home 2024. május 02., Zsigmond napja
Online előfizetés
Beszélgetés a torontálvásárhelyi „községházán”
Martinek Imre
2017.01.31.
LXXII. évf. 4. szám
Beszélgetés a torontálvásárhelyi „községházán”

Horti László, a torontálvásárhelyi József Attila Művelődési Otthon igazgatója 2015 novemberében kapott megbízást a dél-bánáti falu helyi közösségi tanácsa elnöki teendőinek végzésére. Noha ezt a feladatkört a legelső helyhatósági választások kiírásáig vállalta el, a teendők alól mégsem keresett kibúvót. Beszélgetésünk alkalmával a tavalyi esztendőt elemezgettük.

— A meglévő anyagi gondjaink ellenére — a helyi közösségnek nemcsak hogy semmiféle önálló bevételi forrása nincs, de már például magához az objektumhoz tartozó helyiségek albérleti díjával sem rendelkezhet — mégis sikerült megküzdenünk a falu polgárait érintő kihívásokkal. Az egész egy kisebb hóeltakarítással kezdődött, majd a halasztást nem tűrő tavaszi munkálatokkal folytatódott. Gondolok itt a községháza épületén lévő esővízcsatornák tisztítására, a zöldövezetek és az útkereszteződések karbantartására, a dűlőutak „helyrepofozására”, a település eső- és talajvíz-elvezető kanálisainak rendszeres takarítására, az újsori szeméttározó gödröket övező magas fák szakszerű metszésére, illetve az említett gödrök kultiválására. 2017. január 1-jétől már az utcai közvilágítás kérdése sem tartozik a helyi közösségünk hatáskörébe.

Torontálvásárhelynek a legutóbbi, a 2011. évi összeírás adatai szerint 5009 lakosa volt, azóta viszont igen sokan elmentek. Az elvándorlás sajnos nemcsak a fiatal korosztályt érinti, hanem egyre inkább az ötven-hatvan éveseket is. További tény, hogy a korábban egy belgrádi ingatlanügynökség által hatalmas lendülettel, az örökösök szemszögéből pedig viszonylag tisztességes áron és készpénzért felvásárolt, nagy portájú családi házak közül már csak elvétve akad egy-kettő tényleges tulajdonos nélkül a faluban. Nem lakják ugyan őket, mivel a nemritkán százéves házakból időközben lepusztult szellemvárak lettek, viszont a környéküket gondozzák. Ezzel is tehermentesítve némileg az egyébként is kevés pénzből gazdálkodó helyi közösséget.

— Bármilyen furcsán hangzik is, a helyi közösség kevesebb pénzből gazdálkodik, mint amennyi a művelődésre van szánva. Terveink természetesen vannak, de a nagyobb munkálatok többsége pályázatfüggő. Tartományi pályázat útján jutottunk hozzá például ahhoz az összeghez is, amelyből végül elkészíthettük a községünk területén hivatalosan beszélt szerb, magyar, szlovák, román nyelven és írásmóddal készült településtáblákat is. Az idén szeretnénk ezt az épületet, amelyben most ülünk, bemeszeltetni kívülről, ellenben a teljes tetőszerkezet javításában legfeljebb csak reménykedhetünk.

Szóba került az is, hogy új parkolóhelyek építésére is szükség van a faluközpontban, illetve a piactér környékén. Megállapítottuk, hogy az utcán falkákban csatangoló ebek ellen szinte semmit sem lehet tenni. A feljelentés ugyanis igencsak csekély eredményt hoz. Noha a korábbi években többször emlegetett, remélt beruházók egyelőre továbbra is széles ívben elkerülik a falut, a még helyben élő torontálvásárhelyiekben nem aludt ki teljesen a remény. Egyik ilyen „kapaszkodó”, hogy a tavaly áprilistól számított féléves próbaidő letelte után a Postatakarék Bank fiókrészlege nem költözött ki a faluból. Az sem mellékes „tétel”, hogy az antalfalvi község idei nagyberuházási tervei között három debellácsi utca aszfaltozása is szerepel: az Engelsz Frigyes és a Svetozar Marković teljes egészében, illetve az Ivo Lola Ribar utca fennmaradt szakasza. A falu nyugati végét szegélyező Moša Pijade utcának a Kistemető felé mutató szárnya, pontosabban annak sorsa változatlanul a szomszédos Ópáváról (Opovo) idevezető országút állapotától függ.

