— Szépen megleszünk egymás mellett — mondta az urának. — Először is szétverjük ezt a ronda tornácot, Leon. A tornácok már nincsenek divatban, tudod-e, Leon?

— Sarah — tiltakozott Leon. — Én szeretem ezt a tornácot. Olvasásra, pihenésre nagyon alkalmas.

— Ostobaság! Olvasni mindenütt lehet. Ó, nagy munka vár ránk. Kellemessé akarom tenni a lakásunkat. Egymás mellett megöregedni, igen, de varázslatos környezetben. Van ebben egy cseppnyi romantika, tudom. Csönd és békeség... neked erre van szükséged, drágám. A szíved végett. Gondolj csak arra, mit mondott az orvos. Kerülni az izgalmakat... Tehát egyetértesz velem?

— Igen, Sarah.

— Tudtam! — mondta Sarah diadalittasan.

Sarah munkához látott. Felkereste Edward Lustigot, a lakástervezőt. Ez az Edward értett a nőkhöz, és természetesen kiválóan értett a szakmájához is. Érdeklődéssel hallgatta az asszonyt, majd megtekintette a házat. A munkálatok három hónapig húzódtak el.

Mrs. Stern gyakran perelt a tervezővel.

— Nem értem — mondta —, elhatároztuk, hogy a házat újjávarázsoljuk, és valami most mégis hiányzik.

— Nem tetszik a falak színe?

— A színek tökéletesek.

— Talán a szőnyegek? Rossz közérzetet keltenek önben?

— Nem, nem.

— Hát akkor? Hol rontottuk el?

A tervező gondolkodott. Néhány lépést tett a szobában, majd megszólalt:

— Nem szeretném felbosszantani, de...

— Beszéljen bátran.

— Őszintén szólva én csak egyetlenegy választ tudok adni.

Az asszony megremegett.

— Leon! Leon rontja a lakás harmóniáját.

— Vagyis ön, asszonyom, nem kedveli a giccset?

— Mit keres ő egyáltalán ebben a szép házban? Csak totyog ide-oda, és milyen nevetségesen gömbölyű feje van. Ő ahhoz a régi házhoz tartozik. A tornáchoz, a muflonfejhez, a vörös karosszékhez...

— Egyetértek önnel, asszonyom, de mit lehet tenni? Mr. Sternt nem szállíthatjuk el a régiségek boltjába...

— Gondolja? Leon beteg, emiatt nyugdíjazták. Az orvos azt állítja, hogy egy váratlan sokk nagy kárt tehet benne. A legnagyobbat. Tehát át kell élni valami izgalmasat. Ha valamitől megijedne... Edwart, ez magát nem érdekli?

— Érdekel, érdekel, de végeredményben az ön házáról és uráról van szó, nemde?

— Mindez a magáé is lehetne...

Edward közelebb lépett az asszonyhoz.

— Esetleg elejthet egy villanyégőt. Nem gondolja?

*

Még aznap este, amíg Leon nyugodtan pihent az egyik székben, az asszony észrevétlenül besurrant a konyhába, kicsavarta a villanyégőt, és teljes erejéből a falhoz csapta. Akkorát durrant, mint egy bomba.

— Mi történt? — kérdezte Leon. — Összetörtél egy poharat, cicám?

Sarah tudta, hogy kudarcot vallott. Másnap reggel mosolyogva megkérdezte:

— Megvan még az öreg mordály, Leon?

— Melyik?

— Hát amelyikkel elejtetted a muflont.

— A padláson őrzöm. Miért kérded?

— Csak úgy. Magam sem tudom...

Délután felment a padlásra és megkereste a puskát. Megvizsgálta: töltve volt. A szalonba puskástul lépett be. Leon rémülten nézett az asszonyra.

— Egek, óvatosan azzal a fegyverrel!

— Nincs megtöltve — szólt nyugodtan Sarah, és meghúzta a ravaszt. A golyó a kandalló felett süvített el. Leon megkérdezte:

— Nem sérültél meg, drágám?

— Semmi bajom — válaszolta Sarah dühösen. — Majdnem átlőttelek, és te velem vagy elfoglalva?

— Igazad van. Majdnem eltaláltál... Megyek, lefekszem.

*

— Csőd, csőd, csőd — panaszkodott az asszony másnap a tervezőnek. — Leon mindent elbír. Szívós, mint a bivaly. A puskalövés után engem féltett, saját magával édeskeveset törődött.

— Tehát szereti. Nem mellékes körülmény... A szívén viseli az ön sorsát. Ha magával történne valami — megszakadna a szíve, nem gondolja?

— Volna egy megoldás... Felakasztom magam!

Leon minden reggel pontosan 7.30-ra állította be az ébresztőórát, ám azon a végzetes napon Sarah megelőzte. Nesztelenül elhagyta az ágyát, lement a szalonba és a következő szöveget írta a papírra:

„Egyetlenem! Bocsáss meg, amiért fájdalmat okozok neked. Ez a harminc év veled gyönyörű volt. Nehéz arra gondolni, hogy te előbb halhatsz meg, mint én. Nem bírnám tovább az életet nélküled. Drágám, bocsáss meg nekem, ha megtalálsz a pincében. A te Sarah-d”.

