* Műveit olvasva először mindig Mikes Kelemen egy mondata jut eszembe: „Úgy szeretem Rodostót, hogy soha nem feledem Zágont”. Ebben a kontextusban az ön Zágona alatt én a Drávaszöget értem. Jó ez a meglátás? Vagy tévedek? S ha már itt tartunk: hogyan fogalmazná meg, mit jelent önnek a szülőföld?

— Érdekes egybeesés, hogy két évvel ezelőtt a Mikes-évforduló kapcsán a marosvásárhelyi Látó folyóirattól kerestek meg hasonló kérdéssel, mert esszésorozatot közölt erre a témára. Az író sorsemlékként tekint a szülőföldjére. Ha valaki elolvassa a Drávaszögi kereszteket, rájön, hogy nem nosztalgiáról van szó. Érdemes a mélyebb rétegekbe is lemerülni. Már a címét sem olyan könnyű megfejteni, mint amilyennek első látásra tűnik. Egy apokrif legenda felépítését kihívásnak tekintettem, és azzal az elszántsággal láttam munkához, hogy az olvasók felismerjék, és akár kedvet is kapjanak az eredeti helyszín felkeresésére.

* Nem volt újvidéki diák — a középiskolát, az egyetemet Magyarországon végezte —, most mégis az egyik legdélibb, a joghurtforradalmat is megélt Duna-parti városban él, könyveit viszont az anyaországi kiadók jelentetik meg. Van tehát kishaza meg nagyhaza? Vagy hogy is van ez?

— A kérdés sokkal egyszerűbb, mint bárki gondolná. Azoknál a kiadóknál jelentek meg műveim, amelyek kérték tőlem. Vajdaságban az utóbbi tíz évben ez csak az Életjelnek jutott eszébe, így jelenhetett meg az átdolgozott Drávaszögi keresztek a Klasszikusaink sorozatának első köteteként, és ugyanitt jelenik meg a következő vajdasági kiadású könyvem is. Az Idegen című trilógiám pedig Budapesten, az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.

* Írói munkásságának egyik elismerése volt egy németországi ösztöndíj is. Hozott-e a szemléletmódjában, kifejezésében változást ez a nyugati tapasztalás?

— Igen, nagyon is sokat hozott. Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy egyetemi éveim alatt a nyarakat Messkirchben töltöttem, Heidegger szülővárosában. A véletlen hozta így: éppen itt volt vendégmunkás a nagynéném, aki nekem is talált munkát, és megkereshettem a zsebpénzemet. Mivel augusztusban már elkezdődött a tanítás, alkalmam volt benézni néhány órára is. Itt hallottam először, hogy vannak óriásai a német irodalomnak, de azért a szülőföld irodalma is kötelező tananyag. Az első nyugati tapasztalás még ebből az időszakból eredeztethető: a hitelesség és az eredetiség a szempontok között igen előkelő helyen áll.

* A modern, kortárs európai irodalomban tájékozott embernek az elektronikus könyvek világában van-e jelentősége a személyes jelenlétnek, az itt- vagy az ottlétnek?

— Mindenütt kíváncsiak az íróra. Az irodalmi fesztiváloknak más országokban nagy közönségük van. Szilézia fővárosában, Wroclawban ember nagyságú plakátok hirdették a rendezvényeket, a felolvasóesteken minden alkalommal megtelt a moziterem, mely napközben a nemzetközi könyves szakma egyik legjelentősebb találkozóhelye volt. A személyes jelenlét folytán a meghívottaknak lehetőségük nyílik rá, hogy később más fesztiválokon is részt vegyenek. A lipcsei könyvvásáron díszvendégként voltam jelen, és Horvátország színeit képviseltem. Mivel a vásár központi témája az elektronikus könyvkiadás volt, a rendezvény hivatalos antológiáját egy dupla CD-n jelentették meg, német nyelven. Ismert német színészek előadásában szólalnak meg rajta a novelláink. A CD-t ma már bárki letöltheti. Hosszan sorolhatnám azok nevét, akikkel Európa más-más városaiban együtt tartottam felolvasóestet — nemcsak európaiak voltak közöttük, több szerzőt ismerek az Egyesült Államokból is. Személyes találkozások nélkül nemigen alakulhat ki ismeretségi kör. Más szemmel olvasom a könyveiket is azoknak, akikkel már találkoztam. Ha visszatekintünk a 20. századra, megállapíthatjuk, hogy akkor még szinte mindenki ismert mindenkit.   

* Most Márai-díjat kapott, s nekem, a kívülállónak úgy tűnik: a sorsuk néhány mozaikkockája hasonlít egymásra... Vagy ez netán optikai csalódás?

— Balog Zoltán nemzetierőforrás-miniszter a díjátadáson elmondta, hogy az idei Márai-díjas egy olyan kisebbségi sorban élő prózaíró, akiben benne van az, ami Márai Sándort is naggyá tette: zsenialitásán és géniuszán felül az a körülmény, hogy identitását a soknyelvű közegben is megőrizte. Nemcsak naggyá tette Kassát, hanem most Európa kulturális fővárosává is. Megtisztelő párhuzam, melyhez nekem nem illene semmit sem hozzátennem. 

* Mit jelent Önnek a kisebbségi sors, melyhez szemmel láthatólag ragaszkodik, annak ellenére is, hogy könyveit Magyarországon vélhetőleg többen olvassák, mint itt?

— Az írás magányos tevékenység. A hely erre tökéletesen alkalmas. Már leszoktam arról, hogy külön a kisebbségi sorson töprengjek. Itt is ismerik minden könyvemet.