Az unalmas béke és a demokrácia

Akinek megvan Thuküdidész remekműve, bizonyára nem szokta naponta olvasgatni, hiszen egy majd 2500 éves háborút ír le. Ráadásul nem is teljes egészében, a történetet ugyanis Xenophón folytatta, sokkal egyszerűbb és részrehajlóbb stílusban.

A háborúnak négy szakasza volt, és bennünket most a harmadik érdekel, amikor az athéniaknak demokratikus döntésükkel sikerül magukat lenullázni két év alatt. A szicíliai hadjárat i. e. 415 és 413 között tartott, és az athéniak sokkal erősebbnek érezték magukat benne, de végül sem a hajóik, sem a harcosaik nem tértek vissza, mert a szicíliai Szürakuszainak (mai Szirakúza) is voltak hajóik és kemény harcosaik. Azt eldöntheti egy ember, meg egy demokratikus rendszer is, hogy „mi elég erősek vagyunk”, de csak a gyakorlat mutatja meg, hogy úgy van-e. Ezzel szembesült Putyin is a „különleges hadművelet” első hetében. Persze nehéz egyeduralkodónak lenni, hiszen a tanácsadók, a miniszterek körbeudvarolják az általuk korlátlannak hitt hatalmat, és azt mondanak neki, amit hallani, tudni akar, de végül megtudja azt, ami van. Putyin esetében azt, hogy nem virággal, kenyérrel és sóval fogadták csapatait. Saját szerencséjére volt olyan rugalmas, hogy újratervezte az egészet.

Putyin arca

Bizonyára megfigyelték, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin rendkívül erős és hűvös képet mutat. Sokat sejtetően beszél a fegyvereiről, melyeket még be sem vetett, a gazdasága nem szenved (még) a szankciók miatt. Látszólag minden rendben van, miközben egy bizonytalan kimenetelű konfliktusért bizonyára már 30 000 fiatal életet is odadobtak a halálnak orosz részről (és lehet, hogy ennél is több áldozata van Ukrajnának). De az orosz tűzhenger halad előre.

Egy háborút elegendő egyvalakinek elkezdenie, de a befejezéséhez legalább két fél szükséges. A másik félről, Zelenszkijről tudni lehet, hogy színész, vagyis el tudja játszani az elnököt, de arról, hogy valójában mennyire elnök, nem lehet sokat hallani azonkívül, hogy kitartó. Azt sem tudjuk, milyen amerikai fegyverek, fegyverrendszerek érkeznek hozzájuk, és azt sem, hogy az oroszok mennyit semmisítenek meg.

Így volt ez az athéniakkal is, az egyetlen különbség az volt, hogy akkoriban lassabban érkeztek a hírek. Nem is sejtették, hogy a szürakuszaiak olyan hajókkal vannak felszerelve, amelyek nemcsak oldalról ütközve tudnak tönkretenni egy athéni triérészt (Τριήρης — három sor evezős), hanem elölről is, hajóik gerince ugyanis jóval vastagabb és erősebb volt, mint az athéniaké. Egyszóval az athéniakat a tengeren verték szét, noha azt hitték, hogy ott a legerősebbek. De hajtotta őket még a láz is, és partra szálltak, sőt az ókorban szokatlan módon úgy döntöttek, hogy a holdvilágban vívott csatában verik meg az ellenséget. De a hold úgy állt, hogy a szürakuszaiaknak világította meg az ellenséget, és az athéniaktól rejtette el. Mindezzel azt akarom mondani, hogy egy háborúban minden apróság számíthat, és a szerencse tényező sem kiszűrhető. Kétségtelen, hogy az oroszok erősebbek, de a háborúnak még nincs vége, és nem is tudjuk, mikor lesz.

Ki győzhet, és mikor?

