A palicsi Paligo Palus futóklubnak az idén egyugyanazon hónapban két versenyét is lemondták, részben anyagi okokból. Először is a németországi, nürnbergi versenyre terveztünk menni, de nem fértünk a nevezési listára. A második versenyt Velencében, Olaszországban rendezték meg, de az Olasz Atlétikai Szövetség nem bízott a gyerekek tehetségében, ezét nem vállalta a 18 évesnél fiatalabb korúak versenyeztetését.
Már kezdtük elveszíteni a reményt, mindenki csalódott volt, s ekkor történt valami...
Jánosi Elvira edzőnőnknek március 30-án rajthoz kellett volna állnia Athénban, de a javunkra lemondta a versenyt! Először majdnem mindenki szabadkozott, félve az újabb kudarctól, de ahogy mondani szokták, az idő mindent megváltoztat... Hát velünk is ez történt. Teltek-múltak a napok, és egyre több futóban felébredt a vágy, hogy talán mégis menni kellene. Összejött két csapat. Nagyon boldogok voltunk. Mégis van remény az indulásra. A kísérő szerepét két szülő (Zabos Árpád és Breár János) vállalta, egészen Görögországig vezettek. Az anyagi helyzetünk is javult, kaptunk támogatást. Végül minden összejött!
Eljött az indulás napja
Hatalmas készülődés után két autóval útnak indultunk Szenttamásról Athén városa felé. Az utat kisebb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, de megtettük. 17 óra alatt célba is érkeztünk, csak épp nem tudtuk a pontos címet, így elég sokáig kószáltunk, míg végül egy taxisofőr vezetett el bennünket a kijelölt helyre. Onnan ,,majdnem'' simán eljutottunk az öreg repülőtérig, és végre találkoztunk Elvirával. Rögtön elvezetett bennünket a szálláshelyünkre, ahol először is bőségesen megvacsoráztunk.
Athénban az időeltolódás miatt egy órával többet mutatott az óra, de ez senkinek sem okozott zavart. Reggel mindenki talpra állt, és villamossal városnézőbe indultunk.
Mikor már beteltünk a város szépségeivel, az Akropolisz felé vettük az irányt. Átverekedtük magunkat a hosszú sorokon, és irány a hegy! Ez egy meredek, a tetején lapos sziklakő, körülbelül 150 m-rel a tengerszint feletti magasságban. Az ókorból származó romok közé érkeztünk. Ide-oda kapkodtuk a fejünket, azt se tudtuk, mit is csodáljunk meg, minden egyes kődarab a régmúlt időkről regélt. A kilátás álomszép volt, nem is lehet szavakba foglalni. Az egész városra ráláttunk. Athén hatalmas, tele szabálytalanul elhelyezkedő házakkal és kisebb hegycsúcsokkal.
A vásárlás volt a következő élményünk. Mindenki vett valami ajándéktárgyat egy-egy családtagjának vagy barátjának.
A fárasztó kirándulás és a kiadós ebéd után a tengerpartot rohamoztuk meg. Noha még hideg volt a víz, jót fürdöttünk és napoztunk, valamint emléktárgyakat gyűjtöttünk. A tartalmas nap végén még egy kis ''bitangolás”-ra is volt kedvünk, amit egy kártyaparti tett még izgalmasabbá.
Elérkezett a verseny napja. Minden a benevezés körül forgott. Miután elintéztük az alapvető feladatainkat, felkészítettük a versenyzőket a rájuk váró küzdelemre. A start 3 órakor volt.
A két csapat tagjai: Firic Dávid (15), Boris Milodanovac (16), Papp Albert (20) és Breár János (14), illetve Jurcsek Flóra (10), Dulity Éva (13), Német Anett (19) és Zabos Kata (12).
A versenyzők is ebben a sorrendben váltogatták egymást. Minden időszaknak megvolt a maga szépsége és nehézsége is, de valamennyi futó bátran vette az akadályokat, senki sem adta fel a küzdelmet. A harmadik felnőttcsapat jó pár kilométerrel mögöttünk lemaradva küzdött az utolsó leheletéig. Mikor látták, semmi esélyünk sincs velünk szemben, elismerték a tudásunkat, tehetségünket, és gratuláltak a díjkiosztón.
Amit nem említettem az elején, mégis nagyon fontos: végül Elvira is futott 100 kilométert, és első helyen végzett. Azt hiszem, dicséretre méltó, hogy ennyi stressz ellenére volt ereje futni, és végig mosoly ült az arcán. Büszke volt a fiúkra, akik elsők lettek, és a lányokra is, akik a második helyen végeztek.
Sajnálatos, hogy ennyi tehetség elvész. Ha már támogatásban nem részesíti is, egy-két jó szót azért szólhatna róluk az ország vezetősége. Néha egy kedves szó, egy biztatás többet ér bármily ajándéknál. Önbizalmat adna a futóknak, akik szívvel-lélekkel űzik ezt a sportot, ez életük része.
Gratulálok nekik az újabb sikerhez!