Az immunrendszer, a szervezet kórokozókkal szembeni védekezése csodálatosan szervezett rendszert alkot. Állandó készenlétben védelmez bennünket például a vírusoktól és más ártó tényezőktől, melyek megbetegíthetnek. Az immunrendszer mindezt oly hatékonyan végzi, hogy működését észre sem vesszük.

Amikor jól érezzük magunkat, nem sokat törődünk a védekezőrendszerünkkel vagy azzal, hogy mit tesz. Viszont ha a kórokozók bejutnak a szervezetünkbe, megfertőződünk. Ilyenkor általában belázasodunk, legyengülünk, és hányingerünk vagy hasmenésünk lesz. Egy kevés pihenés után azonban többnyire ismét rendbe jövünk. A gyógyulást immunrendszerünknek köszönhetjük. Azonfelül az immunrendszerünk emlékszik a legtöbb korábbi, fertőzést előidéző kórokozóra, nevezetesen ha egy ilyen kórokozó ismét bejut a szervezetünkbe, nem betegszünk meg tőle. De ha egy új (ismeretlen) vírussal találkozunk, ezzel szemben már nem nyújt védelmet. Minden új fertőzésnél a védekezőrendszernek mindent elölről kell kezdenie, hogy kialakuljon a kórokozóra vonatkozó emlékezet.

Az immunrendszer működése nem tekinthető önálló, önmagát szabályozó egységnek, hanem nagyon szoros kapcsolatban van az idegi és a hormonális folyamatokkal. A gondolatok, az érzelmek és az immunrendszer szétválaszthatatlanul összefonódnak. Például a fáradtság, a szorongó állapot, a depresszió megterheli az immunrendszert. A három rendszer kapcsolatának kulcselemei a biokémiai közvetítők, melyeket nemcsak az idegrendszeri és a hormonális sejtek termelnek, hanem az immunsejtek is. A központi idegrendszer jelentősen módosíthatja az immunrendszer működését, ezzel szemben az immunrendszer is képes megváltoztatni az egész központi idegrendszer szabályozását, ha a szervezetet érintő fenyegető vagy károsító hatások ezt szükségessé teszik. Pedig az immunrendszer hihetetlen dolgokra képes még agyongyötört testünkben is: legyőzi azt a milliónyi kórokozót, amely naponta bombáz bennünket, felismeri a hibás (rosszindulatú) sejteket, és gyorsan eltakarítja őket, felismeri az egészségünket veszélyeztető anyagokat, és mindent megtesz azok hatástalanításáért. Ám ahhoz, hogy kifogástalanul tudjon működni, nekünk is támogatnunk kell, különben a sorozatos támadásban kimerül, s az állandó harcban alulmarad. Olykor az elképesztően hatékony immunrendszer is támogatásra szorul. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy saját egészségünk felett igenis át tudjuk venni az irányítást, apró életmódbeli változtatásokkal nagymértékben javíthatjuk életünk minőségét és akár a hosszát is, mivel esélyünk van súlyos betegségek elkerülésére is.

Milyen okok vezethetnek az immunrendszer gyengüléséhez?

Stressz: A gond, düh, harag, félelem, kóros aggodalom, a rágódás („mi lett volna akkor, ha…?”) hatására szervezetünk működése teljesen átalakul, amire általában oda sem figyelünk. Például a betegségtől való félelem, a szorongás stresszt okoz a léleknek, ami gyengíti az immunrendszert. Ötperces dühroham, erős stresszhatás akár 5-6 órára is blokkolhatja az immunrendszer aktivitását, tehát leáll a lymphocyták képződése, így a kórokozók könnyebben bejuthatnak a szervezetbe, ahol betegségeket robbanthatnak ki. A lelki megrázkódtatások érzékelhető elváltozást idéznek elő az ember testében. Ilyenkor „elfárad” a lélek, vele együtt az immunrendszer is, meggyengülnek vagy lassúbbakká válnak az immunsejtek. A fáradt védekezőrendszer számtalan veszélyt hordoz magában, például könnyebben kapunk el betegségeket. A heveny, hirtelen fellépő stressz elsősorban az emésztőrendszert károsítja (gyomorpanaszok, gyomorfekély, funkcionális emésztőrendszeri betegségek), míg a krónikus, állandóan fennálló stressz az idegrendszert és az immunrendszert rombolja elsődlegesen. A vírusok márpedig jó táptalajra találhatnak a stressztől legyengült szervezetben.

Túlsúly: A test zsírszövete olyan hormonokat állít elő, amelyek gyulladáshoz vezethetnek, csökkentik az immunsejtek működésének hatékonyságát, megzavarják a hormonháztartást. Aki túlsúlyos, az sokkal fogékonyabb a fertőzésekre, illetve növekedhet nála a daganatos betegségek, valamint a diabétesz kialakulásának kockázata.

Folyadékpótlás: A kiszáradt szervezet érzékeny a fertőzésekre, ezért figyeljünk a folyadékpótlásra. Elegendő víz nélkül a szervezet dehidratálódik, a vér pedig „ellustul”, hiszen a folyadékbevitel elégtelenségéből adódóan sűrűbb lesz, nehezebben áramlik. Napi 3-4 liter ásványvíz bevitele szükséges. A zöld tea is besegít az immunvédelembe, sőt, naponta egy-egy csészényi még a vérkeringésnek is jót tesz.

Alváshiány: Nagymértékben károsítja az immunrendszert, mivel megemelkedik a stresszhormon-, azaz a kortizolszint. Napi 7-8 órát pihenjünk!

A társas kapcsolatok hiánya: A magányosság erősen rontja a betegségekkel szembeni természetes ellenállásunkat, a társas kapcsolatok hiánya rossz hatással van az immunsejtek működésére, mert gyengíti őket. Ez magyarázza a magányos emberek körében tapasztalt magasabb halandóságot, illetve számos betegség gyakoribb előfordulását. A magány mint krónikus stresszállapot sok mindenért felelős, például a szívkoszorúér-betegségért, a kettes típusú diabéteszért, az ízületi gyulladásokért, az Alzheimer-kórért és a demencia kialakulásáért. Az orvosok ezért arra biztatnak: beszélgessünk, találkozzunk ismerőseinkkel, barátainkkal, osszuk meg velük életünk történéseit, hogy oldjuk a feszültséget, kiadjuk haragunkat, és ne maradjon bennünk szorongás.

Túlzott cukorfogyasztás: A magasabb vércukorszint jelentősen képes redukálni az immunválaszt, illetve megzavarja az immunsejtek egészséges viselkedését. A cukor mindemellett tápláléka is a vírusoknak és a baktériumoknak.

Pesszimista hozzáállás: Azok, akik sötéten látják a világot, gyakrabban, hosszabban lesznek betegek, mint azok, akik optimisták. Ha az ember fitt, aktív, optimista, és képes humorral kezelni a nehéz helyzeteket, ellenállóbbá válik.

Mozgásszegény életmód: A tudósok szerint a mozgás arra ösztökéli a szervezetet, hogy citokineket termeljen — ezek olyan fehérjemolekulák, amelyek az immunsejtek közötti információátadásért felelnek. Kutatások szerint már napi 20 perc kímélő torna, esetleg séta vagy szabadban való tevékenykedés is sokat segít.