A Japánban megrendezett verseny István második világbajnoksága volt, hiszen 2017-ben indult a Balatonon tartott hosszútávúszó-vb-n, emellett három Európa-bajnokság áll a neve mellett, Bledben, Kranjban és Rómában is képviselte ugyanis az országot, Szabadka városát és a Spartacust.

— Japánban, mely nagyon messze, 12 000 kilométerre fekszik Szabadkától, teljesen más világ fogadott. A felkelő nap országába nem volt egyszerű eljutni, ehhez a jóakarat mellett pénzre is szükség volt. Sokan biztattak, ne szégyelljek segítséget kérni, utazzak ki Japánba, és mérettessem meg magam a világ legjobb, hasonló korú úszói között. A veteránok mezőnyében egyedüli szerbiai úszóként ugrottam medencébe, rajtam kívül még a szintén szabadkai Barna Andrej állt rajtkőre, ő azonban néhány héttel korábban, a felnőtt-világbajnokságon úszott. Tíz napot töltöttem Japánban, aminek költségeit szerény nyugdíjamból nem tudtam volna fedezni, viszont ismerőseim és barátaim mellett Szabadka Városa is segített, és ott lehettem a vb-n — mondta Priboj István.

Priboj István

A világbajnokságon három sprintszámban indult: 50 gyorson a 14. helyen ért célba, 50 mellen és pillangón pedig öt japán úszó mögött 6.-ként érintette meg a falat.

— A verseny előtt az első tízbe kerülést tűztem ki célul. Ha a vb-t nem Japánban, hanem valamelyik európai országban tartották volna, akkor minden bizonnyal érmet nyertem volna, hiszen nem úszott volna ennyi japán versenyző — állapította meg.

István egész életét a szabadkai sportnak és a Spartacusnak szentelte. Versenyszerűen úszott, vízilabdázott, jégkorongozott, könnyűbúvárkodott, de a síelés sem állt távol tőle. Sportpályafutása lezárása után az említett sportágakon kívül labdarúgó-játékvezetőként is tevékenykedett, az 1984. évi szarajevói téli olimpián a bírói szövetségben tevékenykedett. A nemzetközi jégkorong-játékvezetői vizsgát Németországban tette le, sízésben és úszásban is nemzetközi bírói rangot szerzett. Mindig igyekezett a legjobb tudása szerint, igazságosan megítélni a mérkőzéseken, versenyeken előforduló helyzeteket. Testnevelő tanári oklevelet a belgrádi Testnevelési Főiskolán szerzett, majd Szabadkán kapott állást. Leghosszabb ideig a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában dolgozott, de tanított az Egészségügyi Középiskolában és az Építőmérnöki Karon is. 2005 óta hosszútávokon is úszik, többszörös országos bajnok és kupagyőztes a korosztályában, az elmúlt idényben a nyolcvan—nyolcvannégy éves korcsoportban állhatott a dobogó legfelső fokára.

A kiváló sportembert dr. Pásztor Bálint, a Szabadkai Városi Képviselő-testület elnöke fogadta (Dr. Pásztor Bálint Facebook-oldala)

Japánban először járt, a versenyek közötti szabadnapon Hirosimába is ellátogatott, ahol 1945. augusztus 6-án felrobbant az első atombomba.

— A Fukuoka és a Hirosima közötti 440 km-es távolságot a vonat 1 óra 8 perc alatt tette meg, ami ott nem is számít távolságnak. Japán teljesen más világ, csak az égbolt és a nap ugyanaz, mint nálunk, minden más különbözik. Jó volt közöttük, de nem sokáig tudnék ott élni, mert idegennek éreztem magam. Németországot a munka, a rend és a fegyelem jellemzi, Japánt a felsorolt három mellett még a pontosság, a kedvesség, a biztonság és a tisztaság is. Sokkal magasabb az életszínvonal, mint itthon, ami az élet minden területén látszik. A helyiek nyugodtak, türelmesek, kiegyensúlyozottak, ott-tartózkodásom alatt egyetlen éles fékezést sem hallottam, koccanást sem láttam, és hangos szó sem hangzott el. Mindenhol fegyelem és rend tapasztalható. Rendkívül segítőkészek. Amikor látják, hogy az idegen térképpel a kezében keres valamit, akkor odajönnek útbaigazítani. A tájékozódás enélkül nehéz lenne, hiszen a japán írást nem ismerjük. Az ország déli részén óriási forróság uralkodott, ehhez pedig magas páratartalom is társult. Az épületekben, helyiségekben működött a légkondicionáló berendezés, viszont a szabadban úgy éreztük magunkat, mintha sütőben volnánk, még lélegezni is nehéz volt. A japánok alacsonyak, így ennek megfelelően ott minden kicsi. Az emberek vékonyak, súlyfelesleg nem igazán van rajtuk. A 4 x 4 méteres apartmanomban főztem magamnak, az étteremben való étkezés nagyon sokba került volna. Levest itthonról vittem, ott pedig főleg tejet, kenyeret, paprikát és paradicsomot vásároltam. A verseny helyszínén kimonóba öltözött hölgyek és urak különféle helyi ételeket kínáltak, melyeket én is megkóstoltam, viszont maradok inkább a mi ízeinknél — foglalta össze az országról és a japán népről szerzett benyomásait.

Szabadkán Priboj István a legidősebb aktív, igazolt sportoló, de meglehet, hogy Szerbiában is ő az egyetlen, aki a nyolcvanegyedik életévén túl is évente 14-15 versenyen vesz részt. A szerbiai hosszútávúszó-liga versenyein rendszeresen rajthoz áll, emellett nem hagyja ki a veteránbajnokságokat sem, melyekből kettő van, nyáron Belgrádban az országos, télen pedig Óbecsén vagy Újvidéken a tartományi bajnokságot tartják meg. Szívesen jár magyarországi viadalokra is, a világbajnokság után részt vett a debreceni nemzetközi veteránversenyen, melyen két cseh úszó mögött, de a magyarországiakat megelőzve, a 3. helyen végzett, a Szeged melletti Maty-éren pedig a 3 km-es maratoni távon szerepelt eredményesen.

Néhány az idei szezonban szerzett érmekből és serlegekből

— Az úszást és a versenyzést nem szeretném abbahagyni, amíg az egészségem szolgál, addig csinálom. Ha anyagi támogatáshoz jutok, akkor további világbajnokságokon is indulnék, de csak akkor, ha Európában rendeznék meg őket. Márciusban Katar fővárosában, Dohában lesz a vb, de erről nem gondolkodom. A nyolcvanötödik évem betöltése után is szeretnék vb-n szerepelni, hiszen a nyolcvanöttől nyolcvankilenc évig terjedő korcsoportban én lennék a legfiatalabb öreg. Most a 12. korosztályban versenyzem, az pedig a 13. korosztály lenne. Bízom abban, hogy terveim valóra válnak — mondta Priboj István.

A nyolcvankét éves sportember hetente többször úszik a kiserdei és a Harcosok sorakozója lakótelepen lévő medencében, két alkalommal pedig Mórahalmon készül a versenyekre. Az úszás és a sport szeretete mellett erőt adnak neki ismerősei, barátai és korábbi tanítványai is, akiknek biztatásából a további kihívások sikeres teljesítéséhez merít erőt.