Az elemzők egy lyukas petákot sem adnak ma az ukránok győzelmére, és ez valóban így is van, ha a látható és a számba vehető dolgokat nézzük, de a valóság néha szeret egy kicsit elbújni, és van, amit elrejt. Azaz nem tudjuk, hogy a két fél milyen fegyvereket tud elővarázsolni a mellényzsebéből. Ami Zelenszkijt illeti, ő a bűvész szerepét is el tudja játszani, de arról nem tudunk, hogy Oroszország valójában mit tartogat. A szakértők azt mondják, a háború előrehaladtával veti majd be az egyre jobb eszközeit, a másik fél viszont azt hiheti, hogy ezzel egy időben egyre jobb fegyvereket kap majd. Ne feledjük, hogy Ukrajna a globális sakktáblán egy elég rosszul álló gyalog (népiesen: paraszt), Oroszország pedig egy nehéz tiszt. Ám a gyalog is elérhet a sakktábla végére. Vagyis az ukránok is találhatnak fogást az oroszokon, hiszen az a többlet, amelyhez az oroszok az ázsiai piacon eladott szénhidrogénből jutnak, egy idő után már nem számít, ha nem tudnak rajta azt venni, amit akarnak.

A szürakuszai hadjárat előtt Nikiász békéje volt érvényben. Egy békét háborúra cserélni nagy felelősség, az eredmény fogja megmutatni, hogy Putyin győz-e. Addig azonban nyilván még tízezrek fognak meghalni, illetve elesni. Ez az elesés egyébként egy olyan eufemizmusa a katona halálának, hogy jobbat nem is találhattak volna. Valójában az történik, hogy valakit élve szétszaggat egy lövedék, vagy szénné ég egy járműben, mint az eddig is hősi halált halt tízezrek nagy része, de az sem kellemesebb halál, ha egy golyó eltalálja a májat, tüdőt, vesét.

És mi van akkor, ha kiderül, hogy a király meztelen, ha az oroszoknak nagyon jó fegyvereik vannak ugyan, de nem tudnak „nyájban” (ahogy az amerikaiak mondják), azaz csoportban támadni? Nem véletlen, hogy az F—35-ös nemcsak egy repülő, hanem egy fegyverrendszer is. Mi van, ha kiderül, hogy a nagyszerű orosz fegyverek nem tudnak fegyverrendszerekként funkcionálni? Akkor egyenlőek lehetnek egy frontszakaszon az ukránokkal.

Egyelőre annyi biztos, hogy a szemünk láttára bomlik fel egy nép, hiszen nagyjából egynegyede elment Ukrajnából. Az oroszoknak csak arra telik a nagy fölényükből, hogy az I. világháborúra hasonlító anyagcsatát, felőrlő hadműveleteket hajtsanak végre. A Nyugat csak itt-ott segít, az USA csak pénzösszeget szavaz meg, de milyen fegyvereket ad az ukránoknak?

Putyin támadása eddig csak két eredményt hozott. Az ukrán lakosság kínjait, területi veszteségeit, és az EU országainak a helyzetét megváltoztatva az összeomlás felé taszigálja őket. Igaz, hogy ez még nincs itt, de vajon meddig tart a háború? Ne feledjük, hogy Zelenszkij csak egy proxi, azaz egy csinált elnök, aki, ha kell, az utolsó ukránig harcol. De mi lesz, ha már összefogdosnia sem sikerül a harcosokat? És mi lesz, ha kiderül, hogy Oroszország harci képességei nem sokkal jobbak, mint amit most csinál?

Nem láthatok bele Nikiász fejébe, akinek a bányáiban ezres nagyságrendű rabszolga dolgozott, ilyen az ókorban egészen kivételes volt, élhetett volna dúsgazdagon, ehelyett harcban kellett meghalnia. Nem tudom, Putyin mire számít, de nem lett volna okosabb továbbra is kereskedni és nem háborúzni? Vajon nem lett volna okosabb összekötni az ázsiai és az európai piacait? Vajon nem lett volna okosabb Iránnal együttműködni, hadd prüszköljenek az amerikaiak? És nem lett volna érdemes Amerikával tárgyalni?

A háborút illetően Ukrajna és Európa már egész biztosan vesztes. De Putyin gondolkodásában nem volt meg az a stratégiai mélység, hogy területének nagysága, atomhatalmi státusza tudatában tovább terjessze érdekövezetét, a Balkántól észak és nyugat felé, a másik oldalon pedig Törökországon át a Közel-Keletre, Iránra, a kínai selyemútra, beleértve az olyan kis diktátorokat is, mint Kim Dzsongun. Oroszország befolyása Londontól Tokióig terjedhetett volna, ha nem kezdi meg ezt a buta háborút. Akármit is mond, akármeddig is lesz elnök, Putyin megbukott történelemből.