(3.)
Bartók Kamarásra érkezése másnapján augusztus 26-án, feltétlenül járhatott a közeli Reök-majorban (az 1946-ban államosított, mai Bácska Mezőgazdasági Kombinát helyén), Reök Iván (1856-1923) császár és királyi folyammérnöknél, akinek a birtokán a környékbeli napszámosok sokasága dolgozott, és munkavégzés közben legtöbbször énekelt. Erre utal a Kárász Géza őnagysága című dal is, mely ott születhetett, hiszen az ott élt személyeket és történéseiket foglalja dallamba. És ugyanígy jutott el a mintaszőlészetet vezető Brauswetter Otto (1858-1919), szegedi híres órásmester villájába is. (Az épület ma Halász György tulajdona, felújítás alatt áll.) Amint látható, Bartók gyermekkorától kezdve szoros baráti kapcsolatban volt Baranyai Zoltánnal, és a rózsafákkal beültetett Kamarásra később is mindig szívesen ellátogatott szegedi tartózkodása idején. Mivel Kamarás az értelmiségiek és a művészetkedvelők oázisa volt, így Baranyaiéknál is egész nyáron ebből a körből való személyek vendégeskedtek. Minthogy ezekben az években egészen Trianonig a kamarási műtermében alkotott Nyilasy Sándor (1837-1934) szegedi festőművész, minden valószínűség szerint Bartók is találkozott vele. Nyilasy műterme az Orgonás út (mai neve Kamarási út) bal oldalán, a negyedik parcellán állt, mostanra azonban már csak szántóföld van a helyén.
Az említett tíznapos gyűjtése alatt (valószínűleg még 26-án) vélhetően Baranyai Zoltán társaságában vendégeskedett a Brauswetter-villában is. Ekkor a birtok fehérre meszelt karójú mintaszőlőjéből - amely körülvette az órásvillaként ismert épületet, és amely szőlőben napszámosok munkálkodtak - egy szép hangon csengő dallam ütötte meg a fülét, melynek szövege így kezdődött: ,,Kedves édesanyám..." Bartók nyomban lement a szőlőbe, és kérte, jelentkezzen, aki énekelte. Erre egy leány elő is lépett a munkások közül. Aztán Bartók gyűjtőlapján a jegyzetelésben a ,,Kedves édesanyám, mért szültél a világra..." kezdetű dal mellett ez is szerepel: ,,Szaniszló Matild, 18 éves leány (1888-1946)". Azóta, hogy akkor Bartók ezt a népdalt lejegyezte, közismertté vált a magyar népzenében.
Augusztus 29-én Bartókék Horgoson mindenekelőtt Szaniszló Matildot kereshették fel a szülői háznál, majd utána más énekeseknél is jártak, mindig ,,szépen éneklő nagymamákat keresve". De a Bartók-archívumban őrzött 25 horgosi jelzetű gyűjtőlapon a lejegyzett dalok mellett egyedül csak a fent említett énekes neve szerepel - pontosan 19 gyűjtőlapon. Bartóknak, mivel a dokumentációkból ítélve csupán ezen az egy napon gyűjthetett Horgoson, nem volt ideje belemélyedni a helyi lappangó hagyományokba. A nótafákat nem kérdezgette, nem faggatta, hanem csupán a kapásból eszükbe jutott dalokat jegyezte fel. Bartók kezdő gyűjtő lévén ekkor csak az általa még nem hallott érdekesebb népdaloknak szentelt több figyelmet. Tehát egyedül ezeket a dalokat jegyezhette le, valamint azokat, amelyeket más változatban ismert, és ezért jellegzetesnek tartotta őket. Így más helységek gyűjtőlapjain is sokszor horgosi átjegyzetelést végzett - ez az a 15 dal, amellyel összesen 40 horgosi vonatkozású dallamot jegyzett. De valószínűleg valamennyi az Alföldön született a századfordulón, és többnyire ott is énekelték őket. Csupán évtizedekkel később terjedhetett el más magyar nyelvű területeken.
