Nyugat-Európa vezető gazdaságát, Németországot is megviselték, hiszen a mostani perspektívából már látszik, hogy az atomerőmű-programból történő végleges kiszállás következményei is csak nehezítik a helyzetet. Mindeközben az EU szempontjából a politikai indíttatású döntések sem járulnak hozzá a helyzet javulásához. Az EU viszonya a két legfontosabb gazdasági partnerével, az USA-val és Kínával is egyre bonyolultabbá válik. Brüsszel sokadik latin-amerikai nyitási kísérlete egyelőre nem hozott eredményeket. Afrikában is mindinkább háttérbe szorul az EU, a megüresedő „réseket” kínaiak, oroszok, amerikaiak töltik be gyors tempóban.

Mindeközben Európában militáns hangulat ütötte fel a fejét, miközben a jóléti államok által megteremtett körülmények között szocializálódott lakosság valójában nyilván nehezen lenne hadra fogható. A háborús hangulat erősödésének jele tapasztalható például Németországban, ahol a sajtóban megjelent hírek szerint az atombiztosnak hirdetett óvóhelyek iránt ugrásszerűen növekszik a kereslet, annak ellenére, hogy véglegesen felhagynak az atomerőművek építésével. Potom 20 000 euróért is kínálnak már olyan óvóhelyeket, amelyek védelmet nyújtanak a sugárzástól, valamint több hétre elegendő élelmiszert is lehet bennük tárolni. Arra nem térnek ki a hirdetésekben, hogy mi lesz akkor, ha elfogynak a készletek, illetve ha nem élelemszerzés céljából, akkor egészségügyi vagy más okokból mégis el kell hagyni az óvóhelyet. Sajnos az a szomorú realitás, hogy ha Európában atomfegyvereket vetnének be, az elpusztított területek évekig, évtizedekig lakhatatlanná válnának.

A francia elnök ütött meg az utóbbi időben militáns hangokat. Franciaország az EU egyetlen atomhatalma, noha amerikai atomfegyvereket több európai támaszponton is tárolnak. Mivel általában hadititokként kezelik a rendelkezésre álló nukleáris robbanófejek számát, csak a sajtóban megjelent találgatásokra lehet hagyatkozni. Igazságalapja mindenképp lehet azonban azoknak a becsléseknek, amelyek szerint a franciáknak legfeljebb 200-300 robbanófejük lehet, Oroszországnak pedig több ezer. Putyinék többször utaltak rá, hogy atomfegyverekkel vannak felszerelve, és ha „szükség” lenne rá, be is vetnék.

A hivatalos adatok is azt mutatják, az európai államokban nőnek a katonai kiadások. A hadiiparba óriási pénzeket fektetnek, Ukrajna katonai eszközökkel való megsegítése napirenden szerepel, és vitákat generál az uniós tagországok között. De nem csak az orosz—ukrán konfliktus hordozza magában potenciálisan a III. világháború kitörésének esélyeit. Az egész világon fegyveres konfliktusok vannak kibontakozóban, szemmel láthatóan erősödik a megosztottság. Ahogyan a pápa fogalmazott, valójában egy darabokban zajló III. világháború korszakában élünk. Az egyik orosz főideológus viszont megismételte, egy figyelmeztető jellegű atomcsapás részükről morálisan és politikailag is megalapozott lenne. Korábban mások is tettek hasonló kijelentéseket.

Hogy mi zajlik a háttérben, ki mire készül, mennyire szimbolikusak és menyire valóságosak a fenyegetések, azt ilyen bonyolult körülmények között nehéz megítélni. Az viszont (atom)biztos, hogy az atombiztosként hirdetett óvóhelyekről szóló reklámok nem sok jóval kecsegtetnek.