- Sörfőző Károly felvétele

A Magyar Szó mellékletének, a Tarka Világnak egyik legutóbbi számában a topolyai Mara Amatőr Színházról olvastam. A melléklet egy egész oldalt szentelt a topolyai színjátszóknak. Sőt a társulat tagjainak csoportképe is helyet kapott a címoldalán.
Ezzel a bevezetővel nem az volt a szándékon, hogy meglepetésemet fejezzem ki, amiért a Magyar Szó melléklete is foglalkozik színjátszó mozgalmunkkal. Ellenkezőleg: dicsérni szeretném a Tarka Világ szerkesztéspolitikáját, hogy (különösen az utóbbi időben) igen elkötelezetten viszonyul színjátszóinkhoz (például az adai, temerini színjátszókhozal, akik lehetőséget kaptak az ilyetén való megmutatkozásra).
Tulajdonképpen az említett mellékletben megjelent figyelemre méltó írás késztetett arra, hogy ezúttal a topolyai Mara Amatőr Színházzal kapcsolatban magam is elmondjak egyet s mást. Mindenekelőtt azt (nem minden lelkiismeret-furdalás nélkül), hogy úgy érzem, adósak maradtunk a topolyai magyar nyelvű színjátszás újjászületésének érdemi megítélésével! Adósak maradtunk, mert elfelejtettük, hogy az a több mint fél évszázaddal ezelőtti esemény, a legendás topolyai hivatásos magyar színház megszüntetése, felszámolása egyszerűen letaglózta azt a közösséget, amely együtt élt, lélegzett a színházával, és amely maradéktalanul hitt nemcsak a jelenében, hanem a jövőjében is! Sajnos, úgy látszott, hogy amiatt a mélységes csalódottság miatt, amely befészkelte magát az emberek tudatába, nem kondul majd meg többé Thália templomának a harangja az embermelegségű kisvárosban, Topolyán!? Megkondult! Még ha fél évszázadot kellett is rá várnia, de megkondult.
S talán jó néhányan itt tévedtünk. Azt hittük ugyanis, hogy az a tíz évvel ezelőtti kezdeményezés tiszavirág életű lesz, hogy mint már nem egy esetben tapasztaltuk, esetleg sikerül összehozni egy csoportot, de egy szilárd alapokra építkező társulatot már kevésbé.
Ma már persze világos, hogy az ilyen jellegű kételyek nem a valódi helyzetet tükrözték. S ezt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a topolyai Mara Amatőr Színház nagyon hamar gyökeret eresztett, megteremtette létjogosultságát, és a vajdasági magyar műkedvelő színjátszás élvonalába került! Vegyük sorra azokat a tényezőket, amelyek az elmúlt egy évtized alatt méltó rangra emelték a topolyai társulatot.
Mindenekelőtt Sörfőző Károly nevét szeretném megemlíteni. Kétségkívül az ő érdeme, hogy az a tíz évvel ezelőtti kezdeményezés (2002-ben volt az első bemutató) sikerrel járt. Ő volt az, aki a szívós, áldozatkész emberek elkötelezettségével igyekezett, nem éppen a legmegfelelőbb körülmények között, megteremteni azokat az alapokat, amelyekre aztán, a sikeres kezdés után, építkezni lehetett! Nagy szavak, fellengzős ígéretek nélkül, csendesen, szerényen tette a dolgát. Először is sikerült egy erős, igen tehetséges színjátszókból álló társulatot összehoznia. S ez volt az a második tényező, amelynek aztán meghatározó szerepe lett egy markáns arculatú amatőr színház megteremtésében.
Harmadik tényezőként a vajdasági hivatásos színházi szakma önzetlen segítségét kell megemlíteni. Sörfőző Károly ugyanis mindjárt a kezdet kezdetén a hivatásos színház embereihez fordult, őket kérte fel egy-egy előadás megrendezésére. S hogy nem utasították vissza a felkérést, igazolhatják azok az előadások, amelyeket Urbán András, Krizsán Szilvia, Mess Attila, Péter Ferenc, Csernik Árpád, Hajvert Ákos, Kálló Béla és Szloboda Tibor állított színpadra Topolyán!
Tudjuk, hogy az egykori topolyai hivatásos Járási Magyar Népszínház 1949-ben alakult meg, majd egy évtizeddel később, 1959 decemberében megszüntették. Azt is tudjuk, hogy tíz évvel ezelőtt, 2002-ben, több mint négy évtized után, újra életjelet adtak magukról a topolyai színjátszók. Megalakult a topolyai Mara Amatőr Színház. Ennek ugyebár most tíz esztendeje. S persze természetes, hogy számvetésre, csendes, szerény jubileumra készül ez a színház.
Nem kerülhető meg azonban a párhuzam. Egyrészt ugyanis ránk köszönt a múlt és az emlékeztet. A topolyai hivatásos színház tíz esztendejére. Az akkori társulat értékteremtő, példamutató tevékenységére. Aztán a színház megszüntetésére. A letaglózódó társulat, közönség döbbenetére. Másrészt a jelen tudomásunkra adja, hogy tízéves a topolyai Mara Amatőr Színház. Egy színház iránt elkötelezett, lelkes társulat élteti. Ez a társulat az elődök töretlen hitével, elkötelezettségével teszi a dolgát, hogy újjáteremtse a topolyai magyar nyelvű színjátszást. S ebben, legalábbis eddig, rendkívüli eredményeket ért el.
Azt hiszem, hogy arra a csendes, szerény jubileumra, amelyre a topolyai Mara Amatőr Színház készül, igen nagy szükség lesz. Szükség lesz rá, hogy végre az illetékesekben is megfogalmazódjék a felismerés: a Mara Amatőr Színház nemcsak a vállveregetést, a további munkára való biztatást érdemli meg, hanem a valódi támogatást is. Ez a színház ugyanis nemcsak Topolya, hanem a vajdasági magyarság művelődési életében is jelentős szerepet tölthetne be.