Végzettsége szerint építésztechnikus, de attól a pillanattól kezdve, amikor betévedt a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színpadára, elválaszthatatlan a színjátszástól - Volt Pickering Bernard Shaw Pygmalionjában, lázgyötört Őrnagy Örkény István Tóték című tragikomédiájában, a miniszter úr titkára az Egy ágyban az ellenzékkel című vígjátékban, gyakran félrelépő taxisofőr a Cooney-darabban, Szepi Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című szatírájában, dolgozott Vajda Tiborral, Kovács Frigyessel és másokkal - Már a kezdet kezdetén azt mondták neki: ,,Jóska, te több vagy már, mint ígéret!' - Az Egység soraiban - mindhalálig: Lepár Ferivel, Tóth Janival, Kanalas Ilonkával, Szabó Ilonkával és a többiekkel...
Azt mondják, az ember méltóságának egyetlen forrása: halandóságának tudata. A véges idő és a tér korlátjaiba való zártsága adja meg az ember megismételhetetlenségének, egyszeriségének, egyediségének, azaz egyéniségének oly gyakran megénekelt, rímbe szedett nemességét. Az embert nem volna szabad klónozni. A színészt még kevésbé, az Igazit, a Nagy Játékost, aki a színpadon egész éltünknek játékos modelljét adhatja. Tudja ezt Budai József, a nagykikindai Egység Művelődési Egyesület színjátszója, a társulat oszlopos tagja. Végzettsége szerint építésztechnikus, de attól a pillanattól kezdve, ahogy betévedt az Egység Művelődési Egyesület színpadára, elválaszthatatlan a színjátszástól, s társaihoz hasonlóan akkor kezd ,,élni', tartalmas életet élni, amikor széthúzzák a függönyt, és a reflektorok fényt szórnak a színpadra.
Neki az Egységben nem ígértek semmit: sem tarka szivárványt, sem nyegle bonvivánszerepet egy csinnadrattás operettben. Azt mondja: A színésznek ne is ígérj semmit, az amatőr színésznek se, mert hiszékeny, naiv, hamar lángra lobban, s aztán magának követeli nemcsak az oroszlánt, hanem a toronyórát is, lánccal. Ha meg aztán a jóslat, amely szerint őt a trónus is megilleti, nem válik be, akkor a letargia óceánmélyébe süllyed.
Budai Józsefnek a színház a második otthona, ahonnan sohasem akart elmenekülni. Időnként - mivel a sors úgy hozta - kényszerszünetet tartott, vissza kellett adnia a sminkesdobozt. Gyermekkorában valószínűleg ő is ,,tűzoltó akart lenni és katona'. Nem készült bölcsésznek, még kevésbé filozófusnak, művészettörténetet sem tanult, de azért sok minden mágnesként vonzotta. A szakmájában keveset dolgozhatott: az általános zűrzavarban gyakran taccsra tették. Most az újságok, a napi- és hetilapok disztribúciójánál dolgozik.
Mágnest említettünk, vonzatot.
Egy nyilatkozatában elmondta, hogy örömmel tért be abba a színházba, amelynek műsorán Williams Üvegfigurák című drámája szerepelt. Dosztojevszkijtől a Fehér éjszakák, Steinbecktől az Egerek és emberek, Shaw Pygmalionja, Kesey Kakukkfészke, Szophoklész Antigonéja, Synge A nyugati világ bajnoka című szatíra, Weissnek a Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása című abszurdja, tavalyelőtt Max Frisch Biedermann és a gyújtogatók című műve stb. Meg a vígjátékok, Ray Cooney és mások görcsöt oldó, egyértelműen szórakoztató darabjai, például a Dupla vagy semmi...
Budai József a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által megrendezett fesztiválokon mindig a legtöbbet nyújtotta, mindig rajta volt a neve a díjvárományosok listáján. Ezt a megtisztelő színészi díjat az Egy ágyban az ellenzékkel című Cooney-vígjátékban a szabadkai találkozón ki is érdemelte. Valamennyi kiváló alakításán látszik, hogy tisztelő híve a szerzőnek és a rendezőnek. Derűje eleven színt hoz a játékba, de lázgyötört Őrnagya Örkény István Tóték című tragikomédiájában is emlékezetes. Játéka sohasem tűnik hamisnak, élővé avat minden figurát, pedig hát tudjuk: vannak hálátlan feladatok is a színpadon, de Budai József a Biedermann és a gyújtogatók című szatírában teljes, torz nevetségességében hátborzongató hitelességgel idézte elénk a terroristát, az ítélkezés és a rombolás őrültjének a típusát. Élményszerű volt minden gesztusa, ügyefogyottsága a már említett Cooney-darabban, az Egy ágyban az ellenzékkel című vígjátékban. Budai József nem ,,stilizál' - egyszerű, emberi, nagyszerű. Bátran támaszkodik a realista színjátszás megbízható falához. Egy mondatban: Budai József olyan színész, aki minden rendezői utasítást könnyűszerrel megold, mint ahogyan teszi azt a Dupla vagy semmi című darabban összehangolódva a partnereivel: Tóth Jánossal, Kanalas Ilonkával, Szabó Ilonkával, Lepár Ferenccel, Tóth Attilával, Tóth Veronikával és a többiekkel.
Először 1979-ben tévedt be a ,,magyar otthon"-ba a népi tánccsoport színpadi próbájára. Az öltözőben azonnal csizmát húztak a lábára, ráadták a fehér inget, a fekete nadrágot, és már fel is verhette a port a színpadon. 1982-ben Hartig Sándor, a neves nagybecskereki bábművész bevezette a mesék csodálatos világába. Idővel Budai József azokhoz csatlakozott, akiknek színpadi szózatától a ,,lélek a mennyekbe' szállt, ahogyan akkor az Egységben mondták. A színészjelölt túlesett az első vizsgán, Kovács Frigyes rendezte a Don Quijote című szatírát, a Cervantes-mű egy sajátos változatát. Ekkor a rendező megveregette színésze vállát, és azt mondta: ,,Te most több vagy, mint ígéret!' Ken Kesey Kakukkfészek című színjátékában már jelentősebb szerepet kapott (Fredericks), fellépett A szellem házhoz jön című vígjátékban, a Gólyában, a Fehér éjszakákban, a Rózsa Sándor balladájában, a Naftalinban stb. S aztán következtek a ,,veretesebb' feladatok, amelyekről már szóltunk.
- Én csak játszom. Dolgozunk. Mi, néhányan, örök hűséget esküdtünk az Egységnek, a színháznak - mondja a színész. Két ujját emeli a magasba az elnökünk, Kiss László és a titkárnőnk, Komarek Magdolna is. Azt mondjuk: az a színész, aki most futamodik meg, nem érdemli meg, hogy a nevét beleírják a nagykikindai magyar színjátszás aranyalbumába. Aki marad, aki vállalja, aki szívből játszik, az talán szebbé teheti egyébként sanyarú világunkat...