Az óbecsei gimnazisták és a Petőfi Sándor iskola tanulói harmadik alkalommal vettek részt november végén Aradon, az Apáczai Csere János Tantárgyversenyen. Az erdélyieken kívül voltak vendégek Arad testvérvárosából, a magyarországi Pécsről, valamint Hódmezővásárhelyről is.
A négynapos kirándulásra, versenyre sokat készültek az óbecseiek. Az általános iskolások elolvasták Csíky Gergely Az Atlasz család című regényét, fogalmazásokat írtak, verset tanultak, a gimnazistáknak ismerniük kellett Varga András Tábornokok c. művét, védőbeszédet írtak ugyanis, ehhez pedig tudniuk kellett az aradi vértanúk életrajzát.
Szűcs Budai Engelbert, a Petőfi Sándor iskola magyartanára két tanítványával járt a versenyen: a nyolcadikos Horvát Martinával és Ördög Valentinával. A gimnazistákat Neorcsity Gábor, Beretka Judit, Zupcsik Ágnes, Péter Krisztián és magyartanárnőjük, Cseri Angéla képviselte.
Tele vannak élménnyel. Erdély szépségéről, a fölkészülésről, a versenyen való szereplésről mesélnek.
- Nagyon tetszett a társaság -- kezd a mesélésbe elsőként Valentina -, úgy megbarátkoztunk a gimnazistákkal, hogy mindenhova együtt mentünk. Pedig azelőtt nem is ismertük egymást. A vetélkedőre itthon készültünk. A regény elolvasásán kívül Tóth Árpád verseiből is ki kellett választanunk egyet, és fejből megtanulnunk. Én az Újévi vers a vén házalóról és a fiatal vigécről címűt memorizáltam. Szép vers, szépen elő lehet adni. Negyedik lettem.
- Én meg ötödik -- szól közbe Martina. - Meg elő kellett adni egy jelenetet Egy haldokló harcos búcsúja címmel. Ezt a feladatot ott kaptuk, erre itthon nem lehetett készülni. Négyen voltunk egy csoportban, így föltaláltuk magunkat.
- Csíky Gergely regénye, amit itthon olvastatok el, tetszett-e?
- Igen - mondja Valentina -, egy dzsentri családról szól, a fiukat, Sándort nem akarták szegény lányhoz adni, aki pedig nagyon megszerette Klárit, a szegény festő lányát. Persze, a szerelem győzött, megesküdtek.
- A versenyen kaptunk egy részletet a regényből - magyarázza Martina --, amelyben a főszereplők az első házassági évfordulójukat ünnepelték. Olyan feladatot kaptunk, hogy magyarázzuk meg, mi okozta a konfliktust a fiatal házaspár közt. Klári arca ugyanis földerült, amikor nyílt az ajtó, mintha valakit várt volna, s a férj azt hitte, hogy a titkos szeretőjét várja. Pedig csak az apját szerette volna újra látni, hisz egy éve nem találkoztak, mivel nem egyezett bele, hogy összeházasodjanak. Meg alaptalan pletykát is terjesztett, mert mindenképpen szét szerette volna választani a fiatalokat. Nem is csoda, hogy Sándor féltékenykedni kezdett...
- Jellemezni is kellett a szereplőket -- teszi hozzá Valentina --, és a regény befejezésének módosítását is megfogalmaztuk.
- Tóth Árpád åszi kérdés című versével készültem -- kapcsolódik a beszélgetésbe Gábor -, a csoportom pedig Az élet csillogó buborék címmel írt esszét. A mai fiatalok értékrendjéről kellett eltöprengenünk. Az aradi vértanúkkal kapcsolatos előadásunkra különdíjat kaptunk.
Ágnes pedig második lett a szavalóversenyen!
- Az előadást Gáborral közösen szerkesztettük meg egy óra alatt. Ennyi idő állt rendelkezésünkre -- mesélte Ágnes. - Le sem írtuk, mit mondunk majd, csak előadtuk azt, ami eszünkbe jutott.
Judit és Krisztián negyedikesek. A szavalás mellett nekik más feladataik voltak. Védőbeszédet kellett írniuk. Egy képzelt aradi vértanút kellett megvédeni, a felmentését kiharcolni. Ezt még itthon begyakorolták. Mindehhez természetesen ismerniük kellett az aradi vértanúk életrajzát is.
- A bácskai születésű Schweidel Józsefet ,,védtem'' -- mondja Judit.
A szervezők a négy nap alatt nemcsak Aradot mutatták meg a versenyzőknek, hanem elvitték a társaságot Világosra, Pécskára is. Beszélgetőtársaim elragadtatással beszéltek az erdélyi táj szépségeiről és az egyéb látnivalókról. Az aradi vértanúk emlékhelyén kívül megtekintették a Szabadságszobrot, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében épült szép épületeket, látták Világoson azt az asztalt, amelyen aláírták a forradalmárok a fegyverletételt... Még színházba is ellátogattak, az aradi származású Éder Enikő előadását nézték meg.
Jövőre Zilahon szervezik meg a vetélkedőt, s ez a kis társaság, azt hiszem, ismét ott lesz!