Micsoda?! – tette fel a kérdést számtalan ember csodálkozva, és az, hogy ez a szerzemény nyerte meg A Dalt, még több nézőt ejtett ámulatba. Azóta sok minden kiderült a 28 éves Márta Alexről. Megtudtuk, hogy filozófiát tanult, és hogy a média világa sem áll távol tőle, hiszen ő maga is újságíró. Nemrégiben médiaturnéra indult, és Szabadkára is ellátogatott. Én pedig azonnal lecsaptam rá.

* Hogyan találkoztál a zenével?
— Már nagyon fiatalon különféle kazetták, lemezek gyűjtésébe kezdtem. Sokat hallgattam őket, és hatásukra zeneszerzéssel kísérleteztem, majd különféle zenekarokban is kipróbáltam magam. Az első komolynak mondható csapat az egyetemi éveim alatt alakult meg. Ezt követte a My gift to you nevű rockbanda, amely mind a mai napig létezik. A ByeAlex a legújabb, mintegy másfél éve tartó „történet”, szerettem volna ugyanis lágyabb témákat is megfogalmazni.

* Miért váltottál témát és stílust?
— Olyan érzéseim és gondolataim támadtak, amelyeket más zenei műfajban nem tudtam kifejezni. Úgy döntöttem tehát, hogy megpróbálok kikísérletezni egy olyan popstílust, amely remélhetőleg tetszik majd az embereknek. Az egésznek az a lényege, hogy úgy mondjak el valamit, ahogyan idáig még senki sem.

* Milyen típusú zeneszerző vagy?
— A dalaimban mindig a pillanatnyi érzelmeimet írom meg. Amikor elkészül, akkor kiteszem az asztalra, így mindenki meghallgathatja, és eldöntheti, hogy tetszik-e vagy sem. Mondjuk a Kedvesem után nem fogok csak azért egy Drágám című dalt írni, hogy meglovagoljam az előző sikerét.

* Sokan a Kedvesem című dalról ismernek, pedig nem ez volt az első szerzeményed.
— A Csókolom volt az első. Nagyon lassan született meg — talán azért, mert túl maximalista vagyok —, hiszen két évig úgy jártam és fizettem a stúdiókat, hogy a végeredménnyel sosem voltam elégedett. Végül találkoztam Károly Tamással, és fél év alatt sikerült elkészítenem a végleges verziót. A kész anyagot elküldtem az újságírói munkám során megismert CLS Musicnak. Ők eljuttatták a felvételt az MR2 Petőfi rádióhoz, és alig egy hét múlva közölték a jó hírt: játszani fogják a Csókolomot.

* Tulajdonképpen miről szól a Kedvesem?
— Ez nagyon egyszerű. A szöveg arról a karakterről szól, akit mindannyian keresünk az életünkben. Egy erős és megbízható társról, akire rá szeretnénk lelni, aki után folyamatosan kutatunk.

* Ki beszélt rá, hogy indulj A Dalban?
— Igazából Bérces Ádám, a CLS tulajdonosa és Pap László. Elmondták, hogy várhatóan nagy harc lesz, de úgy éreztem, tartozom nekik annyival, hogy egyszer az életben rájuk hallgassak. Attól a pillanattól kezdve, hogy zöld fényt kaptak tőlem, nekem csak hátra kellett dőlnöm, ők intéztek el mindent a versennyel kapcsolatban.

* A fellépőruhád őszintén tükrözte a személyiségedet?
— Ezt szinte mindenki megkérdezi, és sokan fejtegetik a témát. A szemüvegem három, a sapkám legalább nyolc éve van meg, és a ruháim is a saját szekrényemből kerültek elő. Annyi volt a különbség, hogy önmagamhoz képest elegánsabbra szerettük volna venni a figurát — a zakót például ezért vettem fel. Az ing és a nyakkendő viseletét később megbántam, mert abban már nagyon nem én voltam, nem éreztem jól magam benne.

