home 2024. július 14., Örs napja
Online előfizetés
Az ökológiai állattartás kihívásai
dr. Könyves Tibor
2023.07.05.
LXXVIII. évf. 27. szám
Az ökológiai állattartás kihívásai

Sokat hallunk mostanság az egészséges állatitermék-előállításról és annak nehézségeiről. Minden bizonnyal a termelőknek és a fogyasztóknak is megvannak a maguk elvárásai, igényei a megtermelt élelmiszerek, illetve alapanyagok tekintetében. Összetett az ágazat helyzete, mivel nyilvánvaló, hogy az előttünk álló évtizedek legfontosabb feladata az ipari mezőgazdasági termelés által okozott környezeti, gazdasági, egészségügyi és szociális válság megoldása, valamint az ebből kivezető út megtalálása lesz. De mi is igazából az ökológiai állattartás lényege?

Az effajta állattenyésztés egyik jellegzetessége, hogy nem sajátít ki olyan földterületet, amelyet a mezőgazdasági termelés más ágazatai használnak, és nem verseng az emberrel a legjobb termőföldekért. Azt a biomasszát használja fel takarmányként, amely az ember számára az intenzív állattartásban leginkább hasznosíthatatlan vagy gazdaságilag nem indokolt. Egy ökológiai gazdálkodásban az emberi fogyasztásra alkalmatlan növényeket és a nagy kiterjedésű réteket, legelőket használják fel, miközben a haszonállatok jelenléte csak minimális mértékben fejti ki hatását a környezetre. Ebből eredően az ökológiai állattenyésztés soha nem okoz kihívást az intenzív, nagyüzemi állattartás számára, mely olcsón állít elő nagy mennyiségű állati eredetű élelmiszert. Az ökológiai állattenyésztés hozzájárul az őshonos és a vadon élő fajok sokféleségének megőrzéséhez, és fenntartja a helyi tenyésztett állat- és növényfajtákat. Ennek köszönhetően, az élővilág sokszínűségében okozott károk ellenére, sok példa akad arra, hogy az ökológiai állattartás következtében felújul a biodiverzitás (biológiai sokféleség) és helyreáll a környezet természeti egyensúlya.

Anyagi szempontból szemlélve ez a termelési ágazat sohasem lehet olcsó, és nem tud nagy mennyiségben élelmiszert előállítani. Egyszersmind a jelenlegi piaci viszonyok állapota szerint gond nélkül lehet értékesíteni az innen eredő termékeket. Az ökológiai élelmiszer-termelés, ezen belül az állatitermék-előállítás mindig egy meghatározott fogyasztói réteget céloz meg, mely megfelelő jövedelemmel bír ahhoz, hogy a napi étkezésében bioélelmiszereket fogyasszon. Az innen kikerülő hús, tej és tojás teljesen más ízvilágú, mint az iparszerű tartásból eredő élelmiszerek. Sokféle példát említhetünk.

Hasonlítsuk össze a ketreces tojótelepekről eredő tojás színét és ízét a falusi vagy tanyai parlagi tyúkok tojásáéval. Az előzőek esetében a tojótyúkok egész életüket egy steril, szűk ketrecben élik le, ahol az igényüknek legmegfelelőbb tápot csipegetnek, a tojástermelésüket pedig mesterséges fényszabályozással vezénylik. Az utóbbiak viszont zöld környezetben (a tanya körül vagy a gyümölcsösben) élnek, egész nap keresgélve és kapirgálva, hangosan jelezve, hogy megtojtak, közben pedig minden fellelhető bogarat felkutatnak és megesznek, korlátozva ezzel a kártevő rovarok elszaporodását. Néha sajnos a róka is felfigyel rájuk, és áldozatául eshetnek. Az egyik tojás olyan, mint a másik — mondhatná a fogyasztó. Ez azonban nem teljesen igaz, szemmel látható és ízlelhető a különbség. Ki is lehet próbálni! Ez a baromfihús esetében is ugyanúgy érvényes.

Vagy megemlíthetjük a sarki boltban vásárolt tej és tejtermékek, például a tejszín, tejföl és túró ízét a házi készítésű termékekéhez viszonyítva. Általában az a gond, hogy a termelők nem tudnak eleget elkészíteni és piacra vinni. Mondani sem kell, hogy egy kistermelő, aki kettős hasznosítású fejősállatot tart (hazai tarka vagy szimentáli fajta), főleg szálastakarmánnyal eteti az állatot, és jóval zsírosabb tejet fej ki, ebből eredően pedig gazdagabb ízvilágú termékeket tud előállítani. Az ipari tejfeldolgozást teljesen más célok vezérlik. A modern tehéntelepek nagy mennyiségű, egészségügyi szempontból tökéletes tejet állítanak elő, melyet szigorú technológiai feltételek között dolgoznak fel, és a modern igényeknek megfelelő tejtermékek széles skáláját kínálják.

Tévedés ne essék! Nem helytálló az az állítás, hogy a nagyipari élelmiszerek minősége rossz, illetve károsak az ember egészségére. A korszerű és szigorú egészségügyi előírásoknak köszönhetően csak jó minőségű élelmiszer kerülhet a nagyüzemekből a fogyasztók asztalára. De az ökológiai állatitermék-előállítás világából eredő cikkek is fontosak számunkra. Régi időkre, gyermekkorunkra emlékeztetnek, finomak, jellegzetes ízviláguk van, mely igazi gasztronómiai élményt nyújt.

Találjuk meg tehát a helyüket a midennapi étrendünkben, ha máskor nem, hát ünnepnapokon vagy jelentősebb családi összejövetelekkor. Egy kemencében sült libapecsenye, a házi túrós rétes és a kiskerti szőlőből származó bor mindannyiunk számára felejthetetlen. Őrizzük meg ezeket az értékeinket!

Sorozatunk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Zentai Konzultációs Központja védnökségével valósul meg.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..