Egyetlen település, így Torontálvásárhely helyzete sem szemlélhető csupán egy-egy meghatározott pillanat és időszak gazdasági vetülete által. Az elköltözés mellett az aktív tenni akarás formái is fellelhetőek a jobb napokat is megélt faluban. Emberekben és csoportosulásokban egyaránt. Persze, a jó magyar virtus bevált receptjét követve, néha igencsak körülményes fellelni az egymással való párbeszéd módozatait. Az ember ilyenkor úgy érzi, elkelne bizony errefelé is végre (vagy újra?!) egy, a különböző tevékenységeket egybekapcsoló ernyőszervezet. Csupán ennyi. Kezdetnek.

— Több helyi szervezet összefogódzásának eredményeképpen indult el például nem is oly régen a Torontálvásárhelyi Májusi Napok rendezvénysorozat. Két alkalommal sikerült szinkronba hozni az eseményeket, melyeknek elsődleges igazodási pontja május 12-e volt, a helyi református egyházközség „születésnapja”. Az ugyancsak hagyományossá fejlődött, május deréki pörköltfőző versenyt kizárólag szombati napra időzíthettük. Tavaly például, a sorrendben tizennyolcadikon, ötvenkét csoport vett részt, közülük kettő Magyarországról. A rendezvény keretében kap helyet a ’90-es évek elején még önálló megmozdulásként nyilvántartott falusi karnevál. Újabban a hódmezővásárhelyi rézfúvósok és a rangidős anyaországi testvértelepülés mazsorettcsoportjának aktív részvételével. Már beszélgettünk róla: az idén újra eljönnek közénk! Új motívum, hogy a két Vásárhely a már meglévő önkormányzati, helyi közösségi, civil, tanintézményi és tekézői együttműködése mellett a továbbiakban a focira, valamint az amatőr színjátszásra is összekötő kapocsként kíván tekinteni. Balatonszabadival jobbára kulturális téren működünk együtt, viszont Nagyatáddal pillanatnyilag valahol elakadt a közös munka.

Végezetül, de nem utolsósorban: a helyi értékeket is lépéselőnybe juttatható faluturizmus és a kilátásba helyezett, nagyobb lélegzetvételű helyi kulturális megmozdulások kérdése is téma volt.

— A mai nappal bezárólag összesen tizenkilenc nyilvántartásba vett ágyunk van a faluban, vagyis polgártársaink a vendégek fogadásától sem idegenkednek. Próbálkozunk. Annál is inkább, mivel van mit felmutatnunk az ide érkezőknek. Kiemelném, hogy 2017-re nem csak a fentebb már említett májusi sokadalmat tervezzük, hiszen szeptember végén megtartjuk a sorrendben huszonkettedik VIVE magyarnóta- és csárdásfesztivált, illetve a kultúrház igazgatójaként a XXVIII. Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjének házigazda szerepét is elvállaltam. Ez utóbbi rendezvényt szeptember hónap második hétvégéjére időzítve. Helyi közösségünk tanácsa emellett az augusztus 19-ei Dani preobraženja nevű ünnepséget, a helyi szerb ortodox egyházközség rendezvényét is támogatja, továbbá a helyi „zöldek” kezdeményezéseit, illetve az elkövetkező időszakban is aktív szerepet vállalunk a Vöröskereszt által kiutalt csomagok szétosztásában az arra rászoruló falubelijeink között — hangsúlyozta Horti László.


A szerző felvételei

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..