* Szórakoztál a backstage-en?
— Jól elvoltam Danival, a gitárosommal és Helgával, a többiekkel nem igazán poénkodtunk. Persze váltottam pár szót a srácokkal, de ők nagyon rá voltak görcsölve arra, hogy mi fog történni. Teljesen kivoltak, hiszen amíg ők egymással versenyeztek, addig én kívülállóként figyeltem az eseményeket. Olyannyira stresszeltek, hogy néha úgy láttam, hogy mindjárt idegösszeroppanást kapnak. Én nem éreztem, hogy idegeskednem kellene. Úgy fogtam fel, hogy én megírtam a dalomat, ami aztán — vagy tetszik vagy nem.

* Milyen érzések kavarogtak benned a verseny alatt?
— Jól éreztem magam, és nagyon sok tapasztalatot szereztem. Be kell vallanom: nem görcsöltem azon, hogy mindenáron nyernem kell, végig nyugodt maradtam. Arra összpontosítottam, hogy ez egy új lehetőség, amelyből sokat tanulhatok. A dalt megpróbáltam a legjobb tudásom szerint előadni. A dalszerzésben már nagy tapasztalatom van, de a színpadi jelenlét kicsit új volt a számomra. Noha kezdetben volt egy kis félelem bennem, mégis belevágtam. Akkor még nem koncerteztem a szerzeményeimmel, hiszen úgy gondoltam: ráérek majd akkor élő zenekarral próbálkozni, amikor elkészül egy teljes lemeznyi anyag. A sors azonban mást hozott...

* Mindenki hallhatta, amint a győzelem pillanatában elhagyta a szádat egy wow felkiáltás. Minek a jele volt?
— Ez egy önigazoló wow volt, mert amikor bekerültem a legjobb négy közé, már tudtam, hogy az én nevemet fogják kimondani. Azon a napon az univerzumtól kapott több jel is utalt arra, hogy nyerni fogok. Az első gondolatom a győzelem pillanatában az volt, hogy ezeknek a jeleknek az értelmezése csakugyan ennyire egyszerű lenne?! Szerintem az univerzum szándéka az volt, hogy egy merőben új, nehéz és izgalmas helyzetbe kerüljek.

* Megváltozott az életed a győzelem után?
— Sok minden megváltozott, és nagyon sok impulzus ért azóta. Nagyon szokatlan, hogy megismernek az utcán, így minden napom az eddigiektől eltérően indul. Ebben van jó és van rossz is. Rossz az, hogy az emberek többsége azt hiszi, mivel látott a tévében, már ismer, sőt akár ítélkezhet is felettem. Nekik azt üzenem: ne ítélkezzenek, hanem fogadjanak el olyannak, amilyen vagyok. Sokakkal ellentétben engem nem zavar, hogy folyamatosan leállítanak az utcán. Mindenkivel igyekszem rendes lenni, mert az adott személy nem tudhatja, hogy előtte hány ember állított le ugyanazzal az indokkal. Neki az az egyetlen lehetősége, hogy elmondja a véleményét. Ezt vállalom. Rengeteg levelet kapok, és sokan hívnak randizni, de ezt nem veszem zaklatásnak, inkább csak nyomulásnak.

* A médiaturné kizárólag munka, vagy van idő lazítani is egy kicsit?
— Nagyon is munka. Felkelsz reggel, egész nap szünet nélkül kérdeznek, te pedig folyamatosan válaszolsz. Egyszerűen nincs megállás. Sokszor nagyon elfáradok, és  elalszom az autóban, néha rosszul is vagyok, de vállaltam, ezért végigcsinálom. Sokan azt hitték, hogy a győzelem után mindjárt meggazdagszom, de ez nem így van, az Eurovízió ugyanis nem a pénzről szól. Nem tudom, hogy a versenyen mi fog történni, de igyekszem olyan maradni, amilyen vagyok. Az viszont biztos, hogy a dalfesztivál után nem leszek a gépezet része! Csupán azt akarom csinálni, amit szeretek, és úgy, ahogyan szeretem. Rengeteget szeretnék koncertezni, és ha ez összejön, már boldog leszek.