A későbbi kutatások tanúsága, illetve az elbeszélések szerint Szaniszló Matildot aztán mások is felkeresték, hogy ,,ne hagyja a hangját elveszni", mire az anyja felpofozta, hogy ,,az bizony nem lesz komédiás". A sanyarú sorban élő leány lelkén ez bizony mély nyomokat hagyhatott. Miután férjhez ment, öt gyermeknek adott életet. Az egyik leányának, ifjabb Szaniszló Matildnak Magyarkanizsán él az unokája, dr. Papp György újvidéki egyetemi tanár. Aztán a további közlések szerint Bartókék akkor még jártak Nyiszók Katalinnál és Szalma Évánál is. A többi nótafának azonban sajnos nem maradt fenn a neve.
Bartók szeptember 1-jén már Apátfalvára ment gyűjteni, ahova viszont Ocskay Kornél (1885-1963) operaénekes kísérte el, ugyanis ott volt kántor a Gyula bátyja. Az ottani gazdakörben kántáltatta Bartók az összetoborzott dalosokat. Csanádapácán viszont még Gyuláról jövet megállhatott gyűjteni. Végül is Bartók a tíz nap alatt ekkor a hat helységben 141 dallamot gyűjtött össze, melyből 25 horgosi jelzetű. Ezután ezeket, mint a későbbi gyűjtéseit is, a budapesti Nemzeti Múzeumban helyezte el.
A B C F összesen
Szeged 3 30 16 - 49
Horgos 4 25 9 2 40
Szentes 4 4 6 5 19
Csongrád 1 - 4 - 5
Apátfalva 1 15 10 - 26
Csanádapáca - 2 - - 2
Összesen: 13 76 45 7 141

A (régi stílusú dal), B (új stílusú dal), F (egyéb). Bartók a Magyar népdal című könyvében ezek közül hatot közölt is. Mind a hat B (új) stílusú volt: 77., 78., 91., (Apátfalva), 93 /b., 147., (Horgos), 109., (Szeged).
Horgos és környékének a népzenéje a többi gyűjtőhelyhez viszonyítva nem sokrétű, és nem is olyan változatos. A dalok túlnyomó részét lakodalmakban, mulatságokon vagy munkavégzés közben éneklik. A horgosi gyűjtőlapokon nem szerepelnek a letűnt pásztorélet dalai, mint például a sanyarú sorban élő juhász és az úri kisasszony szerelmi afférjáról szóló. Legtöbbje szerelmi dal, továbbá betyár-, katona- és egyéb dal, de vannak közöttük anyákról megemlékezők is. A dallamok jó része igazolja a lakosság orientáltságát, vagyis Szeged és környékének népdalai mindenkori szoros kapcsolatát támasztja alá.
Bartók a Délvidéken a mai Vajdaság területén kívül - Alibunár kivételével - máshol nem is járt, és ennek során 200 román népdalt jegyzett fel.
Az 1960-as évek után már csak a kisebb falucskákban és a tanyavilágban lehetett régi dallamokat találni, mert felváltotta őket a magyar nóta. A Jugoszláviához, illetve a mai Szerbiához került Délvidéken azonban később még számos szegedi gyökérzetű faluban folytattak újabb eredményes népdalgyűjtést: dr. Kiss Lajos (1900-1982), Tripolsky Géza (1926-2002 ), Bodor Géza (1947-1999) és Bodor Anikó, majd Burány Béla.
Ezeket a népdalokat ma már leginkább csak a hagyományőrző egyesületekben ápolják, köztük Horgoson a Bartók Béla Közművelődési Egyesület asszonykórusa és citerazenekara.
(Vége)
* Ez javított és bővített változata annak a tanulmánynak, amely azonos címen jelent meg a Bácsország (Szabadka, 2001/IX-XII., 111-113. oldal), valamint A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve - 6. szám (Szeged, 2003, 366-374. oldal.) - kiadványokban.