Szülőfalumba kényszerültem menni nemrégiben is, hogy szüleimtől örökölt vagyonkámat gondozzam. A központba érve látom, emberek álldogálnak a falu egyetlen trafikja, azaz kisüzlete előtti téren, a fagyos havon. Nem lepett meg a dolog, hogy a magyar állam jóvoltából hatalmas pénzekből renovál...
 |
Szülőfalumba kényszerültem menni nemrégiben is, hogy szüleimtől örökölt vagyonkámat gondozzam. A központba érve látom, emberek álldogálnak a falu egyetlen trafikja, azaz kisüzlete előtti téren, a fagyos havon. Nem lepett meg a dolog, hogy a magyar állam jóvoltából hatalmas pénzekből renovált művelődési otthon előtt a piciny falu gazdái az utcára szorultak. Lehet, hogy egyes önválasztott kútfőknek láb alatt lettek volna? Ki tudja. Sok fura dolog történik manapság Kanizsamonostoron. Választott e nép már királyt is a Duna jegén, hát akkor mért ne választott volna tehénpásztort a fagyos havon?!
Kikanyarodva a faluból szomorúan látom, hogy árván ágálnak a jelzőtáblát tartani hivatott vasoszlopok. A Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Képviselőház döntését semmibe véve még ma sem került a régi helyére az új felirat. A régit, amely a képen látható, már rég elnyelte az enyészet, vagy ki tudja, hol és minek szolgál. Az is lehet, hogy az út menti kökényessel egyetemben valahol jobb helyen várja, hogy átalakuljon. Nem is igen sajnálom a Nemecsek Ernő sorsát osztó szégyenteljes feliratot. Amit én fájlalok, az ennél sokkal több. Annak a jövőben visszafordíthatatlanul kárvallottja lesz ez a jobb sorsra érdemes falucska, amely még nem is olyan régen azzal dicsekedhetett, hogy a környék legidősebb települése. Kár lenne érte, mert itt már nincs idő a pótvizsgára, látják-e ezt egyesek, vagy sem. Én borúlátó vagyok. Sajnos.
Maros Antal (A szerző fotója)