Megírta a levelet, és besétált a hálószobába. A levelet letette Leon párnájára, majd lement a konyhába, s megtalálta a kötelet. Gyerünk a pincébe! Lent tanácstalanul megállt és szék után kutatott, az „öngyilkosság” anélkül aligha követhető el. Sokáig hasztalan matatott az ócska holmik között, széket nem talált. Visszament a szalonba, felkapott egyet, a legszebbet a bútorgarnitúrából, és röviddel később a pincében szaporán megtette az előkészületeket. Felkapaszkodott a székre, a kötél végét átdobta egy vastag csövön és csomóra kötötte. A hurkot óvatosan áthúzta a fején. Lábujjhegyen állt a széken, fejét egy kissé félrefordította, mert úgy gondolta, hogy ez a póz „élethű”. Most nem marad más hátra, mint várni, mondta magában.

Leon szobájában megcsörrent az ébresztőóra. Most rögtön elolvassa a levelet és elordítja magát. Sarah felvette a legelőnyösebb pózt. Egyik kezével a kötélbe kapaszkodott, hogy elkerülje az esetleges balesetet. Behunyta a szemét. Hallotta az urát, amint a bútorok között botorkál. Végül megnyílt a pince ajtaja. Leon tehát lemászott. Az asszonynak úgy tűnt, hogy Leon szíve most mozdonyként zakatol. Most dobban utolsót a szíve, már-már hallani vélte a test zuhanását... de egyelőre nem történt semmi.

— Nini, no lám — Leon röhögött. — Ki hitte volna? Ez a szék... nekem megtiltotta, hogy üljek rajta – mondta, és egyik lábával kirúgta Sarah alól a széket. Sarah azt érezte, hogy teste meglódul a levegőben.

— Leon — sikoltotta elhalóan —, Leon!

Úgy látszik, hogy Leon semmit sem hallott a sikoltozásból, mert dünnyögve elfordult. Valami olyasmit motyogott, hogy most értesíti a rendőrséget. Az asszony már nem szólhatott utána, mert a lábai a levegőben kalimpáltak.

Néhány nap múlva az orvos letette a sztetoszkópot, és ezt mondta: — Varázslat, Leon. A tragédia után azt vártam, hogy összetörsz, de te kitűnő formába lendültél, öregem.

— Csöndben élek, békességben... meg aztán... visszaszereztem az ócskástól az öreg karosszékemet, hehehe. Az élet szép, ugye.

November 8-ától mindennap este 7.00-kor bűnügyi novella.
Csak a Hét Nap online-kiadásában. 77 napon át. Jó szórakozást!

Ha elmulasztotta, olvassa el az eddigieket is:

1. Ed Diamont: Mindenét elvette
2. Mel Chase: Megásta a sírját
3. William Webb: A szerelem vak
4. David Cruise: Maga az ördög5. Chris Pollack: Számított a támogatására
6. Elmer Morrion: Dolores
7. Gedeon Donella: Nincs okosabb dolga
8. Earl Gardner: Viselkedjen természetesen!
9. Olcsó koporsó — nagy boldogság!
10. Edward Mortimer: Ne aggódj, szívem!
11. Glenn Campbell: Madridot látni, és...
12. Lars Gamble: Gyermekfilmet nézett
13. Chris Norman: Gratulálok, uram!
14. Sohasem dohányoztam
15. Vincent Donaldson: Marisa megcsalt
16. Greg Lassiter: Nem tart sokáig
17. George Mulholland: Humphrey Bogart szellemében
18. Lester Young: Légy óvatos!
19. Wesley Snipes: Színészi adottságokkal
20. William Webb: Szédülékenység
21. Gérard Chabrol: Mi szeretünk téged!
22. Elmer Grant: Gyakran gondol arra, hogy a világot a levegőbe repíti?
23. Vincent Lovano: Megmondom őszintén
24. Chris Pollack: Most megcsókolhatsz!
25. Elmer Grant: A becsületes zsebmetsző
26. George Mulholland: Hát önre nem ügyel senki?
27. Chris Pollack: Tehetségtelen, mint a főtt tök
28. Lester Young: Öt százdolláros
29. Burt Wiseman: Jó napot, George!
30. Ed Grant: Eltemették, megsiratták...
31. Leonard Wayne: Más mint a többi
32. Elmer Greenwood: Az az ember visszatért
33. Carl Lorimar: Nem ügyelt az apróságokra
34. Mark Minghella: Na és a detektívek?
35. Larry Sisner: Nyugodt lesz az álma
36. Larry Sisner: Égnek állt a haja 
37. Edgar LeRoy: Nincs mitől tartani
38. Carl Eastman: Én nem tettem semmit
39. Carl Wiseman: Megmentette az életét
40. Mark Gibson: Harminckilenc áldozat?
41. Carl Lorimar: Miatta szenvedett
42. Larry Sisner: Végre történik valami
43. Victor Mitchum: A macskaköves utca titka
44. William Webb: Elgondolkodtató eset
45. Larry Sisner: Az ördög vigye el!
46. Edmond Toole: Megtaláltalak, emlékezz!
47. Lionel West: A maga hűséges FANTOM-ja!
48. Dustin Sandler: Nincs tovább
49. Wesley Montana: Ha akarod, megteszem
50. Eric Mortimer: Szerette Chaplint
51. Earl Gardner: A vadkan lelépett
52. Louis Damone: A barna paróka
53. William Webb: Te babonás vagy?