— Két éve született az ötlet, amikor Várhelyi Éva és Cser Krisztián megkeresett A kékszakállú herceg vára előadásának tervével. A zongorakíséretes verziót először a Rákoshegyi Bartók Zeneházban, ezután a Csalán úti Bartók Béla Emlékházban adtuk elő. Vállalkozásunk megnyerte a közönséget: intim körülmények között bontakozhatott ki a két ember tragédiája. Számos véleményt hallottam a nézők soraiból: soha ennyire nem értették meg a dráma mondanivalóját. A zongoraváltozat azért figyelemreméltó, mivel Bartók kiváló zongoraművész is volt, és zeneszerzőként a zongora mellett komponált. Ez érződik a mű hangzásvilágán is. Ennek nyomán az opera nagyon szépen hangzó, fantáziadús, romantikus zongoramű is gyönyörű harmóniákkal. Számomra is elképesztő, hogy az 1910-es években milyen harmóniákat álmodott meg Bartók. Másik érdekesség, hogy megtaláltam a szövegíró Balázs Béla naplóját, melyben a sokoldalú szerző izgalmas, eddig nem ismert momentumokat idéz a Bartókkal közös munkáról. Megjegyzem, hogy ezt a Kékszakállú-sztorit eredetileg Kodály Zoltánnak szánta, de a történet inkább Bartók érdeklődését keltette fel. Érdekes Balázs mondanivalója: a régi asszonyok tovább élnek, és Judit, a kíváncsi nő sokkal markánsabb, mint az ismert, Charles Perrault-i történet főszereplője. A megváltó, a fényt hozó nővé lép elő, ez a különbség minden eddigi Kékszakállú-feldolgozás között. Egy értékes fényképről is ejtenék néhány szót: a fotó a Zürichtől északkeletre fekvő Wildbergben készült, ahol Bartók Béla, Kodály Zoltán és felesége, Emma asszony, valamint Balázs Béla együtt töltöttek egy szép hetet, és Bartók a hegyek között komponálta A kékszakállú herceg várát. Balázs Bélát a kritika sajnos ismét elmarasztalta, és szembeállította Bartókkal, így az író igencsak elkedvetlenedett. Ez odavezetett, hogy a Bélák között meg is szakadt a kapcsolat. A római, a Collegium Hungaricumban rendezett előadást Cser Péter és Hajdú Diána szervezték. Diána kitűnő menedzserként a programot kiajánlotta a magyar intézeteknek, és Rómából kedvező válasz érkezett Berényi László tudományos és kulturális attasétól, valamint Szabó Krisztina kulturális referenstől. Igen, egy viszonylag visszafogott költségvetéssel gazdálkodva a közönség igazi élményt kaphatott egy olyan műről, amelyet egyébként méretes zenekari változatban szólaltatnak meg. A XVII. század közepén épített Falconeri-palota dísztermében szép számú közönség gyűlt össze, a széksorokban olaszok és magyarok vegyesen foglaltak helyet. Örömmel nyugtáztam, hogy nagyon sok volt a fiatal. A kivetítőn a közönség a magyar származású író-rendező, Giorgio Pressburger fordítását követhette. A koncertszerű előadás-sorozat a jövő évben is folytatódik, számos alkalommal Magyarországon, szeptemberben pedig Brüsszelben adjuk elő Bartók operáját.

Várhelyi Klára felvétele