Mi az a cancel culture?

Nem titokzatoskodom, aki nem tudja, hogy mi az a cancel culture, vagyis az eltörlés kultúrája, azt emlékeztetném, hogy néhány évvel ezelőtt több felháborító eset is történt, mely után híres emberek tűntek el a nyilvánosság szeme elől. Az eltörléskultúra egyfajta kiközösítés. A közösség kizárja magából azt az egyedet, amelyik valamilyen elfogadhatatlan dolgot tett.

Mindjárt hozok néhány példát, de kezdjük a legismertebbel. A számos filmből ismert Kevin Spacey szexuális zaklatási ügye 2017-ben robbant ki. A közönség azonban még azelőtt döntött a színész sorsáról, hogy a bíróságon ítélet született volna. Kiírták a Kártyavár című sorozatból, melyben ő volt a főszereplő, a gátlástalan politikus, aki az Egyesült Államok elnökévé válik, majd jeleneteit egy másik színésszel forgatták újra az akkor már kész A világ összes pénze című filmben. Ebben is ő volt a főszereplő. Majd évekig nem hívták sehova, ő eltűnt, a perek pedig csak a közelmúltban kezdődtek. Az Oscar-díjas színészt négy férfi ellen 2001 és 2013 között elkövetett zaklatással vádolták Londonban, a bíróság azonban július végén felmentette az ellene felhozott vádak alól. Amerikában is folyik ellene eljárás, a kérdés csupán az, hogy ha ott is ártatlannak találják, akkor mi lesz vele. Visszatérhet-e? Kérhet-e kártérítést a kiesett bevételei miatt? És ugyanilyen jóindulatúan fogalmaznék-e én is, ha bűnösnek találták volna?

A másik ismert eset Louis CK humoristáé, aki be is vallotta, hogy akaratuk ellenére maszturbált nyilvánosan nők előtt. Televíziós műsorát elkaszálták, élő műsorait lemondták. Aztán néhány csendes év után a standupos a főbejáraton tért vissza, előadásaira hónapokkal előre elfogynak a jegyek, és visszatérési műsorában még humorizált is az esettel. Az eltörlők memóriája is könnyen törölhető.

Fotók: Tanjug 

J. K. Rowling írónő sem járt sokkal jobban, tiszta szerencse, hogy most már nem ezen a néven, hanem Robert Galbraithként jelenteti meg műveit. Az írónő a közösségi médiában többször is transzfób megjegyzéseket tett, végül az ütötte ki a biztosítékot a követőinél, amikor egy cikket nyíltan kritizált azért, mert az a transzneműekre egy semleges kifejezést használt: emberek, akik menstruálnak. J. K. Rowling szerint azoknak az embereknek, akik menstruálnak, már van megnevezésük, majd kifejtette, hogy ha tagadjuk a biológiai nem létét, akkor eltöröljük a nők valóságát is. Nos, a transzneműek és szimpatizánsaik körében így lett a Harry Potter-sorozat írója végképp eltörölve, mások szemében viszont éppen ezek a megjegyzések tették szimpatikussá, így a varázslóiskoláról szóló könyvei továbbra is igen népszerűek.

Hiába tért vissza a Szex és New York sorozat vagy legalábbis annak a folytatása a tévék képernyőjére, Mr. Big karakterének jelenlétét nem sokáig élvezhették a nézők. Carrie Bradshaw megtalált nagy szerelme és házassága a karakter halálával ért véget, ennek oka pedig az, hogy az őt játszó színész, Chris Noth szintén szexuális zaklatási vádakkal néz szembe. Az ügy még nem zárult le, az És egyszer csak… című sorozat második évadának írói viszont már odáig mentek, hogy megkérdőjelezték azt is, hogy Carrie jól döntött-e, amikor Biget választotta.

Az internetes nép kiközösítésének a legnagyobb áldozata azonban (teljes joggal) az éppen a csúcsra érő Armie Hammer volt. A sármos színész szinte minden főszerepet kezdett megkapni, amikor kiderült, kéretlen üzenetekkel bombázott nőket, napvilágra került fétisei között pedig a kannibalizmus, a nemi erőszak és a szadizmus is szerepelt. A már leforgatott filmjeiből amennyire lehetett, törölték, új felkéréseket nem kapott, egy nemrég megjelent kép szerint a Kajmán-szigetekre vonult vissza, ahol ingatlanbérletekkel foglalkozik.

Kanye West mellől eltűntek a kiadói, az ügyvédei és a szponzorai is, miután a rapper antiszemita gondolatokat osztott meg az interneten. Will Smith saját magát ütötte ki, amikor az Oscar-díj-átadón egy viccért pofon vágta a műsorvezető Chris Rockot. A színésznek nemcsak a filmjei álltak le, hanem az akadémia díjátadóiról is kitiltották. Ellen DeGeneres beszélgetős műsorainak egyelőre biztosan vége, miután kiderült, hogy toxikus munkahelyi légkört teremtett, és megalázóan bánt munkatársaival.

