Bajnokok lettünk!
A rádió kellemes zenét sugárzott. Kinn, csodák csodájára, sütött a nap. Aztán megszólalt a bemondó: - Bajnokok lettünk! Európa-bajnokok! - Szinte ujjongott. A hallgató gondolatban valószínűleg végigpásztázta a lehetőségeket: foci, kézilabda, úszás? Következett a lesújtó folytatás: - A munkanélküliség európai bajnokai vagyunk! - folytatta aztán szenvtelenül a műsorvezető, majd áttért a következő témára. Ez hír? Hír!
Statisztikusok megállapították, hogy a munkanélküliek száma egyre nő. Most az elemzőkön a sor, hogy megállapítsák, miért.
Vajon szükség van-e elemzésekre, amikor mindenki előtt világos, hogy több mint másfél évtizede megteszünk mindent azért, hogy tönkretegyük a gazdaságot? A kapukat magunk előtt és magunk mögött becsuktuk. A gépek és a technológiák elavultak. Nem előre, hátra haladunk. A biztos piacokat elveszítettük, a dolgozókra nemigen van szükség. A privatizáció nem tűri el a kapcsolatok érveit, nem a pártok vagy rokonok, hanem a pénz nyelvén értekezik. Privátnál dolgozni kell(ene), nem tehetik meg azt, amit állami vállalatoknál lehetett, hogy munkát kaphatott az, aki megfelelő pártot képviselt, aki meg tudta fizetni a munkahelyet, vagy közeli rokonságban állt azzal, aki dönthetett. A mondás, hogy ,,nem tudnak nekem olyan alacsony bért adni, amilyen keveset tudok dolgozni', elavult. A tulajdonos kis létszámú vállalkozásában pénzt akar látni, azonnal, és minél többet.
A fiatalok vagy nem vállalják a továbbtanulás lehetőségét, vagy ha mégis, akkor diplomával, vagy diplomát szerezni, külföldre távoznak. Senki sem állítja le őket, velük nem törődik senki. Az általános vagy középiskola befejezése után, senki nem kéri számon rajtuk a folytatást, és senkit többé nem érdekel, mi lett velük. Kész szakembereket kap a külföld, és mi semleges szemlélőkként ezt természetesnek tekintjük.
A munkaközvetítő begyűjti az adatokat, szabályos időszakokban ellenőrzi a jelentkezők fegyelmezettségét, s ha van rá jogi alap, fizet. Tevékenységét kibővítette azzal, hogy előadásokat tart kérvények megírására. Sajnos, a kérvényeket nincs hova küldeni (a megüresedett munkahelyekre, már a pályázat kiírása előtt, megvan a jelölt), de fontos a jóakarat.
Bajnokok vagyunk! Örüljünk? Nem örülünk! Kesergünk, elemezünk, objektív okokra hivatkozunk, tétlenkedünk. Minek? - legyintünk.
Az élet megy tovább. Csak egy hiba van benne, hogy a fejlődés nem előre halad, hanem, visszafelé. Meddig?