A budapesti székhelyű Félúton Alapítvány elsődleges célja az alkoholbetegek mentális gondozása, a betegség megértésében való segítségnyújtás), a félelmek, szorongások csökkentése, a reménykeltés, a vállalható jövőkép és a reális életstratégia közös kidolgozása, valamint a fiatalok őszinte, nyílt tájékoztatása az alkoholizmusról mint betegségről. Ennek jegyében voltak jelen az alkoholizmusról másképpen elnevezésű programjukkal az idei Sziget Fesztiválon is. A rendezvényen szerzett tapasztalataikról Zsuzsával, az alapítvány egyik aktivistájával beszélgettünk.
- Az alkoholizmus népbetegség, és napjainkban sokkal korábbi életszakaszban kezdi veszélyeztetni az embereket, mint mondjuk évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt - magyarázza az alapítvány aktivistája, majd így folytatja: - A Sziget Fesztiválon is azt tapasztaltuk, hogy a fiatalok nagy része sajnos rendszeresen fogyaszt alkoholt. Biztató azonban, hogy többen maguk is felismerik és belátják, hogy ez súlyos probléma, mert a gyakori mértéktelen italfogyasztás gátolja őket a tanulásban, a munkavégzésben. Szerencsére nagyon sokan készek lemondani káros szenvedélyükről, ez pedig szerencsés dolog, mert mint tudjuk, a kellő időben felismert és kezelt betegségekből az esetek többségében ki lehet gyógyulni.
- Azt mondta, a fiatalok közül sokan felismerték, hogy problémáik vannak az alkohollal. Melyek azok az alapismérvek, amelyek alapján valakiről egyértelműen megállapítható, hogy alkoholista?
- Akik a Sziget Fesztiválon ellátogattak az alapítványunk sátrához, azok először is egy tesztet töltöttek ki. Ebben húsz olyan kérdésre kellett válaszolniuk, melyek mindegyike az alkoholizmus egy-egy fő ismertetőjegyére vonatkozott. Az érékeléskor éppen ezért elsősorban azt vizsgáltuk, hány igen választ adott az illető. Ha valaki hatnál többet, akkor az róla joggal feltételezhettük, hogy sajnos problémái vannak az alkohollal. Minél több igen választ karikázott be valaki, annál súlyosabbnak ítéltük meg a helyzetét.
- Ha már a kérdőívet említette, akkor annak a kérdései alapján próbáljuk meg meghatározni az alkoholizmus tüneteit!
- Az első kérdésünk így szólt: Előfordult-e már, hogy társaságban többet ivott másoknál, de ez nem látszott meg rajta? Ez egy igen érdekes dolog, hiszen amikor a saját huszonhárom éves gyermekemnek felolvastam ezt a kérdést, azt mondta: ne vicceljek már, erre minden fiatal igennel válaszol! Az esetek túlnyomó részében csakugyan igen volt a válasz. A második kérdés így szólt: Gyakran iszol-e, mielőtt olyan buliba mész, amelyről tudod, hogy lesz ott alkohol? Ha ezt valaki beikszeli, akkor az már súlyos problémára utal, mivel feltételezhető, hogy az illető becsípve akar megérkezni, hogy a helyszínen ne kelljen innia, vagyis hogy mások ne lássák, mennyit iszik. A harmadik kérdés a következő volt: Iszol-e néha egymagadban azért, hogy jól érezd magad? Ha igen a válasz, akkor ez leginkább gátlások és önbizalomhiány miatt történik, tehát lelki eredetű problémákra vezethető vissza, mely problémák alkohollal nyilvánvalóan nem orvosolhatóak. A negyedik kérdés: Volt-e már vitád vagy összetűzésed a családod valamelyik tagjával az italozásod vagy annak költséges volta miatt? Erre is jobbára igen volt a válasz. A további kérdések a következők voltak: Előfordult-e már, hogy buli előtt eldöntötted, hogy mennyit fogsz inni, de annál többet ittál? Kívánod-e az italt olyankor, amikor indulatos, feszült vagy