Magyar vizek

A magyar közéletben leginkább a #metoo-mozgalommal összeköthető esetek után „töröltek el” embereket, de ahogy a kis magyar közéletet ismerjük, bizonyosan nem végleg.

Marton László rendező volt az egyik első magyar közszereplő, akit a #metoo kirobbanása érintett. Kirúgták a Vígszínházból, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetemről is. A nagy felháborodás azonban nem tartott sokáig, már egy évvel később, 2018-ban újra rendezhetett.

A másik ismert színházi alak, akinek a neve azonnal elkezdett közszájon forogni a szexuális zaklatások kapcsán, Kerényi Miklós Gábor volt. Az Operettszínház művészeti vezetője viszont annyira ismert és rettegett ember hírében állt, hogy előbb csak névtelenül írtak zaklatásairól, ám amikor nyilvánosságra került a neve, azonnal kirúgták. Előbb külföldön, végül már Magyarországon is újra munkát vállalhatott, de az Operettszínházba nem térhetett vissza.

És a legfrissebb ügy: Tóth Gabi énekesnő megcsalta a férjét egy táncossal, ezért Krausz Gábor szakács elköltözött otthonról, a pár válik. A bulvár semmilyen körülmények között nem szokott érdekelni, és ez az eset is csak azért keltette fel a figyelmemet (és nem csak az enyémet), mert Tóth Gabi az utóbbi években ősasszonyként, ősanyaként, a feleség, az anya példaképeként állt a nyilvánosság előtt. Most pedig ugyanez a nyilvánosság húzta rá a vizes lepedőt, illetve kárörvend azon, hogy a családi értékeket hirdető híresség belebukott a félrelépésébe. Egyelőre nem lehet tudni, hogy eltörlik-e, mindenesetre néhány szponzori és együttműködési megállapodást már elbukott. A közvélemény pedig még rágcsálja egy kicsit az ügyet, mielőtt végleges ítéletet mond.

Szerbia

Nem maradhat ki a legismertebb szerbiai ügy sem. Nem művészről van ugyan szó, de óriási felháborodást keltett, amikor 2015 decemberében Bratislav Gašić akkori védelmi miniszter ízléstelen megjegyzést tett, amikor az egyik újságírónő letérdelt, hogy ne legyen az operatőröknek útban, de rögzíteni tudja a politikus nyilatkozatát. „Szeretem azokat az újságírónőket, akik könnyen letérdelnek” — mondta a tárcavezető, aki ezzel ki is kommentálta magát a minisztérium éléről. A kijelentését akkora felháborodás követte, amelyet nem lehetett figyelmen kívül hagyni, ezért három hónappal később menesztették. 2017-től azonban már a Biztonsági és Információs Ügynökséget (BIA) vezette egészen 2022-ig, amikor a választások után ő lett az ország belügyminisztere.

Elválasztható-e a mű az alkotójától?

Örök kérdés, hogy szerethetünk-e úgy egy művet, hogy közben tudjuk, alkotója bűnöket követett el. Én szeretem elválasztani egy szerző magánéletét a művétől, és igaz is, hogy valaki lehetett a magánéletében egy zsarnok állat, de közben gyönyörű zenét vagy regényt írt. Az áldozatokról azonban soha nem szabad megfeledkezni. Régen mondhatták azt az emberek, hogy nem tudtak a művész tetteiről, honnan is tudhattak volna. Manapság viszont éppen az internet ad lehetőséget arra, hogy egy-egy énekes, színész, író vagy akár influencer minden lépéséről tudjunk, így a saját felelősségünk, hogy ennek a tudásnak a birtokában mit teszünk vagy mit nem teszünk. Elmegyünk-e egy olyan koncertre, amelyen az előadók melegellenes kijelentéseket tesznek, vagy akikről kiderült, hogy fiatal lányokkal szexeltek azok akarata ellenére? Megvesszük-e egy író könyvét, aki kiszolgálta az elnyomó rendszert, vagy szexrabszolgákat tartott otthon? Vagy ne legyünk ennyire extrémek, akarunk-e olyan zenét hallgatni, olyan festményben gyönyörködni, olyan filmet nézni, olyan könyvet olvasni, amelynek az alkotói számunkra nem elfogadható kijelentéseket tettek? Támogatjuk-e további tevékenységüket, vagy azt mondjuk: amit csinál, az jó ugyan, de ahogy a világról gondolkodik, az nem helyes, ezért inkább kitörlöm az életemből?