meglátni azt!

S hogy mit hoz a jövő? Az Úr annak a megmondhatója. Az ember csupán tervez, álmodik, remél. Köztük egy újabb betlehemes találkozót is. A soron következő huszonhetediket. Helyszínileg Pancsován, hol a helybéliek szerint már egy jó ideje a Duna ömlik a Temesbe, s még véletlenül sem fordítva!

Ürményháza

Hertelendyfalva

Torontálvásárhelyi gyerekek

Pancsova