dühös vagy? Van-e olyan napszak, amikor úgy érzed, hogy most innod kell? Elhatároztad-e már, hogy egy időre felhagysz az ivással, mégsem sikerült betartanod? Társaságban előfordult-e, hogy titokban többet vagy erősebbet próbáltál inni a többieknél? (Itt a titok szón van a hangsúly, hiszen ha valaki nem meri vállalni azt, hogy iszik, eleve nagy problémát feltételez.) Szoktál-e inni azért, hogy valamihez kellő önbizalmad legyen? Többet vagy gyakrabban iszol-e, mint öt évvel ezelőtt? Hazudtál-e valaha is azzal kapcsolatban, hogy mennyit ittál? Ébredtél-e már reggel úgy, hogy nem emlékeztél rá, hogy előző este hol voltál, mit csináltál vagy mit mondtál? Tettél-e vagy mondtál-e már italos állapotban többször is olyasmit, amivel önmagadat vagy a családodat kellemetlen helyzetbe hoztad? Szerinted azok, akik egyáltalán nem isznak, unalmas arcok-e, akikkel nem lehet igazán jót bulizni? (Az ivászat nagyon népszerű a fiatalok körében, hiszen tulajdonképpen a buli elképzelhetetlen számukra alkoholfogyasztás nélkül.) Társaságban általában a te első italod fogy-e el a leghamarabb? Úgy gondolod, hogy nem élveznéd igazán az életet, ha soha többé nem ihatnál? Gyakran iszol-e otthon ebéd vagy vacsora előtt és után alkoholt? Nagyon valószínűtlen-e, hogy a poharadban marad valamennyi ital, mert már nem kívánsz többet? És az utolsó kérdés: Ittál-e valaha azért, mert csak annak hatására szűnt meg a szorongásod?
- Tapasztalata szerint azokat a fiatalokat, akiknek problémáik vannak ezen a téren, vajon mi viszi rá az alkoholfogyasztásra?
- A fiatalok leggyakrabban a gátlásosságukat és az önbizalomhiányukat kívánják alkoholfogyasztással palástolni. És van még egy fontos tényező, mégpedig az, hogy úgy gondolják, akkor válnak igazán jó arccá a társaik körében, ha minél többet isznak.
- A kérdőívek kitöltése után arra is lehetőségük nyílt az érdeklődőknek, hogy tapasztalt szakemberekkel beszélgessenek erről a témáról. Milyen kérdéseket tettek fel leggyakrabban nekik, mire voltak a leginkább kíváncsiak?
- Amikor meglátták az értékelést, melyből a legtöbb esetben az derült ki, hogy hatnál több igen válasz szerepel a feltett kérdésekre, akkor a leggyakoribb reakció a rémültség volt. Ez esetben megpróbáltuk elmagyarázni nekik, hogy mi mindenre kellene odafigyelniük a jövőben. Sokan voltak olyanok is, akik tagadták, hogy bármiféle problémáik lennének az alkohollal. Nekik nagyon nehezen tudtunk segíteni bármiben is. Akik kérdeztek, azokban már nyilvánvalóan megvolt a készség a problémával való szembenézés iránt. A legtöbben a kérdőívben szereplő kérdésekkel kapcsolatban tettek fel további kérdéseket, így leginkább ezekről beszélgettünk velük, de természetesen, ha valami specifikusabb dolog érdekelte őket, akkor arról is nagyon szívesen tájékoztatatást adtunk nekik.
- Mennyire vannak tisztában a fiatalok e probléma súlyával?
- Ez nagyon változó. Sok esetben azoknál is, akik tagadtak vagy félvállról kezelik a dolgot, éreztem, hogy valójában zavarja őket, csak próbálják leplezni. De voltak arra is példa, hogy valaki a beszélgetés után visszajött hozzánk, és mutatta, hogy már üdítőt fogyaszt. Ebből is látszik, mennyire szélsőséges a dolog, hogy e téren nem lehet általánosítani. Mindenesetre összességében nagyon kellemesen csalódtam, mert úgy érzem, rendkívül értelmes fiatalokkal találkoztam a Sziget Fesztiválon, olyanokkal, akikkel mindenképpen érdemes volt foglalkozni, akiknek érdemes volt segíteni.