A Soma társulata 1998-ban

A közelmúltban a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Elnöksége Szabadkán megtartott ülésén többek között a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójával is foglalkozott. Mindenekelőtt elfogadta és támogatta a javaslatot, hogy az idei, 11. találkozót március 24-e és április 2-a között Bácsfeketehegyen (Feketicsen) rendezzék meg. A benevezéseket február 28-áig kell megküldeni a szervezőknek.
Nem először esett a választás Bácsfeketehegyre. Hat évvel ezelőtt, 2000 tavaszán, ugyancsak ez a nagy múltú kis bácskai helység látta vendégül a legjobb vajdasági magyar színjátszó társulatokat. Akkor, az V. találkozó vendégei, résztvevői, nemcsak a helybeli szervezők mindenre kiterjedő figyelmét, önzetlen igyekezetét, munkáját dicsérték, de a hálás bácsfeketehegyi közönségről sem feledkeztek meg, arról a közönségről, amely estéről estére ünneppé avatta a Találkozót.
Az, hogy a közönség igaz ünneppé avatta az akkori rendezvényt, talán természetesnek is számított, hiszen Bácsfeketehegy műkedvelő színjátszása a múltban is példaértékű volt. Az emberek egyszerűen szerették a színházat, ragaszkodtak hozzá, és támogatták is önzetlenül.
A 65 évvel ezelőtt megjelent Bokréta (a jugoszláviai magyar műkedvelők almanachja) című kiadványban a Bácsfeketehegyről, pontosabban a Feketicsről szóló fejezet bevezető sorai is ezt érzékeltetik. Idézem: ,,A magyar kultúra jugoszláviai munkásai között érdemes hely illeti meg a feketicsi magyarság egykori és mai vezetőit, műkedvelőit, akik jóban és rosszban mindenkor egyforma lelkesedéssel dolgoztak fajtájuk kultúrájának előbbrevitelén és édes anyanyelvünknek ápolásán. Elsősorban a műkedvelő előadások szolgálták ezt a célt, amelyben a fiatalság egymásra talált, és amellett, hogy szórakozott és szórakoztatott, nyelvét és szokásait nem hagyta veszőbe menni!'
Az akkori Feketics művelődési életének meghatározó alakja, egyénisége Ágoston Sándor református püspök volt. A két világháború között, de különösen a harmincas években, Ágoston Sándor püspök úr kezdeményezésére egymás után alakultak meg azok a szervezetek, egyesületek, amelyek aztán jelentős szerepet játszottak a falu művelődési életének kibontakozásában.
Így jött létre a Református Dalárda, a Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Polgári Magyar Olvasókör. A három szervezet, egyesület mindegyike igen jelentős figyelmet szentelt a műkedvelő színjátszásnak. A Református Dalárdásban mindenekelőtt Takács Ferenc tanító volt az, aki a feketicsi fiatalokkal, de nemcsak azokkal, megismertette és megszerettette a színpad különös világát. Sikerült egy erős társulatot összehoznia, amely aztán, éveken át, számos szép, színvonalas előadással megalapozta a falu műkedvelő színjátszását. Később Németh Mihály folytatta elődje munkáját (Süt a nap, A buta ember, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, majd Szabó Mártonnal együtt, A csókos regiment, Mit susog a fehér akác, Sárga pitykés közlegény című előadások rendezésével aratott osztatlan sikert).
A Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület is felkarolta a színjátszókat. Általában mintegy negyven fiatal színházrajongóval sikerült nem egy jelentős művet színpadra állítani. A fiatal színjátszók legnagyobb sikere az az 1936. évi jubileumi előadás, amelynek szövegét Lángh Zoltán írta, színpadra pedig Ágoston Sándorné állította. A színpadi előadások rendszeresek voltak az Egyesületben.
A Polgári Magyar Olvasókör ,,csak' 1939 decemberében alakult meg. A színjátszók itt rövid jelenetekben, egyfelvonásosokban kaptak megmutatkozási lehetőséget. Ezenkívül azonban részt vettek azokban a műsorokban is, amelyekben egy-egy ismert magyar költőt mutattak be (Gyóni-est, Arany János-est, Mécs László-est).
Az említett időszakban a feketicsi színjátszó mozgalom szárnypróbálgatása mindenképpen sikerrel járt. Sikerült megteremtenie azt az alapot, amelyre aztán méltán építkezhettek a későbbi nemzedékek. És építkeztek is! Sőt, építkeznek ma is!
Természetesen az elmúlt évtizedek alatt voltak olyan időszakok is, amikor az említett építkezés kissé lelassult, sőt úgy látszott, hogy a mozgalom zsákutcába jutott. A stagnálásra utaló állapotok azonban, amelyeket főleg a nemzedékcserék idéztek elő, rövid életűek voltak, mert mindig akadtak szívós, áldozatkész emberek, akik újra és újra a mozgalom élére álltak, és következetesen haladtak azon az úton, amelyet nagy tekintélyű elődeik köveztek ki.
Ez történt például 1994-ben, amikor is a Feketics Művelődési Egyesület keretében megalakult és működni kezdett a Soma színjátszó szakosztály. A falu színjátszó mozgalmának életében egy nagyon tartalmas, sokat ígérő időszak következett. Egymást érték a színvonalasabbnál színvonalasabb előadások (Tömörkény István: Barlanglakók, Illyés Gyula: Tűvé-tevők, Remenyik Zsigmond: Pokoli disznótor, hogy csak néhányat említsek). Az egyesület Ifjúsági Színjátszó Csoportja is ,,megmozdult'. George Orwell: Állatfarm című tündérmeséjének színpadi változatával kellemes meglepetést okozott.
Aztán, ahogy az már általában lenni szokott, megtört a nagy lendület, akarás és egy rövid időre elhallgattak a múzsák Bácsfeketehegyen (Feketicsen). Szerencsére valóban csak rövid időre, mert már az elmúlt esztendőben újra megindult a munka, a falu színjátszóit újra ott láttuk a színpadon (Liptai Imre: Kölyök c. művével már ott voltak színjátszóink X. jubileumi találkozóján, Kikindán). S ma már joggal elmondhatjuk, hogy a valamikori lendület, akarás újra ott érzékelhető a bácsfeketehegyi (feketicsi) színjátszók életében, hogy például a most készülő előadásukkal (Katajev: Tévedések vígjátéka) a falu műkedvelő színjátszásának régi rangját kívánják újra felmutatni.
Bácsfeketehegy (Feketics) várja műkedvelő színjátszóinkat. Várja őszinte tisztelettel, megbecsüléssel abban a reményben, hogy a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók idei találkozója is színjátszásunk igaz nagy ünnepe lesz.