A rendezvénysorozat megnyitóünnepségének és konferenciájának helyszínéül a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dísztermét választották. Elsőként a kar megbízott dékánja, dr. Ivanović Josip mondta el köszöntőjét.

— Engem személy szerint nagyon megfogott az idei rendezvény jelmondatának mélysége, hiszen a nyelv az, ami összeköt bennünket az őseinkkel, a jelen nemzedékkel és az utódainkkal. Fontos, hogy mindenki az anyanyelvén szólaljon meg, hiszen azzal tudja a leginkább kifejezni az érzéseit — mondta el a kar vezetője.

A zeneiskola diákjai még ünnepélyesebbé tették a rendezvényt

Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, illetve Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket.

A beszédek mellett a művészetek is képviseltették magukat az eseményen. Megyeri Mária vezetésével a Szabadkai Zeneiskola tanítványainak, a PRESTO vonószenekarnak az előadását hallgathatták meg a jelenlevők. Basity Gréta Kosztolányi Dezső-verseket szavalt, míg dr. Antal Anikó Petőfi Sándor Szülőföldemen című versét adta elő. Vilmos Etelka a széki lassú dallamokból adott ízelítőt a közönségnek, majd elkezdődött a konferencia, melynek nyitó előadásában Forgács Tamás szegedi tanszékvezető és egyetemi tanár járta körül a magyar szólásokat és helyes használatukat.

Prof. dr. Forgács Tamás tanszékvezető előadása volt az első

Dr. Vukov Raffai Éva, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának tanára Másképp ugyanaz címmel tartott előadást, melyben a magyar nyelv vajdasági tereit vizsgálta.

— Úgy gondolom, hogy ilyen rövid idő alatt nagyon nehéz átfogóan beszélni a vajdasági magyar nyelvhasználatról, ezért az előadásomban kiemeltem néhány olyan, általam szimbolikusnak vagy ikonikusnak vélt szót, amelyet ha kimondunk, akkor rögtön tudjuk, hogy ez Vajdaságból ered. Emellett egy nagyon érdekes közösség, az al-dunai székely települések nyelvhasználatát is érintettem, melyek megőrizték a 150 évvel ezelőtti betelepedéskor hozott anyanyelvüket, ilyenek például a székelykeveiek. A harmadik témám azokkal a Facebook-oldalakkal volt kapcsolatos, ahol a nyelv volt a főszereplő, mint például a Rokon Ilonka esetében. Ennek az a különlegessége, hogy a vajdasági beszélők ezáltal újraépítik a vajdaságiasságot a nyelvhasználatban, és megmutatják, hogy mit tudnak a vajdasági nyelvváltozatról.

Juhász Judit a rendezvény kapcsán annak fontosságát hangsúlyozta, hogy időnként fénykörbe kell állítani a magyar nyelvet, és ebben a határon túliaknak is jelentős szerepük van.

— Szeretjük a délvidéki barátainkat, mindazokat az embereket, akik hozzánk tartoznak. Az Anyanyelvápolók Szövetsége teljes nemzetben gondolkodik, mi együtt vagyunk, és ezt ki szeretnénk fejezni határok nélkül. Tavaly a felvidéki Somorján szerveztük meg a központi ünnepségeket, most pedig a nyelv nemzedéke és kézfogása gondolatkörben Délvidéken voltunk együtt. Úgy gondolom, az, hogy Szabadka, Tóthfalu, Újvidék, Ada, Óbecse, Nagykikinda, Zenta otthont ad, és ünnepli a magyar nyelvet, hogy az itt élő emberek tudják, érték az, hogy magyarul beszélhetnek, nemcsak eszménye az anyanyelvi mozgalomnak, hanem megtartóereje is. Ide jövünk hazafiságot tanulni, csodálatos, délvidéki régióra jellemző ízeket, szavakat, fordulatokat, és továbbadjuk azt az örömöt, hogy mi összetartozunk. Úgy érzem, az a legfontosabb mondanivalója az eddig 57 alkalommal megtartott rendezvénysorozatnak, hogy kifejezésre juttassuk, számíthatunk egymásra, és hogy az igényes nyelvhasználat nem öncélú szépelgés, hanem valamennyiünket az élet minden területén segíti, erősebbé és versenyképesebbé teszi. Különösen a kisebbségi nyelvek tulajdonosait igenis megemeli, ha az anyaország nyelvét is tudják, használják, nem csak az államnyelvet. Többek vagyunk azáltal, ha ragaszkodunk az anyanyelvhez, és ha magasra emeljük a műveltséget. Az a kincs, amely a magyar nyelv sajátja, nem évült el, éppen ellenkezőleg, a XXI. századi modern ember számára is kapaszkodó és nagyon fontos alap — emelte ki az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, akitől azt is megtudtuk, hogyan indult újtára a rendezvénysorozat. — 1967-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nyelvészeti csoportjának vezetője Grétsy László tanár úr volt, aki jelenleg a szövetség tiszteletbeli elnökeként segít bennünket. Ő gondolta azt annak idején, hogy a nagy sikerű csillagászati hét mintájára megpróbálnak egy hetet szentelni a magyar nyelvnek. Álmukban sem gondolták, hogy az első kezdeményezés túlél két nemzedéket, és immár az 57.-nél tartunk. Az volt a céljuk, hogy növeljék a magyar nyelvnek a tisztességét és az értékét, hogy az emberek számára legyen természetes, hogy magyarok, illetve magyarul beszélhetnek. Ők bizonyosan már akkor gondoltak a szétszakított magyarságra, melynek meg kellett küzdenie a nyelvéért, és nagyon sok megpróbáltatást, hátrányt szenvedett el az anyanyelve megtartásáért. Tudjuk, hogy ennek ellenére megindult a nyelv szétfejlődése a vegyes házasságokkal, az államnyelv behatásával, sok oldalról érte sérülés az anyanyelv használatát. Éppen emiatt a középpontba, a fénybe kell állítani a magyar nyelvet. Úgy gondolom, nagyon fontos az a hűség, ha valaki ma a Délvidéken magyarnak vallja magát, magyarul beszél, és a magyar irodalomra úgy tekint, mint egy örökségre, hagyatékra az őseinktől, hiszen mindebből fel tudjuk építeni magunkat. Külön öröm számomra, hogy a délvidéki fiatalok minden évben megjelennek a Kazinczy-versenyen és az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati versenyen, és szurkolhatunk nekik. Ők azok, akik továbbviszik és nemesítik azt a nyelvet, amely az övék, és amely sokkal többet kifejez, mint egy nyelv, amelyen kommunikálunk

Juhász Judit

A megnyitóünnepségen kívül Szabadkán a városi könyvtár és a Svetozar Marković Gimnázium is egy-egy állomása volt a programsorozatnak. Nagykikindán az Egység Magyar Művelődési Otthonban a konferenciák mellett előadó- és könyvbemutató estet is rendeztek. Óbecsén könyvbemutató és színházi előadás várta az érdeklődőket. Adán a tudományos értekezések mellett a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület bemutatása gazdagította a találkozót. Zentán játékos anyanyelvi vetélkedőt tartottak az általános iskolások számára a Thurzó Lajos Általános Iskolában. A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében bonyolították le a záróünnepséget, melyen átadták az első Anyanyelvünkért Emlékérmet Szamosvölgyi Péternek, Sátoraljaújhely polgármesterének.